Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

382 25"2. országos ülés 1U03 április 23-án, csütörtökön. Polónyi Géza: Azt mondják, hogy a közigazgatás parczialis területén a pártatlan igazságszolgáltatás az elv azon kérdésekben, a melyek a miniszterelnök ur tudomására jutnak, de nyomban hozzáteszem, hogy nem mindig az öndicsekvés hiján. Rendesen halljuk a dicsekvést azzal, a mi pedig alkotmányos államban egyszerű kötelessége a kormánynak. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De akármily mértékben fogadom is el, hogy voltak tiszta választások és pártatlan az igazságszolgáltatás, azt kérdezem én, mikor azon paktum megköttetett, a melynek alapján a miniszterelnök ur ma kormányoz, azzal a czélzattal kötöttük-e azt meg, hogy a tiszta választás és a pártatlan igazságszolgáltatás fegyver legyen a nemzet ellen arra, hogy annak anyagi, erkölcsi, közjogi érdekeMel ellenkező törvényjavaslatokat keresztülerőszakoljanak ? (Elénk helyeslés a balés a szélsobaloldalon.) Vagy nem azzal a czélzattal-e, hogy ellenkezőleg a nemzeti ellenállás erejét fokozzuk a tiszta választásokban és a pártatlan közigazgatásban rejlő erő fenségével és igazságával. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rá kell térnem most már a legsúlyosabb vádpontra, — habár még a mérleggel nem vagyok kész — arra, hogy a miniszterelnök ur közgazdasági kiegyezésének egész komplexumában nemcsak nem töltötte be a reá várakozó feladatot, de egyenesen a paktum megszegésével, sőt hozzáteszem, ma már a törvény megszegésével, olyan törvényjavaslatokat terjesztett a képviselőház elé, a melyek önmagukban elégségesek volnának arra, hogy ha van az ellenzékben ellenállási erő és kötelességérzet, hogy ezen kormányrendszernek tovább való fennállását a, tőle telhető eszközökkel megakadályozza. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Hogy igy van-e ez, bizonyításra vár. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet lS99-ben az volt, hogy a Vancsó Gyula t. képviselőtársam által annyira aposztrofált osztrák-cseh obstrukezió diadalát készült megünnepelni annak, hogy Bánffy és Badeni között egy közgazdasági kiegyezés köttetett, a melynek hire terjedt, hogy abból valami haszon is háramlik Magyarországra. A nyelv- és faji harczok titkos czélzatával, de tényleg a közgazdasági kiegyezésnek fegyverül való felhasználásával az osztrák parlament megakadályozni igyekezett azt, hogy ezekből a kiegyezési javaslatokból törvény legyen. T. képviselőház és t. Vancsó képviselőtársam, hogy ha mi az osztrákoktól akarnánk tanulni vagy ha ugy járnánk el, mint az osztrákok, akkor nem volna okunk nekünk panaszkodni, mert megtörtént a szövetséges államok között az a hallatlan eset, hogy az osztrák császár, a ki azokat a Bánffy és Badeni által megkötött egyezségi aktákat hatalmával, felségjogával előzetes szankczióval látta el, dispenzálta Badenit és meghatalmazást adott egy másik kormánynak arra, hogy ezen, az ottani kormány szerint is már megkötött közgazdasági javaslatoknak módositásával ne csak alkudozásba lépjen a magyar kormánynyal, hanem azokat módositani is megpróbálja és azt esetleg kieszközölje. Kíváncsi vagyok rá, hogy ha a magyar obstrukezió, a mely a kiegyezés ellen teljes jogosultsággal fog birni, azzal a diadallal vonul vissza, hogy megakadályozza ennek a kiegyezésnek a megkötését, vájjon fog-e adni a magyar király egy másik minisztériumnak megbízást arra, hogy a Széll Kálmán és Körber között megkötött kiegyezést Magyarország javára módosítsa. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Soha!) Annak a paktumnak, a mely a közgazdasági kiegyezés kérdésében megköttetett, egyik fundamentális pontja az volt, éppen azért, nehogy a két állam közti viszonynak egy rendkívül veszedelmes preczedense alkottassák, hogy a két kormány között megkötött megállapodások uj pertraktáczió tárgyává ne tétessenek csak azért, mert azok esetleg Magyarországra előnyösek. Ez annak a paktumnak egyik pontja és ez a paktumon kMül áll. A motus consensus egyik hatalmas tényezője az volt, hogy a kormány Ígéreteket is tett, a mi Írásba is foglaltatott, hogy tárgyalásokba olyan irányban, hogy ez a kiegyezés módosíttassák, bocsátkozni nem fog. És mégis, nemcsak hogy bele bocsátkozott, hanem élénkbe terjesztett egy törvényjavaslatot, a melyről — habár annak ezen részével e perezben foglalkozni nem kívánok — könnyű lesz kimutatnom és könnyű lesz bebizonyítanom, hogy nemcsak Baernreiter nyilatkozott igy, hanem az osztrák parlamentben be is vallotta . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Dehogy! Polónyi Géza: . . . vagy legalább elmondta, — s ez az eredménye a t. miniszterelnök ur kormányzatának — hogy ez a kiegyezés rosszabb, mint a Bánffy által megkötött kiegyezés. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Jobb! Állítom, hogy jobb! Kubik Béla: A czigány is a maga lovát dicséri! (Derültség.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én csak védem, ha támadják! Polónyi Géza: Hát t. miniszterelnök ur . . . Széll Kálmán miniszterelnök; Majd kimutatjuk, hogy jobb! Polónyi Géza: . . . Én nem szándékoztam most ezzel a kérdéssel foglalkozni, de csak egy pontra, arra utalok, (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy nem gazdasági, hanem államjogi szempontból micsoda alkotás az, mikor az állategészségügyi téren a kormány nem azt teszi meg, a mit az osztrákok követeltek, t. i. hogy az állatok, ha Magyarországból átszállittattak, Ausztriában külön vizsgálat tárgyává tétessenek, hanem engedélyt adnak Ausztriának, hogy Magyarország állami területén belül egy idegen állam hMatalnokokat alkalmazzon, ellenőrizze a