Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 387 Önök a többség elméletére bMatkoznak. Lássuk ezt a kérdést és lássuk egyáltalában az alkotmányjognak erre vonatkozó alapelveit. Először is ott, a hol népképviseleti rendszer van, a hol alkotmányos monarchiák vannak: a többség a képviselőházban alkotmányos tárgyalás után foganatosított szavazás rendjén nyilatkozik meg. Addig, mig szavazás nem volt, többség nincs. (Helyeslés a szélsőbaloldalion. Zajos ellenmondás jobbfelöl.) Ballagi Géza: Dyen szofizma! Visontai Soma: Azért csinálták a Tiszalexet, mert ezt elismerték. Babó Mihály: Mig meg nem nyilatkozik, nincs többség. Polónyi Géza: A parlament többségének elmélete már történelmi előzményekkel bir ezen országban, és én nem hiszem, hogy a velünk paktáló Széll Kálmán miniszterelnök ur azt a tradicziót elfelejtette volna, a mit a Tisza-lex nevezete alatt ismerünk. Felesleges nekem a nemzetközi jog nagy területére exkurziót tennem ; csak reá kell tekintenem a Fejérváry-féle válasz kérdésére, hogy hányan hiányoztak abból az u. n. többségből és hányan szavaztak ellene. Ha csak a fele váltja be ígéreteit azok közül, a kik nekünk mondják, hogy nem kell nekik a katonai javaslat, tessék elhinni, t. miniszterelnök ur, nem ott lesz a többség, hanem itt. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Hát ott mindenkinek kell az obstrukczió? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Szatmári Mór: De a katonai javaslat itt senkinek sem kell, ott sem kell. Ballagi Géza: Hát szavazzunk! Kubik Béla: Nincs napirenden! Elnök: Kérem, túlságosan sokan beszélnek egyszerre! (Derültség.) Polónyi Géza: Az az óhaj, hogy szavazzunk, egy inparlamentáris követelés. Ballagi Géza: No, no! Polónyi Géza: Nem méltóztatott meghallgatni. A szavazásnak előrebocsátott tárgyalás után kell bekövetkezni. Én nem mondok le arról a reményről, hogy Ballagi t. képviselőtársam engem kapaczitáljon. (Derültség balfelöl.) Próbálja meg, én is megpróbálom, hogy a t. képviselő urat kapaczitáljam és addig ne tessék szavazni, mig meg nem próbáljuk. Hogy a többség uralkodik, az hamis elmélet. A parlamenti szuverenitás csak a többség által nyilatkozik meg. de a parlamenti szuverenitás nem a többségé, hanem az egész parlamenté. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azonkívül most már abc-számba megy az alkotmányjognak az a tantétele, hogy a parlamentnek csak jogi szuverenitása van, törvényalkotáshoz van joga, s a biróságok azt respektálni tartoznak, de a politikai szuverenitás minden monarchikus, alkotmányos államban tisztán és kizárólag a nemzeté. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon,) Ennek a nemzetnek pedig tagja maga a király is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Nincsen jog, a mely nem a nemzet által és nem a nemzet nevében és nem a törvényes korlátok között adatik. Alkotmányos Magyarországunkban is ugy kellene lenni, mint másutt van, csak nálunk nincs így. Nem ő Felsége Ferencz József uralkodik, hanem uralkodik a magyar király, kinek tiszteletreméltó neve az, hogy: »ő Felsége Ferencz József.« Nálunk van csak megfordítva, nálunk vannak csak az úgynevezett abszolutisztikus jogok, melyekre majd rá fogok térni mindjárt, melyek bennünk a nemzeti ellenállásnak nemcsak jogát, de azt a szent kötelességét ébresztik fel, hogy végre 35 esztendei keserű múlt után ez a nemzet törje le lánczait, szűnjék meg abszolutisztikusán kormányzott ország lenni. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldcdon.) Szabad talán öt perez szünetet kérnem. Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Polónyi képviselő ur folytatja a beszédét. Polónyi Géza: T. képviselőház! Alkotmányjogi fejtegetéseim során ahhoz a tételhez érkeztem el, a hol azt kell statuálnom, hogy mentől közelebb áll a parlamenti szuverenitás révén megnyilatkozó többség az ő jogi szuverenitásában a nemzeti szuverenitáshoz, annál nagyobb a parlamenti többség tekintélye. Olyan államokban, mint Francziaország, Németország, Anglia, nagyrészben maga Ausztria is, a hol az általános választói jog elmélete révén a parlamenti többség a nemzet minden rétegét felöleli, annak a tekintélynek súlyával nehezedik többségi megnyilatkozásában a törvényhozásra, a melyet a nemzetnek azon rétegei, a melyekből kikerül, képviselnek. Bátran fel lehet állítani a tételt, t. képviselőház: hogy mentől több a választó, annál nagyobb a parlamentnek és a többségnek a tekintélye . .. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Beőthy Ákos: Annál szilárdabb alapon nyugszik! Polónyi Géza: . . . és mentől kisebb a választók száma, annál kevósbbé tarthat jogot a többség a tekintélyre, helyesebben annál kisebb a tekintélye. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, ha ezen szempontból mérlegelem Magyarország parlamentjét és többségének alakulatát, azt kell látuom, hogy nálunk, a 18, vagy 19 millió lelket számláló államban, most, mióta az adók ki nem fizetése megszűnt kellék lenni a választói jogosultságra, körülbelül 2 —300.000-rel emelkedett a választók száma és mégis össze-vissza — kerek számban szólva — egy milliónál ma sem több a választók száma. (ügy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) 49*