Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 583 magyar hatóságokat, állatorvosokat alkalmazzon és kompromittálja a magyar államnak szavahihetőségét ilyen tekintetben. (Nagy zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igy van! Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Nagy tévedés! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Pedig a paktumszegés nemcsak ebben van, hogy tárgyalásokba bocsátkoz tünk, hanem a paktumszegés ténye el van követve azáltal is, hogy daczára annak, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. 4. §-a szerint 1903-ig, tehát 1902 deczember 31-éig vám- és kereskedelmiszövetség létre nem jő, nemcsak autonóm külön magyar vámtarifa előterjesztve nincs, de a tarifakérdés szempontjából olyan botrányos ex-hx állapotba került Magyarország, hogy ennél szégyenletesebbet még képzelni sem lehet. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Az 1899: XXX. törvényczikk kérdéses 4. §-a kifejezetten rendeli, hogyha addig vámszövetség létre nem jön, kereskedelmi szerződések csak 1907-ig köthetők. Ennek a paktumnak egyik főfeltétele volt, hogy a kereskedelmi szerződések együttes lejárata törvényes utón biztosítva legyen. Most milyen helyzetben vagyunk? A kereskedelmi szerződések megkötése előtt, hogy az alkudozások megkezdhetők legyenek, kell egy uj vámtarifának lenni. Már most ha 1903 ig vámszövetség nincs, akkor ilyen vámtarifa csakis az autonóm külön magyar vámtarifa lehet, (ügy van! a szäsöoaloldahn.) Ha az a helyzet áll a tarifa tekintetében, hogy van nekünk egy az 1882: XVI. törvényczikk által kreált és az 1887 : XXV. törvényczikk által módosított úgynevezett közös autonóm vámtarifánk. Ennek a közös autonóm vámtarifának 1. §-ában azonban benne van, hogy ez csak a közös vámterületre érvényes. Ennek a vámtarifának nincs határidőhöz kötött érvénye, de van területhez kötött érvénye. Csak a közös vámterületre érvényes, hiszen, természetes, közös vámterület nélkül közös autonóm vámtarifa nem lehet. Már most itt van az 1899: XXX. törvényczikk és annak praeambuluma, a mely törvény erejével konstatálja, hogy Magyarország és Ausztria között vámszövetség nincs, hanem Magyarország az önálló vámterület jogi állapotából csinálja meg a dispenzácziót a viszonosság fentartásával. Nem lévén tehát vámszövetség, nem lévén közös vámterület, nincs közös autonóm vámtarifa sem és nem is lehet. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) De nincs külön autonóm vámtarifa sem. Itt van a tarifális ex-lex, a melyet nem az oppoziczió csinált, t. miniszterelnök űr. Széll Kálmán miniszterelnök: Én sem! Polónyi Géza: Mégis ön operál vele. Ez a tarifakérdés pedig nem közönbös dolog, mert az olasz szerződést már felmondták és itt van rövid idő alatt a lejárata. Hogy a miniszterelnök ur abba a helyzetbe jusson, hogy ezt az olasz vámszerződést bemutathassa, ahhoz neki nemcsak vámtarifa kell, hanem neki előbb el kell intézni a költségvetést és a többi határidőhöz kötött javaslatokat. Már most van itt egy nemzet, a melynek vannak olyan szerződései, a melyek lejáratuk okából mind felmondhatok, tisztán kiszolgáltatva a nemzetközi viszonyoknak, (TJgy van! a szélsobaloldalon.) tisztára kiszolgáltatva minden külföldi államnak, abban a tekintetben, hogy mikor akarja felmondani szerződéseit és mikor nem. És itt van egy nemzet, a melynek van egy felmondott olasz kereskedelmi szerződése és nem kezdheti ma még meg az alkudozásokat, mert nincsen vámtarifája, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Mert obstruálnak. Polónyi Géza: Ezek azok a kormányzati eredmények, a melyekről a nemzet előtt dicsekedni lehet? Miután önök azt kívánják, hogy ne a szenvedélyhez, hanem az értelemhez szóljak, kérdem: lehet-e többség, a mely, eltekintve már most minden katonai javaslattól, eltekintve attól, hibás-e vagy nem az ellenzők, a miről majd beszélek, olyan politikát hajlandó támogatni, a mely a nemzetet belevezeti a közgazdasági krízisnek olyan rengetegébe, a melyben csak a végpusztulás vár a nemzetre ? (Hosszantartó tetszés és taps a szélsobaloldalon.) De paktumszegés van még más okból is. Mert ime, hogy és miként lesz biztosítva a kereskedelmi szerződés együttes lejárata, ha ez az állapot sokáig tart? Ma már az olasz kereskedelmi szerződés fel van mondva. Hogy mikor mondják fel nekünk a német szerződést, amelyről még külön akarok beszélni, mikor mondják fel, mit tudom én, a román vagy a szerb szerződést ? — ezt nem tudjuk. Hogy akarja tehát biztosítani a t. miniszterelnök ur azt, hogy a külföld államaiban egyforma határidőre szóló szerződések köttessenek, mikor azoknak külön lejárati idejük lesz? Annak a paktumnak volt egy külön pontja és a t. miniszterelnök ur tudja, hogy a paktum alapján, különösen mi függetlenségi és 48-as párti képviselők azon állásponton állottunk, hogy még egyszer nem fogjuk meggátolni, hogy közös vámterületi szerződés alapján kezeltessék a nemzet gazdasági ügye, de csak egy feltétel alatt, ha ez 1903-on túl terjedő időre nem köttetik meg. Később, a traktácziók alatt 1904-ig hosszabbittatott meg ez a határidő. Mikor pedig a t. miniszterelnök ur másodszor kezdett paktálni, akkor történt az a konczesszió, hogy 1907-ig, de semmiesetre sem azon túl terjedő időre nem statuálható nekünk kereskedelmi szerződés. És ezért a jóhiszeműségért, a melylyel mi egymáshoz közeledtünk, azzal fizetnek, hogy ma előterjesztenek egy 1912-ig szóló vámszövetségi szerződést. Ezt azonban csak a kormányok terjesztik elő. Ez a vámszövetségi szerződés