Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

H94 252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. tétben az 1867 : XII. törvényczikk, igen vagy nem? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs!) Mit tanit nekünk gr. Andrássy Gyula? (Halljuk! Halljuk!) Andrássy Gyula gr. azt mondja, hogy e kifejezés alatt »magyar hadseregi, nem szabad és nem lehet mást érteni, mint azt, hogy a közös hadseregnek nevezett ezredekbe magyar törvények alajyján ujonczoznak. (Mozgás a széhobaloldalon.) Egész tisztelettel állok meg önök előtt. Ismerik önök is a históriát, ismerik a közjogot; álljon tehát fel, ha van önök között még egy, a ki ezt a theóriát akczeptálja, mert én ugy tudom, hogy önök velem együtt tudják, hogy mit jelentett az 18G7 : XII. törvényczikkben e kifejezés »magyar hadsereg« és hogy ennek tradieziói, törvényes előzményei, törvényes anteaktái vannak. Igen, ha valaki a jogfolytonosságot ugy kezeli, hogy az 1867-et megelőzött közvetlen abszolutisztikus korszakból meríti a jogfolytonosságnak anteczedencziáit, akkor talán megközelíthető ez az álláspont; de nekem, gróf Andrássy Gyula fiától, ilyen elméletet még sem szabad várnom és hallanom. Honnan van tehát, hogy azzal a tudással, a mely különben gróf Andrássy Gyulát ékesíti, ő az egyedüli a magyar parlamentben, a ki nem tudja azt, hogy a »magyar hadsereg« kifejezés alatt nem értethetett és nem értetett soha sem más, mint az 1848 előtt fennállott jogállapot a hadsereg tekintetében. Az a jogállapot pedig — mindenki tudja — kettőt jelentett, a mennyiben volt 1848 előtt nemesi felkelés és voltak önkéntes zsoldosok. Mindkettőre vannak törvényeink. Én azonban nem akarok messze menni, hanem hMatkozom az 1840: II. törvényczikkre, a mely e tekintetben t. képviselőtársamat teljesen ki fogja oktatni, a mely meg fogja czáfolni és fel fogja őt világosítani arról, hogy óriási tévedésben van, ha azt hiszi, hogy a »magyar hadserege kifejezés csak annyit jelent, hogy a magyar törvények alajrján ujonczozzanak. Az 1848. évi II. t.-cz. 1. §-a következőként szól (olvassa): »0 Felségének az ujonczokban ajánlandó segedelem iránt tett kegyelmes előadására az Ország Rendéi, miután a törvények értelmén sarkaló kMánatuk folytában a küldői gok fen forgó körülményeiről és a magyar ezredek jelen állapotjárói ő Felsége nevében értesíttettek, a szükség iránti felfedezés következésében, ennek pótlására segedelemképen s minden ebből vonható következés nélkül és az 1741: 63-dik törvényczikk II., 1807: I-ső t.-cz. 5., 1808 : Vl-dik t.-cz. 1. és 1830 : VH-dik t.-cz. yzinte 1-ső § aikban foglalt óvások mellett, a magyar ezredekhez önként 30.000 ujonczokat ajánlanak, következő feltételek alatt.« Én e feltételeket mind felolvasni nem fogom, de egyet fel fogok olvasni, hogy gróf Andrássy Gyula és minden képviselőtársam legalább a jövendőben ilyen tévedésben ne lehessen. Ez a feltétel a következő (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » MMel pedig a katonáskodásra legfőbb ösztönül az szolgálna, ha a katonai erényeket érdemlett előléptetések és jutalmak minél előbb követnék, Ő felsége az 1830: VII. t.-cz. 1-ső §-a 12-dik pontjában* — már akkor tettek egy ígéretet — »tett kegyelmes Ígérete szerint az a részben fenálló törvények, jelesen az 1792: IX. és 1807: I. t.-cz. rendeletének szoros betöltésével, szMén fogja viselni azt, hogy a magyar sor- és véghelyi ezredekben tisztek, következésképen tábornagyok és stabálisok is, született magyarok legyenek; a katonai kitűnőbb érdemeket pedig nemesi czimerlevelekkel, udvari telkekre és apróbb részekre osztandó jószágok adományaMal fogja a törvények értelmében jutalmazni. Állandó ujonczok egyedül magyar ezredekben szolgáljanak és őket nem magyar ezredekhez áttenni semmi szin alatt nem lehet.« Ez a magyar ezredeknek törvény szerint fennálló legitim múltja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Voltak a nemzeti felkelésen kívül magyar ezredek, a melyekre nézve a törvény rendelkezett, a mint később ki fogom mutatni a magyar nyelv tekintetében is, hogy igenis csapataikhoz magyar tiszteket kell vezényelni, hogy magyar tiszteknek kell vezetniök az ujonczokat, hogy ezeknek csak magyar ezredekhez szabad beosztatniok, nem is szólva arról, hogy az előbbi törvények már a levelezés kérdésében intézkedtek. Ne tessék elfeledni, hogy volt még ezeken kívül a magyar nemesi felkelés, a melynek nem volt és nem is lehetett más parancsnoka, mint magyar, a melynek kommandója és minden múltja a magyar nemzetnek dicsőségét hirdeti. (Ugy van! a széhobaloldalon.) Ezt értette az 1867 : XII. törvényczikk a magyar hadsereg alatt, mert a történelem és a törvények révén mást soha nem is érthetett. (Igaz! Ugy van! a széhobaloldalon.) De hiszen olvassa el grőf Andrássy Gyula az 1867 : IX. törvényczikket! Még ott is a magyar ezredekhez ajánltatnak fel az ujonczok. 1867-ben tehát a magyar hadseregnek múltja nem azt jelenti, hogy az egy abszolutisztikus fejedelem vezérlete alatt álló pretoriánus had, hanem jelenti azt, hogy a magyar nemzetnek katonáiból álló hadsereg, a melynek saját parancsnokai, saját tisztjei és saját ezredei vannak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon!) Hogy milyen jelvénye van, arról majd külön beszélek. Ha pedig ez után azt kérdezem, hogy ez a »magyar hadsereg« miként lett végrehajtva 1867-ben, a következő eredményre jutok, kérem szMes figyelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországon nemcsak az 1867: XII. törvényczikk lett hamisított értelemben végrehajtva, de hitem és meggyőződésem szerint még hamis terminus technikusok is használtattak.