Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

378 2.52. országos ülés 1903 április 23-án, csülörtökön. Kubik Béla: A nemzet közérzülete ellen hozott határozatok talán helyesek ? (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk

I Halljuk! jobbról.) Elnök : Csendet kérek! Vancsó Gyula: És önök, t. képviselőtársaim, elveik fentartásával, azoknak a törvényes határok között való érvényesítésével valószínűleg sokkal több hasznot, sokkal több üdvös intézkedést és sokkal több eredményt érnéDek el vagy értek volna el a múltban és fognak elérni a jövőben, mint ezen vehemens támadással, amelyet többé nem az ész, hanem csak a szenvedély vezérel. (Ugy van! jobbról. Ellenmondások a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Az ország érdeke! Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Ezzel azonban bővebben nem foglalkozom, de felteszem a kérdést: jogos-e, igazsá^os-e és méltányos • e, még politikai tekintetből is az ellenzék szempontjából helyes-e, ha a t. túloldal az obstrukcziót^ immár átviszi az indemnitás kérdésére is? Én a véderőjavaslat megobstruálása és az indemnitás megobstruálása között semmiféle logikai összefüggést nem találok. Hiába igyekezett ezen logikai rendet valamikép megmagyarázni tegnap felszólalt t. képviselőtársam, Bakonyi Samu, ő maga kénytelen volt bejelenteni, hogy ez nehéz kérdés, és ha vállalkozott is annak bei gazolására, bizony nem sikerült e logikai összefüggést megtalálnia. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a. jobboldalon.) Gabányi Miklós: Könnyebb volna önöknek Istenhez térni! ((Zaj. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon. Az elnök csenget.) Vancsó Gyula: Ha önök a törvényes rendet teljesen felforgatni nem akarják és ha szMükben a hazafias érzésnek egy piczike lángocskája lobog is még csupán . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Krasznay Ferencz: Hát mi vezet bennünket más? Vancsó Gyula: . . . akkor önöknek ezt az indemnitást megobstruálniok nem szabad és nem lehet, (ügy van! Ugy van! jobbról.) Babó Mihály: Tessék csak reánk bizni! Vancsó Gyula: És nem szabad belevinni önöknek az országot egy törvénytelen és alkotmányon kMüli állapotba. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobbról.) Babó Mihály: Önök viszik bele a túloldalon ! (Ellenmondások a jobboldalon.) Vancsó Gyula: Bocsánatot kérek, ha önök az alkotmány keretében akarják elveiket érvényesíteni, — a mint ezt fennen hirdetik — akkor nem lehet, nem szabad az országot egy alkotmányellenes, egy törvénytelen állapotba hozmok, mert hiszen akkor önök alól csúszik ki a talaj, a melyen érvényesiteni akarják elveiket. (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Makkai Zsigmond: Alólunk nem csúszik ki soha! Vancsó Gyula: És azt mondják önök, hogy a felelőség ezen bekövetkezendő törvénytelen állapotért minket, a szabadelvű pártot illet. Hát ugyan miért? Madarász József: Azokért a javaslatokért! Vancsó Gyula: Azért talán, mert a kormány a törvény alapján akar kormányozni és önök az eszközöket kMeszik kezéből? Rákosi Viktor: A katonai javaslatokat veszszük ki a kezéből! Vancsó Gyula: Talán azért, mert az indemnitás letárgyalása után szintén a törvényes formák között a ház asztalára letett egy másik javaslat lesz tárgyalandó, a melyet önök tárgyalni nem akarnak? Vagy azért talán, mert ez a törvényes formák között megalkotott képviselőház, a melyről önök is beismerik, hogy törvényes formák között alakult meg, egy javaslatot akar tárgyalni, a mely önöknek nem tetszik, a melynek tárgyalását önök megengedni nem akarják ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: De az országnak sem tetszik! Odaát sem tetszik !) Mert ez a többség önök előtt meghajolni, önök előtt térdetfejet hajtani nem akar? (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Hát azért vagyunk mi felelősek? Ugyan kérem, tegyék szMükre a kezüket és lehetetlen, hogy álláspontjuk mellett megmaradjanak. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbról.) Sőt azt mondom, hogy e remek teremnek tömör falai is, a melyek e kérdésben már annyi hangnak voltak hallgatag tanúi, ha élő lényekké változnának, lehetetlen, hogy objektív elbírálás mellett e falak is meg ne mozdulnának arra a következtetésre, a melyet önök ilyen mereven, ilyen erősen állítanak fel, a melyet azonban bebizonyítani, igazolni nem tudnak, (Ugy van! Igaz! jobbról.) Itt hirdetik önök élőszóval, t. képviselőtársaim, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy ennél a kormánynál tisztességesebb a miniszteri székekben még alig foglalt helyet. Babó Mihály: A múltnak szép dicséret! Polónyi Géza: Mit szólana ehhez gróf Andrássy Gyula? Mit szól hozzá gróf Szapáry Gyula? (Zaj.) Vancsó Gyula: Önök mondták,^, képviselőtársaim ; én csak idézem önöket. És az önök pártjának általam igen tisztelt elnöke . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) Polónyi Géza : Ez Wekerle Sándorra is áll ? (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Elnök : Csendet kérek! Vancsó Gyula: . . . Kossuth Ferencz t. képviselőtársam elismerését fejezte ki a kormány működése iránt, sőt majdnem, azt mondhatnám, bizodalmának adott kifejezést a kormány működése iránt. (No ! No! a szélsőbaloldalon.) És önök, t. képviselőtársaim, itt nyíltan hirdetik e parlamentben, de személyes találkozásunk alkalmával is mindig azt mondják, hogy ennek a kormánynak maradnia kell (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyes! Vonja vissza a katonai javaslatokat!) és annak a bu-