Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-252
386 25"J. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. császárnak akaratát. (Elénk helyeslés. Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van azután, t. ház, a pénzügyminiszter ur. (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon.) a ki az ischli klauzulának legitim atyja. 0 természetesen ezeket augusztusi megállapodásoknak szokta nevezni, de sajátságos, hogy ezt a nemzet ép ugy nem tudja akczeptálni, mint a hogy április 11-ét nem fogadja el nemzeti ünnepnek. Itt van azután a vallás- és közoktatásügyi miniszter; rendkívül derék ember. Egyetlenegy feladatot tölt be; de ezt azután művészi tökélylyel: azt, hogy nem csinálja meg a katholikus autonómiát. (Elénk derültség és helyeslés bal felől.) Nem folytatom tovább, t. ház, (Zajos felkiáltások : De csak halljuk! Felkiáltások jobbfelöl: Hát Darányiról mit mond? Halljuk!) T. ház! Az előzmények után a hallgatás dicséretszámba menjen. De ha megnézem a parlamentnek pártéletét, szoIvorú fájdalommal tapasztalom, hogy az eddig egységes és jogosult harczban elszánt ellenzék miként oszlott meg rövid idő alatt. A derék fegyvertárs, a kit mi egyházpolitikai reakcziónak neveztünk, most a konopisti szentlélek által megárnyékolva, a Grotterhalténak hangja mellett felvonul történetileg igazolt ikertestvérének, a katonai reakcziónak szolgálatában. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És csodálatos módon mosolyogva fogadja a t. honvédelmi miniszter ur az onnan felajánlt Péter-filléreket akkor, a. mikor azokat csak rövid idő előtt is Trubinyi t. képviselőtársunkkal szemben annyira repudeálta. De nekem még nem veszett el minden reményem arra . . . Rakovszky István: A meghMás oly kedves, hogy lehetetlen el nem fogadni! (Derültség.) Polónyi Géza: . . . hogy a néppárt t. vezére, — nem a mi kedvünkért, hanem az ország érdekében — egy jobb meggyőződésre fog jutni. T. képviselőház! Gróf Zichy János igazán érdekes és szép beszédében nézetem szerint önmagával ellentétbe jutott. Oly megoldást proponált, a mely úgyszólván lehetetlenség is. Ha jól értettem, az ő beszédének konkluzuma az volt, hogy lemondanak az obstrukczióról, ha a két éves szolgálat felajánltatik. Előbb beszélt arról, hogy tehertöbblet nélkül kell azt felajánlani és itt áthidalást kMan. Azt kell tehát értenem, hogy ő az obstrukczióról való lemondást most is ahhoz a feltételhez köti, és a két éves szolgálat csak akkor képez okot arra, hogy lemondanak a további akczióról, ha teheremelkedés nélkül következik be. Rakovszky István: Ugy van! Polónyi Géza: Ez nekem elégséges megnyugtatás. De azonkívül hozzáfűzte, — azért hangsúlyozom, — hogy ennek a két éves szolgálati kérdésnek ebben a törvényben részben benne kell lennie, részben pozitív ígéret alakjában kell statuáltatnia. Rakovszky István: Követeljük a törvényben! Polónyi Géza: Nem kételkedem az iránt, hogy a miniszterelnök ur a bankár-politika révén provizió fejében felajánlja a kétéves szolgálatot, de t. képviselőház, abban azután alaposan kételkedem, hogy tehertöbblet nélkül és ugy ajánlja fel, hogy már most törvény által akár részben, akár egészben megoldassák a mostani javaslatban. Azért, t. képviselőház, ha a konzekvencziák területén szabad nekem reménységet fűznöm, azt hiszem, hogy akkor, ha azok a kérdések napirenden lesznek és tisztáztatnak, a mint a t. néppárt tisztában lesz azzal, hogy az általa formuláztott követeléseknek elégtéve nincs, nem is lesz, nem marad majd más hátra, mint visszatérni a harcz mezejére. Szüllő Géza: Mi az indemnityt nem obstruáljuk! Polónyi Géza: Erről majd beszélünk! Az indemnity obstruálása, az ellenállás az indemnityvel szemben sokkal nagyobb érdek, mint a kétéves szolgálat, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt be fogom bizonyítani. Szüllő Géza: Ez felfogás dolga! (Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Az indemnitynek és ezzel kapcsolatosan az ujoncztöbbletről szóló törvényjavaslatnak kierőszakolásával szemben arra hMatkoznak, hogy a kisebbségnek nincs joga a többséget megakadályozni a törvényalkotási munkálatban. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Beszélnek kisebbségi terrorizmusról, obstrukczióról és beszélnek arról, hogy micsoda rettentő nagy dolog fog támadni abból, ha a nemzetiségek megtanulják tőlünk, miként kell a magyar állam alkotmányában lehetetlenné tenni a törvényhozást. Vészi József: Ugy van! Szatmári Mór: Sághy nem ugy beszélt 1898-ban, kérdezzék csak tőle! Babó Mihály: Ti adtatok nekik szarvakat! Polónyi Géza: Beszédem fonalán igyekezem bebizonyítani, hogy mikor jogosult ez az ellenállás ; e jogosultságnak egyik postulátuma a közvéleményre való támaszkodás. Ne felejtsük el, hogy a magyar országgyűlés Budajjesten ülésezik. Próbálják meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: Régen mondom! Polónyi Géza: Próbálja meg egy nemzetiség ezt a nemzeti ellenállást kifejteni. Legyenek meggyőződve, hogy ebből a teremből sem fognak győzelmesen kiérni, (Igaz! a szélsöbaloldalon.) lesznek még magyarok az önök táborában is, meg fogják találni a kellő fegyvert, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) és ha gyengék lesznek, itt lesz Budapest fővárosának polgársága, a mely elég biztosíték arra, hogy az ilyen obstrukczió itt ne diadalmaskodjék. T. képviselőház, hát ilyen mumusokkal ne tessék minket ijesztgetni.
