Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-252

372 252. országos ülés 1903 április 23-án, csütörtökön. Ráth Endre képviselő ur folytatólag megjegyezte, hogy kétség férhet ahhoz, vájjon, ha a közbeszóló képviselő közbeszólását nem a nyilvánosság számára mondja, hanem csak szűkebb körre szorítja, azaz helyesen definiálva, hangosan gondolkozik: van-e joga, hogy a nem nyilvánosságra szánt közbeszólását visszavonja, a naplóból kitöröltesse ? Erre vonatkozólag — úgymond — neki kétségei vannak, de magát e dolognak elbírálására hMatottnak nem érzi. Továbbá azt mondta, hogy, habár meg is engednők, hogy az ilyen, nem a nyilvánosság számára szánt közbeszólás, kimaradjon, már azt nem tarthatná megengedhetőnek, hogy a közbeszólás következménye, az éljenzés és a taps, a naplóba helyt ne foglaljon és ezáltal a napló hitelessége megtámadtassák. T. képviselőtársam e kérdésének folytatásaként legyen szabad itt egyéni meggyőződésemet nyilvánítani. (Halljuk! Halljuk!) Én azon hitben élek, hogy a közbeszólások a parlamentben elhangzott beszédeknek szükségképeni alkatrészét nem képezik, annál kevésbbé képezhetik pedig e közbeszólások következményei. Ezen egyéni meggyőződésemet táplálja a házszabályok 220-dik szakaszában foglalt azon elnöki jog, a mely szerint világosan ki van téve, hogy közbeszólás nem engedhető meg. Továbbá táplálja bennem e meggyőződést az, hogy — a nélkül, hogy t. ellenzéki képviselőtársaim bármelyikét csak gondolatban is sérteni akarnám, — én azt hiszem, hogy, ha a szőnyegen lévő tárgyhoz hozzászólok, vagy okosan szólok hozzá, vagy nem okosan szólok hozzá. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez már igaz! Derültség a jobboldalon.) Ha okosan szólok hozzá: a közbeszólás legalább is nem illik, mert akkor beszédem a maga súlypontját önönmagában találja és a közbeszólás e súlypontot a közbeszólásokra igyekszik áttolni; ha pedig nem okosan beszélek, akkor a közbeszólásra szükség nincsen, mert az értéktelen beszéd az okosan figyelők előtt úgyis eltűnik és elenyészik. Az erre vonatkozó észrevételek azután inkább a folyosók szMarfüstjébe valók, mint ide a terembe. Ez az én egyéni nézetem, a mely — ezekből kifolyólag, — azt hiszem, nemcsak egyéni, hanem igazságos nézet is. Azonban a mélyen tisztelt ház már évek hosszú sora óta ugy intézkedett, hogy a közbeszólás és minden következményei az ülésről felvett naplóba hűségesen belevétessenek. MMel a mélyen tisztelt háznak ez a gyakorlata szokásjoggá változott — maholnap, ugylátszik, törvénynyé is válik — s mMel a napiesemények szempontjából az az intézkedés van életbe léptetve, hogy a napló minden képviselőnek kézbesittessék és igy mindenkinek helyes intézkedési joga nyitva áll arra nézve, hogy, ha ebben vagy abban hiba történt, érvényre emelhesse kifogásait: nem látom szükségét annak, hogy ha a naplóban hiány történt, elsősorban a ház mélyen tisztelt elnöke terheltessék meg felszólítással. Elégnek találom azt, ha illető képviselőtársunk, a ki a napló szövege által bármely tekintetben érdekeit érintve látja, akár kihagyás, akár fölösleges szó betoldása által, . . . Hentaller Lajos: A naplónak hitelesnek kell lenni! Meg vannak esketve a gyorsírók. (Zaj.) Pintér Sándor : ... ezt az azon az ülésen a naplót ellenőrző naplóhiráló-bizottsági tagok bármelyikének, vagy akár a naplóbiráló-bizottság bármely tagjának tudomására hozza. A kik a ház tanácskozásain sűrűn vannak jelen, tapasztalhatták, hogy vannak ülések, a mikor rendkívül sok a közbeszólás. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, ha a naplóbiráló-bizottsági tagok egyikének-másikának figyelmét elkerüli egy-egy itt elhangzott közbeszólás, de azon sem lehet csodálkozni, ha a tisztelt gyorsíró uraknak a czeruzája alól is kimarad. A naplóbiráló bizottság kötelességéhez híven iparkodik az adott viszonyoknak megfeló'leg a napló hitelességét ellenőrizni. Ep azért, meggyőződésünk lévén, hogy a f. hó 16-án tartott képviselőházi ülésben a honvédelmi miniszter urnak Pap Zoltán interpellácziójára adott válasza folyamán Mánka Oszkár képviselőtársunk részéről megtörtént egy közbeszólás a naplóból valóban kimaradt, a naplóbiráló-bizottság tegnap határozátilag kimondotta, hogy a mélyen tisztelt honvédelmi miniszter ur beszédének azon passzusánál, a mely ekként hangzik: »Ily szellemben katonákat nevelni lehetetlensége a közbeszóló Mánka Oszkár ezen szavai: »Vagy vagyunk magyarok, vagy nem«, bevezettessenek. (Helyeslés.) Ezen bevezetés foganatosítására a napló-szerkesztőség fel is kéretett. Ezzel tehát, azt hiszem, hogy a felszólaló igen tisztelt képviselőtársam, Ráth Endre urnak nehézménye, ha volt ilyen, orvosolva van. Ezt az intézkedést a naplóbiráló-bizottság saját hatáskörében és figyelmes eljárása folytán különben is megtette volna. A naplóbiráló-bizottság ez intézkedését bejelenteni kötességemnek tartottam és kérem a mélyen t. képviselőházat, hogy ezen bejelentésemet tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A naplóbiráló-bizottság intézkedése teljesen megfelel a házszabályok alapján kifejlődött gyakorlatnak és igy kimondhatom, hogy a képviselőház azt tudomásul veszi. Győrffy Gyula képviselő ur mentelmi esetet kMan bejelenteni. Győrffy Gyula: T. képviselőház! Az 1901-ik évi általános választások alkalmával én is képviselővé választattam. Ugyancsak ezen minőségemben jogtanácsosa is voltam a magyar leszámítoló- és pénzváltó-banknak és minthogy a magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank ellen, illetőleg annak egyik tisztviselője ellen összeférhetlenségi esetet jelentettek be, magamra nézve kötelességemnek tartottam szintén önmagam ellen az