Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

424 253. országos ülés 1903 mány, sem a t. túloldal részéről arra nézve, hogy azt a nemzet, az ország érdeke kívánja. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Sőt tovább megyek, t. képviselőház, azok a t. képviselő urak, a kik túloldalról a törvényjavaslat védelmére felszólalni szükségesnek látták, még azoknak is mindegyike kijelentette, hogy vérző szívvel, nehéz szívvel, aggódó lélekkel fogadja el azokat, de el kell fogadni, mert hiszen azt a legfőbb hatalom igy akarja. Vancsó Gyula: Szükség van reá! Förster Ottó: Szükség nincsen reá! Azt nem hiszi a képviselő ur se, a harmadik se, a negyedik se! Csak ezt ne mondják! Babó Mihály: Azt mondotta Vancsó Gyula t. képviselőtársam, hogy nekünk, t. i. az ellenzéknek, jogunk van ahhoz, hogy az imdemnitásnak elfogadását ellenezzük, de már ahhoz, hogy ezt az imdenmitást meg is akaszszuk, ahhoz jogunk nincsen, s beszéde további folyamán kirí az a felfogása, hogy a többség uralma is meg van ezzel támadva. Hát én azt kérdem, t. képviselőház, azért vagyunk mi itt csak az ellenzék, hogy beszéljünk? Azért vagyunk mi itt, hogy fölhordjuk érveinket, okainkat és indokainkat, és előre el legyünk készülve arra, hogy azok a pusztában fognak elhangzani? (Élénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Azért vagyunk mi itt, hogy a többségnek próbául és adatul szolgáljunk arra, hogy önök szónoki művészetüket, ha arra vállalkoznak, itt gyakorolhassák ? Nem, t. képviselőház, mi azért vagyunk itt, hogy azokat a jogokat, a melyeknek igazságáról meg vagyunk győződve, önökkel szemben is diadalra juttassuk. (Igaz! Úgy van! a szélsobalóldalon.) Ez a mi szent kötelességünk és képviselői feladatunk. (Elénk helyeslés a szélsobalóldalon.) Vancsó Gyula: De politikai raisonnal! Thaly Ferencz: Az ország mellettünk van! Babó Mihály: A politikiai raisonnak is megvannak a maga határai. Öngyilkosság az, t. képviselőház, hogy ha egy bizonyos határon túlmegyünk. Ezt önök tőlünk nem kívánhatják. (Igazi TJgy van! a szélsobalóldalon.) Mert azt mondani, t. képviselőház, hogy a kisebbségnek nincsen joga megakasztani valamit, — akkor, uraim, minden akczió értéktelen és tárgytalan. Akkor teljesen feleslegessé válik a tárgyalás és kár azokat a milliókat a néptől bekövetelni az állampénztárba, a melyekbe a törvényhozás kerül, ÍIgazi Ugyvan! a szélsobalóldalon.) Akkor ültessenek össze néhány tanult, okos embert, majd azok el fogják intézni a dolgot, t. képviselőház ; (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) hogy azután ezzel a nemzet jogos kívánságai teljesedésbe fognak-e menni, az már ismét más kérdés. Nekünk azért is kell dolgoznunk, hogy igenis azok a törvényjavaslatok, a melyek a nemzet érdekeit, jogait és a fennálló törvényeket sértik, valósággá ne válhassanak. És, t. képviselőház, már amint a beszédem április 24-én, pénteken. elején idézett törvényekkel kimutattam, hogy Magyarországon a törvények megvalósítva és végrehajtva nincsenek, legnagyobb részükben, különösen azon részükben, a mely ennek a nemzetnek önállóságát volna hMatva előrevinni: vájjon akkor a mi harezunk nem jogosult-e önökkel szemben? Csak akkor mondhatná az én t. képviselőtársam és a t. túloldal, hogy a mi harezunk a legalitás szempontjából kifogás alá esik, ha mi egy megalkotott törvény végrehajtását akarnók megakadályozni. Mutassa meg nekem a t. képviselőtársam, hogy melyik törvény végrehajtását akarjuk mi meggátolni? Vancsó Gyula: Törvényalkotást akarnak megakadályozni! Babó Mihály: A törvényalkotás a mi közbejöttünkkel is történik, itt a rideg többség nem dönt. VanCSÓ Gyula: Azt akarják megakadályozni, hogy a törvény létrejöjjön! Babó Mihály: De igenis a t. kormány és a t. többség abban a hitben élt és itt számította el magát, hogy az ellenzék nem lesz elég erős arra, hogy a küzdelmet végigharczolja és okkalmóddal, szép szóval majd leengedi magát a lábáról vétetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre volt számítva az egész. Nohát csalódtak önök és ebből a csalódásukból és abból a feltevésükből, hogy az ellenzék könnyelműen le fogja rakni a fegyvert, keservesen fognak önök kiábrándulni. (Tetszés a szélsobalóldalon.) Vancsó Gyula: Számítottunk hazafiságukra és törvónytiszteletükre! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: Felelek erre is! Polónyi Géza: A német nyelvben áll az önök hazafisága! (Zaj a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) Babó Mihály: Az én t. képviselőtársam a mi hazafiságunkra és törvénytiszteletünkre számított; hát ebben helyesen számított; de már abban, a mit elhallgatott és a mire szintén számított, hogy szolgalélekként megadjuk magunkat, abban csalódott. (Tetszés a szélső baloldalon.) Igenis, az alkotmányos kötelességek teljesítése elől nem térünk ki, de engedelmet kérek, azért, hogy önöknek egy nemzetellenes, a nemzetre egyenesen káros és minden részletében a nemzetet megnyoIvorító törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megengedjük, azért rakjuk le önök előtt a fegyvereinket akkor, a mikor az önök — valóban, nem akarom a megfelelő szót használni, mert sérteni nem akarok, — rövidlátása odavitte önöket, hogy utoljára abból a hínárból, a melybe saját előrelátásuk hiánya belecsalta önöket, most kigázolni nem tudnak. (Élénk tetszés a szélsobalóldalon.) De továbbmegyek. Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy nekünk módot és alkalmat kell adnunk arra, hogy az alkotmányos érdekek megvédessenek. Hát nem adta meg ez a párt az alkalmat és módot? Vájjon az a határozati ja-