Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

436 254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. királyi udvartartásra. És hol vagyunk még ma is? Ott, hogy ilyen udvartartás nincs. És önök, t. képviselőtársaim, fel akarják emelni annak a nem létező udvartartásnak a költségeit; önök hajlandók és kaphatók volnának arra, hogy évente két millió koronával többet adjanak oly udvartartásra, a mely valósággal nem is létezik. Olay Lajos: De mi nem adjuk ám! Nessi Pá!: Hát én egészen nyíltan és őszintén megmondom, hogy, ha volna magyar királyi udvartartás, még akkor sem adnék többet egy fityinget sem, mert a nép nem birja ki; a mi közgazdasági viszonyaink olyanok, hogy több terhet ennek a néjmek a vállaira róni nem lehet és nem szabad. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ma, a midőn ilyen udvartartás nincs, egyenesen bűnnek tartom annak megadását, és véleményem szerint vád alá kellett volna helyezni 1867 óta minden kormányt, mert kiutaltak ily nagy összeget olyan czélra, a mely valójában nem létezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha a községházán megszavaznak egy bizonyos összeget iskolaépítésre és azt másra fordítják, mindjárt ott a szolgabíró, az alispán, a belügyminiszter, hogy a körmére koppintson az elöljáróságnak, igen helyesen. És a mit nem szabad a községházán, azt szabad az országgyűlésen, hogy nem létező dologra költséget nemcsak megszavaznak, de ki is utalványoznak! (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Mentünk-e egy lépéssel is előre bármiféle közös ügyben ? Ott van a kabinetiroda kérdése. Nem olyan régen volt, a mikor Rátkay László t. képviselőtársam letette a ház asztalára azt a sült német levelet, a melyet egy szegedi polgárnak irtak a kabinetirodából ebben az esztendőben. Ez is igazolja, hogy javulás semmi téren nem tapasztalható. Nos, és ilyen körülmények között még azt mondják önök nekünk, hogy várjunk addig, a mig önök az időt elérkezettnek látják? Hiszen ennek felülni olyan könnyelműség volna, a miijet, ha elkövetnénk, megérdemelnénk azt, hogy az a magyar nép, a mely bennünket ide küldött, cserben hagyjon bennünket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen emlékezzenek csak vissza, azoknak a hires bihari pontoknak, a melyeket 1868-ban fogalmaztak Nagyváradon, befejező passzusa azt mondja: »E1 vagyunk határozva ezen irányt szigorúan követni, azonban a megvalósítás kérdését higgadt észszel fogjuk megfontolni és magunknak tartjuk fenn.« Hát 1868 április 2-a óta nem érkezett el az ideje annak, hogy a bihari pontokban foglalt követeléseket önök megvalósítsák ? Harminczöt esztendő nem volt elég idő önöknek arra, hogy az ország függetlenségét biztosító törvényeket megalkossák, azokat a törvényeket pedig, a melyek az ország függetlenségét korlátozzák, lerontsák? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen körülmények között tehát, t. képviselőház, annak, a mit önök mondanak, felülnünk nem szabad. De azt mondják önök, hogy mi hajtjuk önöket a törvénytelen állapotba; azt mondják, hogy nekünk nem volna szabad mindent elkövetni arra, hogy május elsején törvény nélküli állapot jöjjön létre. Hiszen az imént kifejtettem, hogy nem mi hajtjuk bele önöket, hanem önök mennek bele önként a törvény nélküli állapotba, mert nem fogadják el az ellenzéknek lojálisán felajánlott békefeltételeit. (Ugy van! Igaz! a szélsöbaloldalon.) Ha mi bármiféle erőszakos dolgot követtünk volna el, még lehetne nekünk szemrehányást tenni; de midőn mi nem kívánunk egyebet, mint a törvény megtartását, a törvényes állapot visszaállítását, ily szemrehányást nekünk tenni nem lehet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Nézzük, t. ház, mi fog bekövetkezni. Vagy az következik be, hogy a katonai javaslatokat önök visszavonják és akkor a dolgok a rendes mederben folynak tovább, vagy az következik be, hogy nem vonják vissza, hanem belemennek az ex-lexbe, a mely esetben megtörténhetik, hogy vagy folytatják jogtalanul a kormányzást törvényes alap hiányában, vagy pedig megteszik azt, a mi jogszerűbb, hogy megállítják az állam gépezetét és nem folyósítják azon kiadásokat, a melyekre már akkor nem lesz fölhatalmazás. Hát én nem tudom, mit szándékoznak tenni, de azt tudom, hogy ránk az a kötelesség fog hárulni, hogy megakadályozzuk és lehetetlenné tegyük, hogy önök kormányozzanak még azután is, a mikor arra semmiféle törvényes fölhatalmazásuk nem lesz. Azzal is ijesztgetnek bennünket, hogy lemond a kormány és nem tudjuk, miféle kormány következik utána. Hát ez nem a mi gondunk. Nem mi nevezzük ki az uj kormányt, arra ingerencziát nem gyakorolhatunk, de nem is törődünk azzal. Jöjjön bármiféle kormány, a mi álláspontunk csak egy, hogy t. i. bármilyen kormány következzék is, annak megbuktatására minden lehetőt el fogunk követni. Síi a személyektől teljesen eltekintünk, nálunk az elv a döntő, és mMel 67-es kormányt nem támogathatunk, ebből az elvből kifolyólag mindent elkövetünk, hogy mindegyik kormány megbukjék és teszszük ezt mindaddig, a mig olyan kormány nem jön, a mely a mi elveinket akarja érvényre juttatni. Domahidy Elemér: Erőszakkal és nem parlamentáris utón! Nessi Pál: A mi az erőszakot illeti, arra nézve már előbb kifejtettem, hogy az erőszakot nem mi alkalmazzuk, hanem hogy az erőszak az önök oldaláról jön, midőn erőszakolnak olyan javaslatokat, a melyek az egész ország közérzésével ellentétben állanak, a melyek ellen az egész ország megmozdult és ellenszenvét azok ellen tüntető módon kinyilvánította. Azért hát figyelmébe ajánlom a t. közbeszóló képviselőtársam-