Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 385 a legveszedelmesebb fajtáját, a mely nem ismer Istent és bazát? (Ugyvan! Tetszés balfelöl.) Vártuk, t. képviselőház, hogy előáll a kormányelnök javaslatokkal, a melyek a nemzetet és a társadalmat ebből a kínos helyzetből ki fogják vezetni, a melyek segítséget nyújtanak. S mit kaptunk helyette? Itt feküsznek a javaslatok: czMillista- emelés két millió korona. (Mozgás a szélsobaloldalon. Egy hang: Nem tud megélni az osztrák császár!) Fizetésemelés: csak az állami tisztviselők révén 18 millió korona. Nem szabad elfeledni, t. képviselőház, a mikor a törvényhozás ebbe az intézkedésbe belemegy, a melyet én feltétlenül helyesnek tartok, hogy Ausztriában is rendezték a tisztviselők fizetését, de ott rendezték a felemelt quóta révén Ausztriára jutott többletből, nekünk pedig nemcsak a nyakunkon van a felemelt quóta . . . Széll Kálmán miniszterelnök: És az ide utalt fogyasztási adókból, ugy-e? Polónyi Géza: Abból is; igaza van a miniszterelnök urnak. Széll Kálmán miniszterelnök: De hiszen azt mi kaptuk! (Derültség jobb felöl. Zaj.) Polónyi Géza: A fogyasztási adó többletét jelölte ki a miniszter külön fedezetnek; de be van állítva a quóta-többlet is. (Egy hang: Egy rókáról két bor!) Nos, t. képviselőház, nekünk kettő jutott: quóta-többlet és fizetésemelés! De ezzel a kérdéssel még nem vagyunk tisztában. Nem szabad feledni, hogy a vasutasok fizetésének emelése elől sem lehet elzárkózni, (ügy van! balfelöl.) Ez ismét öt millió korona ujabb teher. Itt van, t. képviselőház, az, hogy a közigazgatási megyei tisztviselők helyzetének javításáról sem szabad és lehet lemondanunk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez ujabb hét millió. Ez 30 millió korona évenkint visszatérülő tehertöbblet, és a nyugdij-szaporulat révén legalább évenkint ujabb tiz millió korona, tehát összesen 40 millió korona. (Ugy van! Mozgás a szélsobaloldalon.) És e javaslatok mellé sorakozik, mert a nemzet sorsán segíteni kell, az ujonczfelemelési javaslat! (Igaz! Ugy van! Mozgás a szélsobaloldalon.) Ez Magyarországtól 12.000 munkabíró, aggastyán szülők gyámolitäsára utalt gyermekeket elvisz, és követel a nemzettől a honvédelmi miniszter számítása szerint — pedig tuJjuk, hogy ezek a számitások mit jelentenek — évenkint 7 millió korona többlet-költséget. Ezenkívül követelik tőlünk az uj ágyuknak, uj hegyi ütegeknek, taraczkoknak, tengerészeti felszereléseknek stb.-nek, ismeretlen terheknek nagy mennyiségét. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És akkor még rossz néven veszik, hogy akad egy függetlenségi párt, a mely »megállj«-t kiált ennek a politikának, s tőle telhető erővel, lelkesedéssel és elszántsággal meggátolni igyekszik a kormányt abban, hogy ezen politikáját folytathassa. (Úgy van! a szélsobaloldalon. Zaj.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak, tessék a szónokot meghallgatni. Polónyi Géza: Hogy tárgyamnak érdemleges részéhez foghassak, vizsgálnom kell a parlamenti helyzetet. Látom azt, hogy van előttünk egy kormány, a mely egyenként és összevéve csupa tiszteletreméltó, jellemes tagokból áll, nem is kifogásolja egyiket sem senki ezen a területen. De ha egyénenként megvizsgáljuk őket, találunk egy tehetséges, fényes műveltségű miniszterelnököt, a ki egy olyan modern argonauta, a ki mindig utazik, de a gyapjút mindig más viszi el előle. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsobaloldalon.) Bankárpolitikát folytat. Természete nem a cselekvés, hanem a megalkuvás, és az alkudozás. De jól vigyázzon, ha Körbernek " nem hívják, a ki kiköt vele, mert. eddig csak Körber találkozott, a ki kifogott rajta. Vállalkozik mindenre. Az osztrák csőd kiegyenlítésénél, a kényszeregyezségnél ő a készfizető kezes, ő hozza Magyarországtól az áldozatokat, melyekkel az osztrák csődöt, a melytől Vancsó Gyula t. képviselőtársam annyija fél, kiegyezteti és kibékíti az osztrákot. O az, a ki prolongál. Egész kormányzata és élete nem áll egyébből, mint prolongáczióból. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogyha már nem prolongálhat az osztrákoknak, hát prolongál a horvátoknak, prolongálja a kiegyezésnek egész komplexumát a horvát pénzügyi egyezményben. De zsirál is. Pl. báró Fejérváry Gézának, a mit Biró Lajos t. képviselőtársam készpénz gyanánt fogad el, mert hisz csak Széll Kálmán zsírójával fogadta el. Biró Lajos : Jobb zsiró, mint a Polónyió ! Hentaller Lajos: Majd báró lesz! Polónyi Géza: Már escomptált is, Ígéretekkel kormányzott! Ez a politika most már csúfot vallott, csődött mondott, ezekben az Ígéretekben ma már nem hiszünk. Itt van azután a belügyminiszter, egy szolgálaton kívüli állományba helyezett czimzetes belügyminiszter, egy öt milliós budgetdeficzittel kormányzó fővárossal, négy esztendő óta nála heverő felterjesztésekkel, és egy igen tiszteletreméltó, s általunk és mindnyájunk által »pestmegyei államtitkárinak nevezett államtitkárral. Itt van azután a minisztériumnak tagjai közt b. Fejérváry Géza, a katonai reakcziónak prototiponja ugy, (Zajos helyeslés és tetszés. Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a hogy nyomtatásban jobban leírni nem lehet. Az én véleményem nem mai keletű b. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter úrról. Elmondtam már 1889-ben, hogy gentleman, tiszteletre méltó személy, gazdag kMáló egyéni tulajdonokban, de a veszedelmes nevelésnek minden remanencziájával, mert »Was Hänschen nicht gelernt hat, lernt Hans nimmermehr.« O az egyetlenegy ember Magyarországon, a ki nem ismeri ennek a nemzetnek a történetét, nem érti át alkotmányát, nem képvisel mást, csak hűen képviseli a 49