Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

25í. országos ülés 1903 április "25-én, szombaton. 433 kesedést keltettek az önök kebelében. Pedig az nem volt olyan fontos dolog; sokkal fontosabb és sokkal nagyobb ez a mozgalom, mert ez nem mesterségesen csinált, hanem a nép szMéből, a nép lelkéből fakadó mozgalom, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az ellenállás, a melyet ma a magyar nép kifejt, nem egy kormánynak szól, nem egy máról holnapra elmúló kormánynak, nem egyes embereknek, hanem minden egyes embernek és minden kormánynak szól, mely a nemzettel szemben a császári hatalmat akarja szolgáim. Ez a mi küzdelmünk nem mai keletű : visszanyúlik ez a történelemben 377 esztendőre. Ez a küzdelem ugyanaz, mely Bocskay, Bethlen és Rákóczy alatt és később, midőn arra kényszerítve lett, Kossuth Lajos alatt is fegyveres ellenállásban nyilvánult és melyet a Habsburgcsalád, nem ugyan erkölcsi erejével, hanem pénzével és idegen zsoldosok segítségével és szövetségeseinek seregével annyiszor vérbe fojtott, vagy pedig békekötésekkel elaltatott, olyan békekötésekkel, a melyekre előre el volt határozva, hogy csak addig fogja megtartani azoknak pontozatait, mig az az ő érdekében áll. de mindjárt meg fogja szegni azt a békekötést, mihelyt azt büntetlenül megteheti. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a mozgalom nem egyéb, mint a magyar nemzet szMében mindig meglevő, fellobogó szabadságérzet kitörése, mely a századok folyamán mindig megújult, és küzdelem az osztrák császári hatalom ellen a magyar nemzet önállósága, szabadsága és függetlensége érdekében. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, hogy mi erőszakot akarunk elkövetni, hogy mi a többségre akarjuk oktrojálni a mi akaratunkat. Az erőszakkal nem mi vagyunk vádolhatók, ezzel önök vádolhatók, a kik nem engedik meg ennek a nemzetnek, hogy jogait érvényesítse. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A katonai javaslatokért képesek ex-lexbe menni! Domahidy Elemér: Képesek vagytok ex-lexbe hajtani bennünket! Pozsgay Miklós: Hisz ha hajtani tudnánk önöket, de hajtanánk! Nessi Pál: Én sokkal erosebbnek tartom az urakat, sem hogy hajtani engednék magukat. Egyszerűen vonják vissza a javaslatot, legyenek olyan erősek, hogy képesek legyenek a javaslatok visszavonására is, és akkor nem kell ex-lexbe menni. Rákosi Viktor: Akkor erős a szabadelvű párt, ha visszavonja a katonai javaslatokat és nem ha forszírozza azokat. Nessi Pál: T. képviselőház! Midőn mi a katonai javaslatok beterjesztése alkalmával az ujoncz-létszám emelését minden tőlünk telhető erővel megakadályozzuk, midőn mi egy beható és nagyjelentőségű vitát rendezünk, midőn itt KÉPVH. NAPLÓ 1901 1906. XM. KÖTET. minden egyes tagja ennek a pártnak kötelességének ismeri és látja, hogy választói érzelmeinek és akaratának hangot adjon: akkor azt erőszakkal vádolni nem szabad és nem lehetséges, mert mi nem teszünk akkor egyebet, mint kötelességet teljesítünk, mint választóinknak adott Ígéreteinket váltjuk be. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig az indemnity ellen szintén egy erősebb vita fog megindulni és ha esetleg ez az indemnitás kellő időben nem tud törvényerőre emelkedni, — a mit remélek és hiszek — akkor ne bennünket okoljanak, hanem okolják önmagukat, okolják azt a taktikát,.,a melyet e kérdésben követni jónak láttak. Önök igen jól tudták azt, hogy a függetlenségi párt el van határozva, hogy a katonai javaslatokat semmi áron nem fogja keresztülengedni, nem fogja tűrni, hogy az ujonczlétszámot felemeljék, és ezt a mozgalmat, ezt a küzdelmet, ezt a harczot kiböjtölni nem lesz lehetséges. Miért nem jöttek előbb az indemnitás kérésével ? Miért jönnek most, két héttel a régi indemnitás lejárata előtt? Azért, mert azt remélték, hogy keresztül-erőszakolhatják ilyen módon és azután elővehetik ismét a katonai javaslatokat. T. képviselőház! Vancsó Gyula t. képviselőtársam a napokban felszólalva azt mondta, hogy nem látja a logikai összefüggést az indemnitás kérésének megtagadása és az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó törvényjavaslat elleni küzdelmünk közt. Én köszönettel ós hálával tartozom az igen t. képviselőtársamnak azért, hogy felszólalt, hogy legalább már egy hangot hallottunk a t. túloldal részéről, mert nem voltunk tisztában az iránt, hogy milyen álláspontot foglalnak el és nem lehettünk tisztában különösen azért, a midőn az újságokban nap-nap után a legkülönbözőbb híreket látjuk kolportálva, a melyekben egyik napon dithirambokat zengenek a szabadelvű párt egységéről, másnap ismét annak meghasonlásáról beszélnek. Mondom, legalább tisztában lehetünk most már arra nézve, hogy ők az indemnitást minden körülmények között és minden áron meg fogják szavazni. Én szerény kis tehetségemmel bátorságot veszek magamnak arra nézve, hogy beigazoljam a logikai összefüggést a két javaslat ellenzése között. (Halljak! Halljuk!) Mi, a mint mondám, el vagyunk határozva arra, hogy az ujonczlétszám felemelését ennek a hadügyi kormánynak, ennek a közösügyes állapotnak semmi szin alatt, semmi körülmények között megadni nem fogjuk, és addig, a mig mi ebben a házban helyet foglalunk, ebből a javaslatból törvény nem lesz. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nekünk módunkban van, ha szükség lenne arra, ellenállásunkat folytatni és kifejteni mindaddig, a mig önök kénytelenek lesznek végre is a házat feloszlatni és a nemzetre appellálni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Vagya javaslatot visszavonni!