Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

418 2!í3. országos ülés 1903 április M-én, pénteken. hogy meggyőzzem a t. többséget arról, Hogy nem áll, hogy Magyarország a maga törvényei szerint kormányoztatik és igazgattatik. (Ugy van t Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Pedig, t. ház, ha azok a törvények, a melyekre én beszédem folyamán rámutatok, becsületes őszinteséggel végre lettek volna hajtva, abban az esetben ma már az óhajtva várt hazai függetlenség valóság volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én nem fogok, t. ház, a nagyon rég múlt időbe visszatérni, azonban mégsem egyedül a legközvetlenebb múltból vagyok kénytelen venni felszólalásom anyagát. Először is hMatkozni fogok arra a törvényre, a mely kötelezte Magyarország koronás királyát arra, hogy Magyarországon lakjék. (Ugy van! a szélsöbaloídalon.) Föl fogom tenni a t. kormányhoz azt a kérdést, hogy miért nem hajtotta végre, miért nem szerzett foganatot e törvény világos rendelkezésének? (Felkiáltásai a szélsöbaloídalon: Nem mert! Mert lakájok!) Az 1546 : XVIII. t.-czikk még csak azt a kijelentést tartalmazza, hogy a koronás király az időnek legalább nagyobb részét Magyarországon töltse, de ez a kívánsága sem teljesülvén, jól felfogott nemzeti érdekből megalkotta az 1547 : III. t.-czikket, a melynek ide vonatkozó részét leszek bátor felolvasni, (Halljuk! Halljuk!) A törvény idevonatkozó része szórói-szóra ezt mondja (olvassa): »MMel hosszú tapasztalásból már mindnyájan meggyőződtünk arról, hogy a király ő szent Felségének Magyarországból való hosszú távolléte alatt a féktelenség sok embernél nagy mértékben növekedett, és jól tudjuk, hogy régibb időben is mindig békésebb volt az ország minden része a király jelenlétében, semmint annak távollétében és őseink éjien ezért dekrétumban rendelték el, hogy Magyarország királya az idő nagyobb részét az országban töltse . . .« Most jön a rendelkezés (tovább olvas): »Első szakasz.« (Zaj jobb felöl. Mozgás a szélsöbaloídalon.) Ha Ballagi t. képviselőtársam Magyarország közjogát fogja magyarázni, készséggel fogom meghallgatni ; kérem, szíveskedjék engem is abban a figyelemben részesíteni, hogy hallgasson meg. (Olvassa): »1. §. És meg van irva, hogy maguk a római császárok is, a kik Magyarország királyai voltak, ámbár a római birodalom és több ország meg tartomány fölött uralkodtak, annál a dekrétumnál fogva mégis jobbadán Magyarországban tartózkodtak: 3. §. Ennélfogva könyörögnek a királyi Felség ő legkegyelmesebb uruk előtt, méltóztassék már valahára Magyarországba visszatérni és mint ennek feje, ezeket az ő lankadt tagjait felfrissíteni és feleleveníteni. FelhMatik tehát I, Ferdinánd koronás király, hogy csak az országban lakjék. És most lássuk, t. képviselőház, mit felel erre a király. Igaz, — hiszen a törvény rendelkezéséből is kétségtelen, hogy igy kellett lennie — nem Magyarország területén kelt a királyi válasz, hanem kelt Augsburgban, de e válasz idevonatkozó részét, a mely nagyon tanulságos kijelentéseket tartalmaz, kötelességemnek tartom felolvasni. (Halljuk!) Az 1548. február 22-én kelt királyi válasz az előbbi törvényre vonatkozólag 8. szakaszában ezeket tartalmazza (olvassa): » Vegyék híveink tudomásul, hogy ezelőtt is mindenkor nagyon szMünkön feküdt, hogy folyvást személyesen lakjunk Magyarországban, az ő körükben és jelenlétünkkel először is véget vetvén a belső gyűlölségnek és meghasonlásnak, a köznyugalomról és az ő védelmükről is gondoskodjunk. Ámde mellőzve a híveinknek ezelőtt ugy személyesen, mint Írásban értésül adott többi körülményeket, a melyeket t. i. ideiglen távollétünknek okául szolgálnak, minthogy látjuk, hogy Magyarországnak megvédése és az ellenség zsarnokságától való megszabadítása czéljából nagyobb hadcsapatokra van szükség, mint a minőket ő szolgáltathatna, a császár ő szent Felségével, ami urunkkal és kedves testvérünkkel együtt kénytelenek voltunk módokat találni, hogy Isten segítségével a németországi pártoskodásokat megszüntessük és a más államokban is előfordult zavargásokat elnyomjuk és azokat az engedelmességre visszatérítsük, hogy azután annál kényelmesebben munkálkodhassunk egész erőnkkel Magyarországunk és hű alattvalóink jóléténél és megvédelmezésénél és jelenleg is egyedül ebből az okból voltunk kényszerülve idejönni. Mihelyt azonban itt dolgainkat Isten segítségével, a mint reméljük, jól elvégezzük, azonnal lemegyünk híveink közé és ott lakásunkra, és magyar ügyeinknek ottan való elintézésére nézve velük együtt olyan utat-módot fogunk találni, a melylyel teljesen meg lesznek elégedve.« Nos hát ebben a király szükségesnek látja kimenteni az ő távollétét Magyarország előtt és a törvényhozás előtt, mert érezte és tudta, hogy őt korábban alkotott törvények egyenesen kötelezik az ittlakásra. Megujittatott azután ez a rendelkezés az 1548: XXII. törvényczíkk által, a mikor — — mert hiszen a királyi Ígéret be nem váltatott, a mint az nagyon gyakori Magyarországon — — (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloídalon.) e törvényben a rendek világosan kimondják, hogy végre-valahára tessék már ide jönni és a törvény értelmében itt lakni a királynak. Megismételtetett ez későbbi törvények által is, a melyeket szó szerint idézni nem kívánok. Csak az 1567: XLVI. törvényczikket idézem, a mely világosan ezt mondja: »A királyi felség állandóan az ő hű országa körében lakjék.« Ezt azután későbbi törvényeink egészen 67-ig, ha nem is expressis verbis, de rendelkezéseiknél fogva megújították és fentartották. Most az a kérdés, vájjon ez a törvényes intézkedés érvényben van-e Magyarországon, igen vagy nem? Hát én azt gondolom, hogyha egyes embert kötelez az adott szó és eskü, ugy a leg-