Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-254

254. országos ülés 1903 április 25-én, szombaton. 431 legyen magának fegj veres ereje, a mi most a közös védelem tekintetében nincs, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a melyről Magyarország, a magyar törvényhozás jelenleg nem intézkedik. Ez tehát az indító ok, a melyért indítványomat elfogadásra ajánlom, hogy ugyanis legyen Magyarország törvényhozásának saját magának egy, a nemzet zömének felfegyverkezketésére való oly ereje, a mely minden válságokkal szemben ennek az országnak az önállását, függetlenségét, jólétét kMívja és megvédelmezi. Ezek az okok, a melyek engem e javaslat előterjesztésére vezettek. (Helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy ismét abban a helyzetben vagyok, kogy t. képviselőtársammal nem érthetek egyet. Nem kell bizonyítgatnom, — a ki futó tekintetet vet az 1848: XXII. t.-cz.-re, a mely a nemzetőrségről szól, el fogja ismerni, — hogy a nemzetőrség szervezése vagy felállítása az 1848-iki törvény értelmében sem akkép volt czélba véve, hogy az haderőt képviseljen. Az 1848: XXII. t.-cz. 1. §-a más hMatást és rendeltetést ír elő a nemzetőrség számára, mert a közcsendnek, a személy- és vagyonbátorság és belbéke fentartására rendeli a nemzetőrséget. Azt hiszem, hogy helyesen cselekedett az 1867: XI. t.-cz., a mely az 1848: XXII. t.-cz.-nek ezt a rendelkezését, hogy nemzetőrség szerveztetik, felfüggesztette, mert azt gondolom, hogy a modern állam institucziói között és a modern közigazgatás kívánalmaihoz képest a belbéke, vagyon- és személybátorság fentartására ily nemzetőrség nem volna alkalmatos. JA mi közigazgatási törvényeink másképen disponáltak. Én e törvények alapján állok, a melyek már abból indultak ki, hogy az 1867: XI. t.-cz. az 1848-iki XXII. törvényczikket felfüggesztette, midőn szervezte a közbátorság és a belbéke fentartására a szükséges organizmust. A nemzetőrséget, mint a mely e hMatásnak nem tudna megfelelni, és a mely helyett megvan nekünk a mi adminisztratív apparátusunk, most más feleslegesnek és szükségtelennek tartom, mert az 1848-iki törvény hadi czélokra, fegyveres erőként használhatónak nem jelentette ki a nemzetőrséget. Kérem a t. képviselőházat, ne méltóztassék e törvényjavaslat tárgyalásába belemenni, mert azt hiszem, ha a t. ház komolyan megvitatná e kérdést, eredményre az úgysem vezetne. Meg vagyok győződve, hogy e háznak talán nagy többsége azt az álláspontot helyeselné, a melyet az 1867: XI. t.-cz. foglal el. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A kérdés az, kívánja-e a t. ház Madarász József t. képviselő urnak az önálló magyar nemzetőrségről szóló törvényjavaslatát tárgyalni, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) A kik tárgyalni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház nem kívánja tárgyalni. Következik az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXM. t.-cz. hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372), általános tárgyalásának folytatása. Trubinyi János jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház ! Ha az országnak mostani, válságosnak állított helyzetében én is felszólalok, teszem abból a kötelességérzethői kifolyólag, a mely szerint valamennyiünknek, még a legkisebbeknek is hozzá kell járulnunk a helyzet tisztázásához, és mert meg vagyok győződve arról, hogy a kibontakozás útját csak ugy fogjuk megtalálni, ha valamennyien köteles nyíltsággal, őszinte szóval tárjuk fel szándékunkat, akaratunkat. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igaz, ebben egyetértünk! Nessi Pál: Nem kellett jóstehetség ahhoz, sem prófétai ihlet, hogy e mai helyzetet előrelássuk. És én hMatkozom a múltkori indemnitási vita alkalmával tartott beszédemre, midőn deczemberben a kormány az év első négy hónapjára kérte az indemnitást, melyben előre jeleztem ezen állapotokat és megmutattam azt a módot, mely egyedül lett volna alkalmas a helyzetet tisztázni. Arra kértem a miniszterelnök urat, oszlassa fel a képviselőházat és kérdezze meg a nemzetet, hogy akarja-e a katonai terhek emelését. Ez lett volna a legegyenesebb, a legrövidebb ut a kérdés tisztázásához, mert ha a nemzet, megkérdezve, önöknek adott volna igazat és önöket újra beküldte volna ide, t. kormánypárt, akkor nekünk el kellett volna hallgatnunk, mert a nemzet akarata előtt meg kell hajolnunk. Polónyi Géza: Ha tiszta lett volna a választás! Nessi Pál: Feltéve természetesen, hogy a választások tiszták lennének, mert a nemzet akarata csak akkor tud megnyilvánulni, ha a hatalom befolyást a választókra nem gyakorol. De a kormány akkor, elbizakodva a saját erejében, vagy lenézve és gyengének tartva bennünket, nem nyúlt ehhez a módhoz, és ma már ettől az úttól véleményem szerint el van zárva. Nincs senki, a ki az utasítások rendszeréhez visszatérni akarna, de valamennyien azt valljuk, hogy a parlamentarizmusnak, a népképviseleti alkotmánynak első és fő alapfeltétele, hogy a választott kamarában a nép igaz akarata jusson kifejezésre. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Midőn mi azt látjuk, hogy igen sokan vannak itt, a kik programmjukhoz hűtelenek akarnak lenni, midőn ugy látjuk, hogy a népakarat nincsen fedve itt a parlamentben kifejezésre jutó akarattal, midőn azt latjuk, hogy igen sokan