Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 393 vallja : hogy semmiféle olyan javaslathoz, a mely költségemelkedéssel jár, hozzájárulni nem fog... (Ellenmondás a jobboldalon.) Biró Lajos: Nem ezt mondta! Babó Mihály: Majd megmondja maga Apponyi ! Mánka Oszkár: Halljuk az idézetet! Polónyi Géza: ... ez a függetlenségi és 48-as párt, a mely nem az önálló hadsereg programmját akarja végrehajtani, hanem ellenállást fejt ki abban a tekintetben, hogy abban a 37 esztendő óta alkotmányon kívül kormányzott közös hadseregben végre-valahára az alkotmányos visszaélés szűnjék meg és hogy a nemzet, a melynek vállai a további terheket el nem viselhetik, ujabb terhekkel meg ne rovassák: akkor nem szabad rossz néven venni ettől a párttól, ha a végső ellenállás minden fegyverét applikálja. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Elég volt a 37 esztendei hosszú tűrés; elég volt eltűrni ennek a nemzetnek azt, hogy van egy tisztelt uralkodója, a kinek családtagjai magyarul nem beszélnek ; elég volt eltűrnie, hogy van egy alkotmánya, a mely mellett lehetséges, hogy a közös minisztériumokban a mi ügyeinkben olyan emberek kormányozzanak, a kik magyarul nem tudnak; elég volt végre-valahára a nemzet minden jogainak érvényesülése czéljából és azért, hogy legalább az a foszlányalkotmány, a mely rendelkezésünkre áll, hamisítatlanul hajtassák végre! Igenis, a függetlenségi és 48-as párt elérkezettnek látja az időt arra, hogy ha máskép nem megy, önöket erre reákényszeritse. (Elénk tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek az alkotmányos tárgyalásnak lesz annyi eredménye, hogy itt kényszereszközökre szükség nem lesz, mert nem képzelhetem, hogy ebben a kérdésben mi egymást ne kapaezitálhassuk. Lássuk ezeket a kérdéseket a maguk sorrendje szerint. {Halljuk! Halljuk!) Elsősorban foglalkozni szándékozom azokkal a nagy fontosságú és nagy horderejű kijelentésekkel, a melyek gróf Andrássy Gyulának ajkáról hangzottak el. (Halljuk! Halljuk!) Annál a politikai súlynál fogva, a melyet gróf Andrássy Gyula képviselőtársunk a tradicziók okából, a melyek az Andrássy nevet tisztelettel környékezik pártkülönbség nélkül, Magyarország minden táborában, annak a tradicziónak az okából egyrészt, másrészt és főleg pedig azon szerepnek az okából, a melyet ma betölt, mert köztudomású, t. képviselőház, hogy gróf Andrássy Gyula, a ki még a Bánffy időben a disszidensekkel együtt velünk tanácskozott az obstrukczió diadalai fölött, különös, hogy ma propagandát csinál azon elméletnek, hogy itt a kisebbség terrorizmusa előtt nem szabad meghajolni, mert az végzetes következményekkel jár. Hát lássuk, t. képviselőház, micsoda elméletek számára követelik a többségnek ily módon való összetoborzását és mily elméletek verifikáKÉPVH, NAPLÓ. 1901 — 1906- XM. KÖTET. czióját szándékozik keresztülvitetni a magyar parlament többsége által. (Halljuk! Halljuk!) Nem beszélek a köztünk választófalat képező önálló magyar hadsereg kérdéséről. Tisztán csak azt a kérdést vetem fel,hogy igaz-e, be tudom-e bizonyítani, hogy az 1867 : .XII. törvényczikkben lefektetett alkotmány meghamisítva van végrehajtva, részben pedig végrehajtva sincsen. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Erre nézve elsősorban foglalkoznom kell az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ának azzal a kifejezésével hogy »magyar hadsereg.« Ha sikerült bebizonyítanom, hogy gr. Andrássy Gyulának az az elmélete, a melyet felállított és a melynek verifikáczióját a többség által követeli, nemcsak hogy szerencsétlen elmélet, hanem egyenesen ellenkezik a történelemmel, a közjoggal és törvényeinkkel, akkor számitanom kell arra, hogy egy parlamenti többség sem fogja követni azokat a jelszavakat, a melyeket közte ma kiröpítenek, hanem azt fogja mondani még akkor is, ha hibás volna a kisebbségnek a lépése, hogy a többségen van a sor, hogy megmentse ezt a nemzetet nagyobb válságoktól, különösen, ha ezt törvényes téren teheti, a béke-jobb útjára fog lépni és be fogja látni, hogy a mi küzdelmünknek soha, de soha nagyobb jogosultsága nem volt, mint épen ma. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Még kifejezésekben sem szűkölködik gr, Andrássy Gyula t. képviselőtársam álláspontja. Azt mondja, — nem akarom szószerint idézni, igen hosszura nyúlna beszédem, (Halljuk! Halljuk!) — hogy lehet a nemzeti becsülettel összeegyeztetni azt az álláspontot, hogy az 1867 : XII. t,-cz. 11. §-ában egy külön magyar hadseregről volna szó, holott ottan egységes hadseregről van szó. Mielőtt erre átmennék, a vitatkozás jóhiszeműségéhez tartozik, hogy senki olyasmit ne állítson másról, a mit az illető nem állított. Egy szón fordul meg a dolog. Az 1867 : XII. törvényczikk 11. §-áról senki sem mondta és senki sem mondja, hogy a külön magyar hadsereg volna benne, de benne van a magyar hadsereg, mint az egységesen vezérelt és vezényelt egész hadseregnek a kiegészítő része. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most ebben a parlamentben csak az van megengedve, hogy a nemzeti becsület támadtassék meg mindenkor. Nekem azonban kímélnem kell a másik becsületet, a melynek palládiuma alatt ez a törvény keletkezett. Kímélem is, de az az alkotmány, a mely előttünk fekszik, nemcsak a nemzeti becsület védelme alatt, hanem az alkotmányjogban körülirt, alkotmányszerüen letett, királyi eskünek palládiuma alatt is áll. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A királyi eskü megtartásának kérdése, a tisztelet korlátai közt és alkotmányos módon, mindig tárgyalható és tárgyalandó. Azonban én még erre a területre sem akarok átmenni, A kérdés az, hogy végre van-e hajtva e tekin-