Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

386 25"J. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. császárnak akaratát. (Elénk helyeslés. Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van azután, t. ház, a pénzügyminiszter ur. (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsőbal oldalon.) a ki az ischli klauzulának legitim atyja. 0 természete­sen ezeket augusztusi megállapodásoknak szokta nevezni, de sajátságos, hogy ezt a nemzet ép ugy nem tudja akczeptálni, mint a hogy április 11-ét nem fogadja el nemzeti ünnepnek. Itt van azután a vallás- és közoktatásügyi miniszter; rendkívül derék ember. Egyetlenegy feladatot tölt be; de ezt azután művészi tökélylyel: azt, hogy nem csinálja meg a katholikus autonó­miát. (Elénk derültség és helyeslés bal felől.) Nem folytatom tovább, t. ház, (Zajos fel­kiáltások : De csak halljuk! Felkiáltások jobb­felöl: Hát Darányiról mit mond? Halljuk!) T. ház! Az előzmények után a hallgatás dicsé­retszámba menjen. De ha megnézem a par­lamentnek pártéletét, szoIvorú fájdalommal ta­pasztalom, hogy az eddig egységes és jogosult harczban elszánt ellenzék miként oszlott meg rövid idő alatt. A derék fegyvertárs, a kit mi egyházpolitikai reakcziónak neveztünk, most a konopisti szentlélek által megárnyékolva, a Grotterhalténak hangja mellett felvonul történe­tileg igazolt ikertestvérének, a katonai reakczió­nak szolgálatában. (Elénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És csodálatos mó­don mosolyogva fogadja a t. honvédelmi minisz­ter ur az onnan felajánlt Péter-filléreket akkor, a. mikor azokat csak rövid idő előtt is Trubinyi t. képviselőtársunkkal szemben annyira repudeálta. De nekem még nem veszett el minden remé­nyem arra . . . Rakovszky István: A meghMás oly kedves, hogy lehetetlen el nem fogadni! (Derültség.) Polónyi Géza: . . . hogy a néppárt t. vezére, — nem a mi kedvünkért, hanem az ország ér­dekében — egy jobb meggyőződésre fog jutni. T. képviselőház! Gróf Zichy János igazán érdekes és szép beszédében nézetem szerint ön­magával ellentétbe jutott. Oly megoldást propo­nált, a mely úgyszólván lehetetlenség is. Ha jól értettem, az ő beszédének konkluzuma az volt, hogy lemondanak az obstrukczióról, ha a két éves szolgálat felajánltatik. Előbb beszélt arról, hogy tehertöbblet nélkül kell azt fel­ajánlani és itt áthidalást kMan. Azt kell tehát értenem, hogy ő az obstrukczióról való lemon­dást most is ahhoz a feltételhez köti, és a két éves szolgálat csak akkor képez okot arra, hogy lemondanak a további akczióról, ha teheremel­kedés nélkül következik be. Rakovszky István: Ugy van! Polónyi Géza: Ez nekem elégséges meg­nyugtatás. De azonkívül hozzáfűzte, — azért hangsúlyozom, — hogy ennek a két éves szol­gálati kérdésnek ebben a törvényben részben benne kell lennie, részben pozitív ígéret alak­jában kell statuáltatnia. Rakovszky István: Követeljük a törvényben! Polónyi Géza: Nem kételkedem az iránt, hogy a miniszterelnök ur a bankár-politika révén provizió fejében felajánlja a kétéves szol­gálatot, de t. képviselőház, abban azután ala­posan kételkedem, hogy tehertöbblet nélkül és ugy ajánlja fel, hogy már most törvény által akár részben, akár egészben megoldassák a mostani javaslatban. Azért, t. képviselőház, ha a konzekvencziák területén szabad nekem reménységet fűznöm, azt hiszem, hogy akkor, ha azok a kérdések napirenden lesznek és tisztáztatnak, a mint a t. néppárt tisztában lesz azzal, hogy az általa formuláztott követeléseknek elégtéve nincs, nem is lesz, nem marad majd más hátra, mint vissza­térni a harcz mezejére. Szüllő Géza: Mi az indemnityt nem ob­struáljuk! Polónyi Géza: Erről majd beszélünk! Az indemnity obstruálása, az ellenállás az indem­nityvel szemben sokkal nagyobb érdek, mint a kétéves szolgálat, (Igaz! Ugy van! a szélsöbal­oldalon.) Ezt be fogom bizonyítani. Szüllő Géza: Ez felfogás dolga! (Mozgás a jobboldalon.) Polónyi Géza: Az indemnitynek és ezzel kapcsolatosan az ujoncztöbbletről szóló törvény­javaslatnak kierőszakolásával szemben arra hMatkoznak, hogy a kisebbségnek nincs joga a többséget megakadályozni a törvényalkotási mun­kálatban. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Beszélnek kisebbségi terrorizmusról, obstruk­czióról és beszélnek arról, hogy micsoda rettentő nagy dolog fog támadni abból, ha a nemzeti­ségek megtanulják tőlünk, miként kell a magyar állam alkotmányában lehetetlenné tenni a tör­vényhozást. Vészi József: Ugy van! Szatmári Mór: Sághy nem ugy beszélt 1898-ban, kérdezzék csak tőle! Babó Mihály: Ti adtatok nekik szarvakat! Polónyi Géza: Beszédem fonalán igyekezem bebizonyítani, hogy mikor jogosult ez az ellen­állás ; e jogosultságnak egyik postulátuma a köz­véleményre való támaszkodás. Ne felejtsük el, hogy a magyar országgyűlés Budajjesten ülése­zik. Próbálják meg. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Visontai Soma: Régen mondom! Polónyi Géza: Próbálja meg egy nemzetiség ezt a nemzeti ellenállást kifejteni. Legyenek meggyőződve, hogy ebből a teremből sem fog­nak győzelmesen kiérni, (Igaz! a szélsöbalolda­lon.) lesznek még magyarok az önök táborában is, meg fogják találni a kellő fegyvert, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon) és ha gyengék lesznek, itt lesz Budapest fővárosának polgár­sága, a mely elég biztosíték arra, hogy az ilyen obstrukczió itt ne diadalmaskodjék. T. képviselőház, hát ilyen mumusokkal ne tessék minket ijesztgetni.

Next

/
Thumbnails
Contents