Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 359 mint a jogfolytonosság alapján szóba a dinasztiával nem áll. Abban hasonlít a mi álláspontunk a nemzetnek akkori egységes, osztatlan álláspontjához, a melyben csak a formára nézve volt eltérés a két párt között, hogy mi is a jogfolytonosság alapján támasztjuk követeléseinket, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) az 1867: XII. törvényczikk rendelkezéseinek végrehajtását követeljük a hadügy terén. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a jogfolytonosság álláspontja. Az 1861-iki két pártnak, a határozati és a felirati pártnak magatartásában az én meggyőződésem szerint a jogfolytonosság elvéhez a határozati párt felfogása állott közelebb, a mely nem akarta elismerni a magyar nemzet hozzájárulása nélkül történt lemondást a trónról és épen azért azt az álláspontot foglalta el, hogy, nem lévén kMel szóba állani, mert a magyar trón üresedésben van, ennélfogva feliratot nem intézhet a tényleges uralkodóhoz, csak határozatot hozhat. E felfogáshoz annál is közelebb állunk, mert most is minduntalan azt halljuk, hogy a mi küzdelmünk hiábavaló azért, mert nem lehet a törvényhozás másik tényezőjét ez idő szerint reábirni arra, hogy a nemzeti álláspontra helyezkedjék, a mi pedig ebben a küzdelemben nem egyéb, mint az általa szentesitett törvény végrehajtása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Konstatálnom kell azonban, hogy önök ezt a reábirást a katonai vitában elfoglalt álláspontjukkal meg sem kisértették, hanem önök hangoztatják ezt folytonosan velünk szemben, parlamenti magatartásuk csak a katonai követeléseket erősítette. A hangulatcsinálásnak ezen módjával szemben nem fejezhetem be helyesebben beszédemet, mint ha felelevenítem itt egy férfiúnak emlékét, a ki azt a helyet foglalta el a törvényhozásban, a melyet én most mint érdemtelen utódja töltök be: Debreczen városa második kerületének akkori képviselője, Révész Imrének az emlékét, (Halijai-! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Es hogy méltó harczosára és hősére hMatkozom az akkori nemzeti küzdelemnek, ezt Deák Ferenczczel bizonyítom, a ki az első felirati vita végén — a mint maga is megmondta — csak azért szólalt fel, hogy Eévész Imre beszédének czáfolatába bocsátkozzék. Eévész Imre május 31-én mondotta el a maga nagyhatású beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Azt a hatást megítélhetjük abból, hogy Deák Ferencz vállalkozott a czáfolatára, ezért szólalván fel másodszor. Június 4-én beadta lemondását, a mint ez köztudomású. Meglepő volt ez mindenkire nézve; de én azt hiszem, hogy, bár nincs felderítve, mi okozta ezt a hirtelen elhatározást, alighanem eltalálom, hogy Eévész Imre a maga nagy észtehetségével és jellemszilárdságával, a melyet Deák Ferencz emelt ki különösen a második beszédében, sejtette előre, hogy mi fog következni, és ő a maga törhetetlen következetességével nem akart annak még negatív tényezője sem lenni, hogy az bekövetkezzék. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) így van. Széll Kálmán miniszterelnök: Én tudom, hogy hogyan volt! Rákosi Viktor: A miniszterelnök ur tudja, hogy miért mondott le Eévész! Bakonyi Samu: Bekövetkezett nevezetesen az, hogy a kétségtelen többségben levő határozati párt hozzájárult ahhoz, hogy a felirat menjen keresztül, tehát engedett a határozati párt s bekövetkezett a magyar parlamenti életben a legelső paktum. Ezt korántsem elitélő értelemben mondom, mert hiszen ez azért történt meg, mert körülbelül azt mondták a határozati párt embereinek is, a mit most nekünk mondanak, hogy meg kell adni a módot arra, hogy az uralkodót meggyőzhessék a nemzet igazságairól. Most is arra akarnak bennünket kapaczitálni, azt mondva, hogy meg kell adni a módot, az időt, hogy ez a törekvés esetleg sikerrel járjon. Eévész Imre nem akart még az ilyen indoku leszerelés tényezője sem lenni, és inkább lemondott mandátumáról. Ez a Eévész Imre, az én dicső emlékű elődöm, a ki iránt, hogy kegyeletem leróhatom, magamat boldognak érzem és a ki méltó is arra, hogy emléke újra felébredjen. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) ebben a küzdelemben igy nyilatkozott beszédében : (Halljuk ! Halljuk!) »Tisztelem én a földi fejedelmeket, elismerem, hogy ők áldások, vagy büntető ostorok az Isten kezében, de micsoda nekik minden erejük a sor3 folyamát intéző hatalom ellenében ? Számtalan példák igazolják azt, a mi róluk már évezredek óta egy tiszteletes helyen megírva van, hogy t. i. nincs bennök szabaditásra való erő, leikök kimegyen és elvész minden gondolatjok. Ugyanezért én a fizikai hatalom mellett, mely a földi fejedelmek kezében van, hazánk törvényes jogainak szigorú álláspontjáról semmi feltétel alatt és csak egy perezre is el nem távozom.« A mi álláspontunk is a szoros törvényesség védelme és épen azért én a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Benedek János a házszabályokra hMatkozva kért szót. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kérünk szünetet!) Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Benedek János képviselő ur a házszabályokra hMatkozva kMan szólani. Kérem, méltóztassék őt meghallgatni. Benedek János: T. ház! A házszabályok 221. §-a értelmében vagyok bátor igénybe venni a szólási jogot, a mennyiben Bakonyi Samu barátom előbbi beszéde közben egy közbeszólás-