Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-253

253. országos ülés 1903 április 2b~é,n, pénteken. 415 ellenség a bécsi kamarilla, melynek törekvése évszázadok óta Magyarország önállóságának és függetlenségének leigázása és megsemmisítése volt. Erre az utálatos czélra minden eszközt felhasználtak, s elkövettek mindent, hogy a koronával megtagadtassák a nemzet jogait, s a király előtt árulással vádolva befeketítsenek bennünket. Egymásután vádoltak meg bennünket a sötétség lovagjai, s ugy az osztrák képviselőházban, mint az ottani főrendiházban is egymásután keltek fel Magyarország tizeukárom-próbás ellenségei, hogy hadat izenjenek a magyar nemzet, s annak törvényből folyó jogai ellen. Ezek a támadók az osztrák képviselőház és főrendiház tomboló lelkesedése közt jelentették ki. hogy paritás nem létezik, nincs magyar-osztrák, sőt még közös hadsereg sem, csak egy egységes osztrák hadsereg létezik, a melynek az a hMatása, hogy benne a monarchiának mindennyelvü nemzetiségei egyesüljenek. Nagy örömmel fogadta ezen beszédeket az osztrák honvédelmi miniszter és köszönetét fejezte ki a szónokoknak, s a maga részéről kijelentette, miszerint ő Felségének az a legfelsőbb akarata, hogy a hadseregnek ugy lényege, mint formája ugyanaz maradjon. Itt világosan tűnik fel előttünk, hogy az osztrák honvédelmi miniszter a császár akaratát egyenesen szembeállította a magyar nemzet akaratával, sőt szembeállította a királyi Ígérettel is, mert hiszen a kormány a volt nemzeti párt tagjainak aggodalma eloszlatására kötelező ígéretet tett a közös hadsereg zászlójának, czimerének és jelvényeinek, valamint a magyar tiszteknek a' magyar ezredekben való alkalmaztatásának kérdéseiben. (Ugy van! a szdsÖbaloldalon.) Szembeállittatott tehát az osztrák császár és a magyar király akarata, és pedig oly módon, hogy az osztrák híitelenség bevégzett tényként tekinti azt. hogy a jövő az ő álláspontját fogja igazolni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldahn.) Erre a czélra egyesült az az ellenséges had, a mely valósággal állatias módon marakodik még egymás között is és fennen hangoztatja annak az Ausztriának egységét, a melynek létele már évek óta Magyarország elnézésétől és jóindulatától függ. (Ugy van! a szélsőhahldalon.) Ennyire jutottunk 36 év alatt a kormányok bűnös mulasztásai következtében, a melyek nemcsak hogy a nemzet önállóságát, ele még a dualizmust, s a paritást sem voltak képesek igazukhoz juttatni, hanem folytonos szolgai meghuny ászkodásuk kai lehetővé tették azt a magyarázatot, hogy most már 36 évi visszafejlődés után még az 1867 : XII. törvényezikkben világosan bennünket illető jogainkat is kétségbevonják és elkobozni merészelik. (Ugy van! a szélsobaloldahn.) Mi olyan kormányt nem támogathatunk, mely a körülményekkel csak paktál, hanem nekünk olyan kormányra van szükségünk, a mely a körülményeket teljes erejével és egyedül csak a magyar nemzet javára, jólétének és boldogságának előmozditására használja fel. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldahn.) Nekünk olyan kormányra van szükségünk, a mely kormány nem hajtja meg magát Bécs előtt egész a földig, és a mely a mi kevés kis jogainkat, melyekkel még birunk, minden erejével megőrizni törekszik és könnyelműen nem dobálja neki Ausztriának. Midőn országgyűlésünknek legtöbb elintézni való dolga volna, maga a kormány akasztja meg itt a dolgok rendes menetét azáltal, hogy elő mer állani olyan katonai javaslattal, mely a legterhesebb adónemet követeli ismét a nemzettől, t. i. az ujonczjutalék emelését és az ennek következtében előálló óriási költségeket ismét a nemzet vállaira akarja rakni. Semmit sem adunk többet annak a közös hadseiégnek, a mely sem nem hazafias, sem nem nemzeti, sőt mint német nyelvű hadsereg, egészen útjában áll a haladásnak és határozott ellensége a haza lakosságának. Hogyan volna kedve a magyar ifjúnak a katonáskodáshoz ? . . . hiszen mindazon barátai, a kik a katonaságtól, mint kiszolgáltak, visszatérnek szülőföldjökre, már előre elmondják neki, hogy mihelyt a közös hadseregbe be fog lépni, azonnal megcsontosodott osztráknak kell lennie, s le kell mondania független gondolkodásáról és lelkéből, szMéből, elméjéből végképen ki kell irtani a haza iránt való szent szeretetet, mert ott már senkit és semmit mást, c-ak a császárt szabad, sőt muszáj is szeretni. Ezért van az, hogy a magyar legény szinte felejthetetlen áldomást iszik, hogy ha végleg kikerülheti a katonai szolgálatot, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldahn.) mert ha a, maga szegénységében mindennek elmenne is, de németnek elmenni nem szeret. (Igaz! Ugy van! a szdsobahldalon.) Ugy van, mint az egyik magyar fó'ur volt a szolgájával, midőn ura Budapestről állandóan Bécsbe ment lakni, s mielőtt elment volna, így szólott az ő hűséges szolgájához: Már 30 éve annak, Ferkó, mióta nálam szolgálsz; hűségeddel, szorgalmaddal, jó magadviseletével nagyon meg vagyok elégedve; most tehát, midőn én Bécsbe megyek lakni, nem hagylak el magamtól, hanem oda is eljösz velem, s továbbra is megtartalak. A szolga nagyot bámult urára, s rövid gondolkodás után így szólt: Mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel viseltettem uram és gazdám iránt, ugy, hogy még a saját szüleimet sem szerettem jobban, mint a hogy uramat, s gazdámat szeretem, de annyit bátor vagyok kijelenteni, hogy ha talán száz annyi fizetést tetszenék is adni nekem, mint a mennyi eddig volt, azért én még sem megyek el németnek az egész Bécs városáért sem. És nem is ment el. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) így van a magyar legény is a katonáskodással. A német nyelvtől való irtózása miatt egy sem jó kedvvel, hanem sirva vonul be ka-