Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-252
380 252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. lásának joga, melyet igazolni megkísérlek, megilleti az ellenzéket minden kormánynyal szemben, bármily jóakarat vezeti, bármily jellem ékesíti, ha az általa folytatott kormányrendszer és az általa előterjesztett javaslatok nem felelnek meg az ország érdekeinek, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mi is megbíráljuk ám! Nemcsak ott bírálják meg! Polónyi Géza: Kérem, nem is vonjuk meg a bírálatnak ezen jogát senkitől. Csakbogy viszont cserében azt kMánbatjuk, t. miniszter ur, bogy tőlünk se méltóztassék ezt megtagadni. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. báz! beszédem bevezetéseként visszaemlékezésekkel kell leszámolnom. Ezelőtt négy évvel történt. Dúló barczok után pibenőre tértek a szenvedélyek. Rendes és — mondjuk igy — csendes kerékvágásba kerültek az alkotmánynak kerekei és megkezdődött a törvényalkotásnak nemes és — így tellett volna bogy legyen — hasznos munkája is. A nemzetnek legjobb, oszlopos tagjai, a kiket jellem és tudás díszített, a kik bazafiságuknak egész mértékét vitték be abba a törekvésükbe, hogy hasznosat és jót akarnak alkotni, a nemzetnek érdekében sorakoztak a kormány háta mögött. Ma, t. báz, már négy éve múlt, hogy megtörtént az u. n. fúzió, melyet én azonban nem fúziónak, hanem egyszerűen beolvadásnak tartok. Ma már, t. ház, ezen négy esztendő után, a mely históriai értelemben véve, egy nemzetnek életében csekélység, de egy parlamentnek a történetében nagy idő, elég idő áll rendelkezésünkre annak a megítélésére, hogy vájjon azoknak a jó hazafiaknak az egyesülése megfelelt-e a hozzá fűzött reményeknek vagy sem. (TJgy van! TJgy van) a szélsöbaloldalon.) Nem titkolom, sok édes remény, sok vágyakozás, sok hit fűződött ahhoz, hogy ezen egyesülés után a nemzetre^ egy boldogabb, jobb jövő hajnala fog derülni. Én, t. ház, mély sajnálattal jutottam aggódó és gondos mérlegelés után arra az eredményre, hogy a nemzetet ezen a téren is keserű csalódás érte. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem volt titok, t. ház, különösen nem ebben a táborban, bogy azok, a kik őszintén óhajtottuk, hogy a régi nemzeti párt — bár szerintünk helyesebben tette volna, ha azt feltételek mellett teszi — (TJgy van! balról.) egyesüljön a kormánypárttal, mondom, hogy a kik ezt óhajtottuk, tettük ezt abban a biztos tudatban, hogy ez lesz az utolsó kísérlet, a mely a nemzet előtt bizonyítékot fog szolgáltatni arra, hogy hiába erő, ész és akarat, hiába tisztesség és tudás, hiába a legjobb igyekezet, és hiába a legjobb erőknek az egyesülése, ezen intézményekkel és ezen rendszer alapján az ország sorsát előbbre vinni nem lehet. (Élénk helyeslés és tetszés. TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha a mérleg megállapításához fogunk és igyekezem teljes objektMitással ezt megtenni, mert nem a szenvedélyekhez, hanem az értelem erejéhez kívánok szólni, mondom, ha mérlegelés alá veszem az eseményeket, akkor első helyen fog állani egy férfiúnak kegyeletes emlékezete, a kinek koporsója és sir ja előtt kalaplevéve állott meg a nemzet, a ki a fúzió első eredményeként itt e képviselőházban kénytelen volt megtagadni önmagát, mert kénytelen volt Horánszky Nándor boldog emlékezetű volt t. képviselőtársunk a quóta kérdésében saját munkálatát megtagadni, (Mozgás.) kénytelen volt a quóta felemelését megszavazni. Rakovszky István: Nem szavazta meg! Polónyi Géza: Nem ellenezte. (Zaj és mozgás. Felkiáltások a baloldalon: Nem szavazta meg!) Thaly Ferencz: Ajánlotta! Barta Ödön: á. bizottságban megszavazta. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem! Barta Ödön; Felolvastam a jegyzökönyvet, bogy egyhangúlag szavazták meg. Thaly Ferencz: Ajánlotta, hogy szavazzák meg. Barta Ödön: A quóta-bizottságban felolvastam a jegyzőkönyvet. Benne van, hogy egyhangúlag szavazták meg. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szavazta meg! Polónyi Géza: Mindezeket nem azért említem fel, hogy kegyeletlen kézzel nyúljak Horánszky Nándor emlékezetéhez; ellenkezőleg, mentől inkább tisztelem Horánszky Nándor emlékezetét, annál inkább tartom becses példának a történelem és a nemzedékek számára az okulást, a melyet az ő tényeiből a jövendő számára levonok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És mi az okulás? Madarász József: Hogy hiába ment bele. Polónyi Géza: Horánszky Nándor volt igen t. képviselőtársunk kereskedelmügyi miniszterré lett. Hogy miért nem lett belügyminiszterré, pedig annak kellett volna lennie, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) erről én most beszélni nem szándékozom, mert nem akarok sebeket felszaggatni, a melyekre nem adatott ír. De tudjuk, és a ki nem tudná, megmondom neki én, hogy ennek a férfiúnak kormányzati törekvései közt a nemzet jól felfogott nemzeti irányú érdekei istápolásában már az első törvényjavaslatnál, a melyet benyújtott, bele kellett ütköznie abba, hogy a Felség jóváhagyása megtagadtatott tőle. Igaz-e ez, t. miniszterelnök ur? (Mozgás.) A fiumei javaslatra vonatkozólag értem, a mit mondtam. Horánszky Nándor tehát már első lépésével beleütközött abba, hogy czélját, elveit megvalósítani képes nem volt. Ne foglalkozzunk azonban személyekkel, hanem térjünk át magára arra a tényre, hogy parlamentáris szempontból miként lehet ezt a
