Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

253. országos ülés 1903 vaslat, a melyet pártunk érdemes elnöke, Kossuth Ferencz beterjesztett, nem egyenesen vezető ut arra, hogy az alkotmányos élet fentartassék ? Kossuth Ferencz: Abból a szándékból lett beadva! Babó Mihály: Vájjon, t. képviselőtársam, ha önök arra az álláspontra helyezkednének, a melyre helyezkedni hazafiúi kötelességük volna, hogy a törvényeknek érvényt szereznek, nem két kézzel kellett volna-e a kormánynak kapni az alkalmon, hogy ilyen valóban csekély, áldozatnak nem mondható áron föntarthassa azt, a mire a törvény értelmében kötelezve van, t. i, Magyarország törvényes állapotát? Miért nem teszik ezt? Nem teszik azért, mert érzik, mert tudják önök nagyon jól és tudja a kormány is, hogyha erre az álláspontra ráhelyezkedni kényszerül, akkor nem lesz önöknek elég ereje és bátorsága arra, hogy velünk szemben kierőszakolják önök a katonai létszámemelést czélzó törvényjavaslat törvényerőre emelkedését. De mi is tudjuk önöknek ezt a szándékát és épen azért igaz lelkesültséggel, hazafiúi kitartással küzdünk azért, a mi önöket rákényszeríti arra, hogy azt a törvényjavaslatot a ház asztaláról levegyék. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hallottam én egy nyilatkozatot, a többség kérdésére vonatkozólag, a mely akként hangzott, hogy hiszen nem áll Polónyi Géza képviselőtársunknak az a felfogása, hogy a többség csak akkor jelentkezik, a mikor a szavazás megvan, és alkotmányos tárgyalás után akkor nyer kifejezést, mikor az akaratot szavazással kijelenti. Pedig ebben neki tökéletesen igaza van. De mit hallottam én ezzel szemben ? (Halljuk! Kálijuk! a szélsőbáloldalon.) Azt a felfogást hallottam hangoztatni, hogy hiszen kétségtelen a többség — nohát numericze bizonyosan, — mert hiszen a trónbeszédre adott válaszfeliratnál már megtörtént a szavazás. (Ugy van! (TJgy van! a jobboldalon.) Jól van, hát én ráhelyezkedem erre az ingatag alapra is, t. képviselőház. Nem ismerem el ugyan e felfogás jogosultságát, de hát reá helyezkedem erre az alapra. Hogy áll az eredmény? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nézzék meg önök ott a túloldalon a trónbeszédet, a melyre önök mint többség, a válaszfeliratot elküldöttek; vájjon volt-e abban egyetlenegy szó is az ujonczlétszám felemeléséről? Avagy vájjon az önök válaszfelirata emiitette-e ezt egyetlen szóval is, hogy a nemzet készen legyen azon vér- és pénzáldozatokra, a melyeket a katonai törvényjavaslat tőle kMan? Remélem, szívesek lesznek megengedni, midőn állítom, hogy sem a -trónbeszédben, a mely munkára hMja fel a törvényhozást, sem a válaszfeliratban, a melyet önök, mint többség adtak, mindezekről egy szóval sem történt említés, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem lehet tehát ily körülmények között azt mondani, hogy a többség dönt. Majd meglátjuk a mikor szavazásra kerül KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. április 24-én, pénteken. 425 a dolog, hogy meg lesz-e akkor a többség! Mi appellálunk az önök alkotmány- és törvénytiszteletére és a nép iránti jóakaratra, a melyet önök könnyen eljátszhatnak most, ha e törvényjavaslatot megszavazzák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindezekre számítva mi meg vagyunk győződve, hogy önök a 12-ik órában mégis meggondolják, hogy ne ejtsék-e el ezen áldatlan és szerencsétlen törvényjavaslatot. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Csakhogy, t. képviselőház, önök ott a túloldalon, a felelőség kérdését igyekeznek előtérbe állítani, ezt szegzik a mi mellünknek azért, hogy ezen nagyon nehéz és súlyos kérdésről : az ex-lex kérdéséről a közfigyelmet eltereljék. Mert önöknek, t. képviselőház, sem a kormánynak, sem a többségnek nem az a törekvésük, hogy a sérelem, a mely előtt állunk, elhárittassék a nemzetről és az országról, hanem csak az, hogy a sérelem érzete szűnjék ..meg, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Önöknek ugyanis az a rendszerük, hogy nem a valóságot akarják a világ előtt feltárni, elfogadtatni és elismertetni, hanem csak a látszatot akarják megmenteni, a melylyel azután igen sok olyan dolgot képesek megvalósítani, a mely még az önök benső meggyőződésével sem találkozik. (Ugy van! a szásöbaloldalon.) Egyébiránt, t. képviselőház, én a miniszterelnök ur politikai Ivorálja iránt sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem, semhogy feltételezni merném róla azt, hogy ő, a ki az ország érdekében vállalkozott arra, hogy ezt a szerencsétlen országot kMezesse az ex-lexből akkor, a mikor az abba belekényszerittetett, mostan ő, ugyanaz az ember, belemenjen az ex-lexbe, mint miniszterelnök ; hiszen akkor a vele született gyengeségben kell elpusztulnia. Az pedig csak képtelenség, hogy ha valaki ex-lexben születik, ne legyen annyira előrelátó, hogy kikerülje azt, hogy ex-lexben haljon meg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Elértem, t. képviselőház, beszédem befejező részéhez. Mielőtt azonban a végső szót kiejteném, engedjék meg, hogy én is az önök hazafiságához forduljak és pedig nem az én gyenge szavammal, hanem egy nagy férfiúnak a szavaMal, annak a férfiúnak szavával, a ki előtt önöknek a legnagyobb tisztelettel kell meghajolniuk — mert ez nem kisebb egyén, mint néhai gróf Andrássy Gyula, a ki egyik örökbecsű, hazafias szellemtől duzzadó beszédében egykor ezeket mondotta (Halljuk ! Halljuk! olvassa) : »Magyarország abnormis állapotának kulcsa abban található, hogy a kormány nem független, hanem oly felsőbb hatalom körmei által sodortatik, a melyet nem látunk, csak szárnyainak néma csattogásából ism erünk.« Ezek a néhai id. gróf Andrássy Gyulának a szavai. Vájjon lehet-e önöknek ezt szem előtt nem tartani, vájjon merik-e önök tagadni, hogy ugyanezek a szavak a mai viszonyokra teljes mértékben ráillenek ? (Ugy van! a szélsőbaléi