Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

253. országos ülés 1903 április 24-én, pénteken. 417 fogott érdekében tovább igy hagyni nem lehet. A nemzet és király kell, hogy egy szív, egy lélek legyen. A nemzet nem akarhat mást, mint a király, de a király sem akarhat mást, mint a nemzet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Vétkes könnyelműséget követ el tehát a nemzet és királya közötti közvetítő, a nemzetnek felelős minisztere, ha az ország közéletét és közéi-zését nem a valósághoz hMen tolmácsolja a király előtt. Politikai életünkben most naponkint felmerülő jelenségek a napnál is világosabban bizonyítják, hogy a miniszterelnök ur könnyelmű játékot űz a királyijai és a nemzettel egyformán. Sőt a többi miniszter urak is, ha valami népszerűtlen előterjesztéssel kell a törvényhozás elé fordulniuk, akkor hol nyíltan, hol burkoltan a királyi akaratra hMatkoznak. Pilátusként mossák a kezeiket, hogy ők másként nem tehetnek, de más is az ő helyükön nem tehetne egyebet, mert hát tetszik tudni, ez a Felség akarata. Végezetül is aztán azt mondják a miniszter urak a képviselőknek : »XJgyan ne okoskodjatok, hanem szavazzátok meg ezt és azt a törvényjavaslatot, hiszen örülhettek, hogy még ennyire is meg tudtuk védeni az ország jogait, vagy az ország teherképességét.« Ilyen és éhez hasonló cselfogásokkal kormányozzák ezt a szegény országot, ezért van az, hogy minduntalan egy-egy kinos ügy kerül napirendre a képviselőház tárgyaló termében. Pedig a mi alkotmányos királyunk jól ismeri a jogokkal járó kötelességeket; nagyon jól tudja, hogy ha vérben és pénzben nagyobb áldozatot kér a nemzettől, akkor arra való a közvetítő, a felelős miniszter, hogy teljes nyíltsággal tárja fel az ország helyzetét a mi királyunk előtt. Mondja meg ott fenn a legelső magyar embernek, a királynak, hogy országunk szegény, nyoIvorult helyzetben van; az adófizető polgár saját szájától kénytelen megvonni a falatot, s gyermekeinek neveltetési költségeit kénytelen visszafogni, hogy a hadsereget táplálhassa, mert nem a császár adja ám a hadseregnek a táplálékot, a ruházatot, a fegyverzetet, mint ezt tévesen minden katonának fejébe beverni akarják, hanem az ország népe, az ország lakossága. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mondja meg a felelős miniszter a királynak, hogy az ország lakosságának nagy része sem irni, sem olvasni nem tud, mert nincs pénz arra, hogy az állam iskolákat építtessen és tanítókat fizessen. Az adóvégrehajtások rohamosan szaporodnak, az ingatlan birtokok forgalma a rettenetes adóterhek súlya alatt elrémítő módon növekszik, a nyoIvor és a gazdasági pangás miatt a kMándorlás akkora arányokat öltött, hogy kénytelenségből már az ország határát csendőrökkel kell őriztetni, ezeknél fogva tehát ujabb millió és millió kiadásokat nem lehet a nemzetre reákényszeriteni. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ezeket mondja meg az ország felelős minisztere a királynak, én bizonynyal hiszem, EÉPVH. NArrA 1901 — 1906. xM. KÖIEI. hogy a király a miniszterelnök őszinte és igazságos kijelentése folytán meg fogja érteni ezt a nemzetet, felséges atyai jó szMe kegyes engedékenységgel, s legmagasabb elnézéssel lesz hű nemzete iránt, s le fog dőlni az a válaszfal, a mely eddig a királyt és nemzetet oly tävoltartotta egymástól. Sohasem lesz olyan szegény a mi országunk, hogy ne hozzon mindig örömest, még erején felül levő áldozatot is a nemzeti kultúra oltárára, verejtékes nehéz munkájának eredményeiből mindig szívesen juttat a magyar ember a nemzeti dicsőség épületének betetőzéséhez; (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a nemzeti vívmányok kMívásáért vérét, vagyonát oda adja ós a magyar koronának királyunk fején való ragyogásáért még életét is feláldozza: de nem ád szívesen még egyetlenegy fillért sem az osztrák zsoldosoknak. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) És mMel én is valódi magyar embernek tartom magamat és választókerületemben is igazi kuruczfaju magyarok laknak: (Éljenzés a szélsobaloldalon.) ennélfogva az én óhajtásom, főtörekvésem az ország szabadsága, függetlensége, a nemzeti jólét emelése, önálló magyar nemzeti hadsereg és az önálló vámterület megteremtésére irányul. MMel a kormány ezzel ellentétben rossz kiegyezés, felemelt quóta, királyfizetésemelés, ujabb katonai terhek és efféle veszedelmes közösügyek és a nemzetié nézve nagyon káros javaslatok keresztülvitelén fáradozik: ennélfogva a felhatalmazási törvényjavaslatot el nem fogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! A folytatólagos ülést megnyitom. Trubinyi János jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Politikai pártállásomnál fogva mindenki természetesnek fogja találni, hogy én a szőnyegen lévő felhatalmazási törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ha az ország rendes körülmények és viszonyok között volna, t. ház, feleslegesnek tartanám álláspontomnak indokolását, azonban tekintettel a fenforgó körülményekre, ugy vélekedem, kötelességmulasztást követnék el abban az esetben, ha, mielőtt szavazatomat leadom, nem sorolnám fel azokat az érveket és indokokat, a melyek engem elhatározásomra vezettek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Én abból indulok ki, hogy a megtépett törvényeknek felmutatott rongyai mindenesetre erősebben fognak hatni a hallgatóságra, mint a legékesebb szólás, és erre, tekintettel a t. ház előtt Magyarország törvényeinek megtépett foszlányait fogom bemutatni azért,