Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. 379 kását az országra nézve is károsnak, veszélyes­nek tartanák. Babó Mihály: Épen azért olyan erős a mi támadásunk, mert nem személyek ellen irányul! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vancsó Gyula: Nos hát, t. képviselőtársaim, ha ez a kormány az önök megelégedésére műkö­dik és önök nem akarják neki megadni a mó­dot, hogy a kormányzatot az országban tovább folytassa, hol van itt ismét a logikai összefüg­gés, hol van a logikai alap? (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék az el­lenvéleményt nyugodtan meghallgatni! Vancsó Gyula : T. képviselőház! Önöknek, álláspontjukból kifolyólag, teljesen joguk van ahhoz, hogy ellenezzék az indemnitásnak az elfo­gadását ; de már ahhoz, hogy önök ezt az in­demnitást meg is akasszák, kogy a kormány kezéből kMegyék a gyeplőt, ebhez az általam elmondottak után joguk nincs, vagy, ha vindi­kálják is maguknak e jogot, de minden­esetre számot kell vetniök magukkal, hogy az országot ez által milyen körülményekbe, milyen szoIvorú helyzetbe sodorják. Hiszen ilyen logika mellett Magyarországon valóban az alkotmányos kormányzatnak vége van és többé alkotmányos utón kormányozni nem lehet. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ezután hello időben jönnék majd a költségvetéssel!) Meg fogom magyarázni, hogy igazam van. (Halljuk! Halijuk ! jobbról.) Ma megobstruál­ják önök a katonai javaslatokat. Holnap meg­obstruálják önök a czMillistát. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Természetesen! Hiszen szabad­ságunkban áll!) Holnapután meg fogják ob­struálni (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ugyan micsoda beszéd, ez? Hát nem szabad, él­nünk szólást jogunkkal?) a kiegyezési javasla­tokat, (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Hall­juk! jobbfelöl.) a kisebbség véleményét az or­szágra reáerőszakolni akarva, (Ugy van! Ugy van! jobbról) hiszen ezt minden párt meg­teheti, de akkor nem lehet kormányozni és ak­kor oda jutunk, a hol Ausztria volt, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) hogy a pártok meg nem engedik, hogy az országot alkotmányosan kormányozzák. És felvetették-e önök magukban azt a fel­tétlenül hazafias kérdést, hogy mi fog történni akkor, ha majd a nemzetiségek talán majd a közel jövőben (Egy hang a szélsöbaloldalon: Miért nevelték őket nagygyá?) képzelt sérel­meik orvoslását hangosan fogják követelni, ugyanezen az utón, a melyen önök haladnak, a mely sérelmek pedig nincsenek is meg ? (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Felvetetteké önök ezt a hazafias kérdést szMükben és tudják-e, hogy mi fog akkor bekövetkezni ? (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelölj) Én ezt a szoIvorú képet nem festem tovább, de azt az egyet ajánlom önöknek, hogy tegyék gondolkozás tárgyává ezt is, mert hogyha azok a nemzetiségek az önök nyomdokaiban fognak haladni, akkor az iránt a fejlődés iránt, hala­dás iránt, a mely mindnyájunknak szMén fek­szik, önök, uraim, minden reményüket elvesztet­ték örökre. Barta Ödön: A nemzetiségek eddig sem jár­tak utánunk! Vancsó Gyula : Majd fognak! Kubik Béla: Majd önök kitanítják a nem­zetiségeket! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem kell kitanitás! A példa után indulnak!) Vancsó Gyula: Végzem beszédemet, mert hiszen hosszasan imIvorálni e kérdésnél nem akarok, de köztudomású és önök is jól tudják, hogy Ausztriában az alkotmányos élet hosszas éveken keresztül szünetelt épen az obstrukczió következtében. Barta Ödön: Akkor tagadták, hogy szü­netel ! Vancsó Gyula: Önök számtalanszor hMat­koztak Ausztriára, a honnan minden időben minden baj és rossz háramlik reánk, nohát, t. kép­viselőtársaim, önök azok közül a rosszak közül, a melyeket ott tapasztaltak, a legrosszabbat, az alkotmányos működésnek miként eszközölhető megakasztását szMesen vették onnan át, tanulták el ós hozták ide, (Igaz! Ugy van! a jobbolda­lon.) hogy belevigyék ezt az országot is a tör­vénytelen, áldatlan állapotba. Részemről szMesen hozzájárulok a törvény­javaslathoz és megszavazom az indemnitást. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Polónyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ország keleti határszélén lakó igazi magyar határőrök, a magyarságára, hon­szerelmére büszke, a hazáért és alkotmányért mindig önfeláldozó, szorgalmas, de a végpusztu­lás örvényének szélén álló székelységnek egye­nesen azon adott megbízásával jöttem ide, hogy minden alkotmányos fegyverrel, tőlem telhető erővel megakadályozni igyekezzem a nemzetet gazdasági és erkölcsi erejében fenyegető katonai javaslatoknak törvényerőre való emelését. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Midőn ezen kötelességemnek első izben való teljesítésé­hez fogok, igyekezni fogok arra, hogy beszédem fonalán előttem szólott igen t. képviselőtársam is megkapja a feleletet azon kérdésekre, a me­lyeket hozzánk, függetlenségi és 48-as párthoz intézni szMes volt. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban erre rátérnék, egy kér­désre nyomban és rögtön válaszolnom kell. Nem szabad és nem lehet e parlamentben valakinek félremagyarázni akarni egy alkotmányos párt­nak azt az enuncziáczióját, hogy tisztességesnek tartunk egy kormányt és hogy ellene személyes harczot folytatni nem fogunk. Az obstrukczió­nak, a nemzeti ellenállásnak nem feltétele az, hogy csak tisztességtelen kormányokkal szem­ben gyakorolható. A nemzeti ellenállás gyakor­48*

Next

/
Thumbnails
Contents