Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

434 25í. országos ütés 1903 április 25-én, szombaton. Nessi Pál: És a midőn mi azzal az erős elhatározással állunk itt, hogy az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjaTaslatot semmi áron és semmi körülmények között törvényerőre emelkedni nem engedjük, akkor nem tehetjük azt meg, hogy egy felhatalmazási törvényt adjunk annak a kormánynak, a mely ezt erőszakolja, annál kevésbbé, mert mi az indemnitást mindenkor bizalmi kérdésnek tekintettük és tekintjük ma is. (Élénk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Nem adjuk meg azért sem, t. ház, mert tény az, hogy a t. kormány bennünket az indemnitásnak beterjesztése alkalmával valósággal kijátszott. (Igaz! JJgy van! a széísöbaloldalon.) Mi megtehettük volna már deczemberben, hogy megakadályozzuk az indemnitásnak törvényerőre emelkedését, de nem tettük azért, mert azzal állottak elő, hogy nem volt módjukban a költségvetési törvényt beterjesztem és tárgyaltatni, s ennélfogva szükségük van az indemnitásra. Mi láttuk a jó okokat, tehát megadtuk az indemnitást. (Helyeslés a széísöbaloldalon.) De mi lett volna a t. kormánynak legelső kötelessége, a midőn ezzel indokolta az indemnitás szükségességét, mint az, hogy a költségvetési törvényt tárgyaltassa? (Igaz! TJgy van! a széísöbaloldalon.) Tetszett volna neki ezt tárgyaltaim, akkor lenne költségvetési törvény és nem kellene felhatalmazásokkal tovább kormányozni. (Helyeslés a széísöbaloldalon.) Mi nem vagyunk hMatva, hogy a t. kormány mulasztásait és hibáit fedezzük és pótoljuk. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) De eltekintve, t. ház, ettől a becsapástól, hogyan legyünk bizalommal azzal a kormánynyal szemben, a mely csak a legutóbbi időben, eltekintve az elmúlt négy esztendőtől, Kossuth Lajos temetése alkalmával a rendőri brutalitásodat a saját hatalmával fedezte; a mely a horvát utlevélügyben, a horvát czimersértés ügyében és minden más kérdésben oly álláspontot foglalt el. a mely a mi lelkünk meggyőződésével ellenkezik, a mi elég ok arra, hogy mindent elkövessünk arra nézve, hogy ezt a kormányt megbuktassuk és reá nézve a kormányzást lehetetlenné tegyük. (Igaz! TJgy van! a széísöbaloldalon.) Ilyen körülmények között, t. képviselőház, elveink megvalósítása érdekében, de az ország legimminensebb érdekében is az a meggyőződésünk, hogy kötelességünk mindent elkövetni, hogy a kormányzást neki lehetetlenné tegyük és ha a szükség ugy hozza magával, a t. kormányt ex-lex-be is kergessük, annyMal is inkább, mondom, mert nem mi okozzuk ezeket az állapotokat, hanem a t. kormány makacssága, a melylyel ezen javaslatokhoz ragaszkodik, a melyekről minden ember tudja az országban, hogy a nemzet érdekeMel és az állampolgárok akaratával homlokegyenest ellenkeznek. (Helyeslés a széísöbaloldalon á? felkiáltások: Erről önök is meg vannak győződve!) T. képviselőház, bármerre megyünk az országban, mindenütt azt kérdezik tőlünk, mi lesz? Tőlünk kérdezik! Elég hangosan megadta a feleletet pártom szeretett vezére, Kossuth Ferencz; megmondta ő, hogy mi lesz: vagy elfogadják az ő javaslatát, és akkor rendes állapotok fognak visszatérni, vagy nem, és akkor lássák önök a következményeket. Mi megadtuk a lehetőséget, az utat, a módot: egyebet tőlünk követelni nem lehet. Ha önök őszintén és igazán akarják a törvényes állapot helyreállítását, tessék "levonni a konzekvencziákat. Az mondja az indemnitás indokolása, hogy azért van arra szükség, mert nincsen költségvetési törvény. Hát Ígérje meg a kormány, hogy a költségvetési törvényt kívánja tárgyaltatni a nyert idő alatt és akkor kezében lesz a helyzet kulcsa. Hanem azt kívánni tőlünk, hogy mi fegyvert adjunk az önök kezébe . . . Vancsó Gyula: Az nem fegyver! Nessi Pál: Engedelmet kérek, a kormány eljárása a következő volt: alig, hogy az indemnitást megkapta, nem a költségvetést kezdte el tárgyaltatni, hanem a katonai javaslatokat, a melyekről tudta, mert tudhatta, hogy a függetlenségi párt nagy ellentállást fog azokkal szemben kifejteni. Domahidy Elemér: A kisebbség állapítsa meg, hogy micsoda javaslatot tárgyaljunk? Nessi Pál: A kormány most ujabb indemnitást kér, nem azért, hogy a költségvetési törvényt letárgyalhassa, hanem azért, hogy, négyhavi időt nyerve, keresztülforszirozhassa a katonai javaslatokat. Ennek nem ülhetünk fel, ha nem akarjuk magunk alatt vágni a fát. Igen furcsa volna, ha én, a ki egy várat ostromlók és tudom, hogy a várbeliek az éhhalállal küzdenek, négy szekér élelmi szert küldenék be nekik, hogy folytathassák ellenem az ellentálíást! Ilyen dőreségre a függetlenségi és 48-as párt nem kapható! Mit tett ez a kormány uralmának egész ideje alatt ? MMel szolgáltatott okot arra, hogy az ellenzék irányában a bizalomnak csak árnyékával is viseltessék, hogy neki a felhatalmazási törvényt megadja? Négy évvel ezelőtt az ország tapsai közt vonult be a Széll-kormány a parlamentbe. Mindenki azt hitte, hogy a közélet meg fog tisztulni és a nemzetre szebb napok fognak virradni. És ime mit láttunk? Az egész négy esztendő alatt semmi sem történt a magyar nép érdekében, a kormány egyetlenegy üdvös alkotást sem hozott létre a nemzet érdekében, pedig nem volt obstrukczió, módjukban állott volna, hogy üdvös és hasznos javaslatokat terjeszszenek elő; az ellenzék mindig kapható volt a munkára, valamint kapható most is, a mint azt Kossuth Ferencz a háznak bejelentette. (Tetszés a széísöbaloldalon.) A parlamenti ellenzék nem kívánja az önök üdvös munkálkodását megakadályozni, csak azt nem akarja megengedni, hogy