Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

358 251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. kodik a nemzet a miatt, hogy a dinasztia nem folytat nemzeti politikát. A mi czélunk tehát, hiába igyekeznek lapjaikban befeketíteni bennünket, nem lehet más, mint a nemzeti dinasztia és a nemzeti hadsereg, mert csak ezt a kettőt ismerjük el olyan tényezőknek, a melyek azokat az előfeltételeket megvalósítják, a melyek mellett a nemzet és a korona egy érzésben, egy érdekben olvadhat össze. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Mondják meg tehát odafönn, miniszter urak, hogy nem volna a trónra nézve megalázás, ha most a nemzeti követelések előtt meghajolna, mert hiszen nem az alázza meg a trónt, ha a nép óhajtását teljesiti, sőt ezt csak megszilárdíthatja. És ezt megint nem én mondom, hanem a közjogi ^alap egyik legkitartóbb hMe Zichy Antal: »Értessék meg odafön annak az igazságát, hogy egy ily visszavonulás a korona részéről, még ha megalázkodás volna is, haec eontumelia non frangit, sed erigit« — nem megalázza, hanem fölemeli a trónt a nemzet szeretetébe, és ebben lesz meg a nagyhatalmi állás legnagyobb biztositéka, de egyúttal elengedhetetlen előfeltétele. (ÉlénJc tetszés a szélsöbaloldalon.) De korántsem ez történik. Önök egyszermásszor ama szervezeten belül, a melyet megalkottak a delegáczióban, hangot adtak a hadügy terén is a nemzet jámbor óhajtásainak, nem vonom kétségbe. A legutóbbi delegáczió hadügyi albizottságában is hoztak egy határozatot, a mely a hadügyminisztertől azt követeli, hogy ha uj tüzérhadajjródiskola állíttatik fel, az Magyarországon létesíttessék. Ezt a hadügyi kormány el is fogadta. Mi történik most ? (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Most értesülünk róla, hogy Pittreich ur, a kitől szabadabb szellemet vártak . . . Ugron Gábor: Megint csalás és hazugság! Bakonyi Samu . .. azt mondta a Krieghammer bukása után, hogy szilárdul megáll az elődje által követett utón. Traiskirchenben felállítja az uj tüzérségi hadapródiskolát és a mellett fentartja a bécsi Arzenálban meglévőt. Hát ennyibe veszik odafent, t. többség, az önök akaratát? Kérdem: hát érvényesülhetnek ezen kereten belül a nemzeti követelések, még ha azokat önök magukévá is teszik? Soha! És épen ezért elszántan kell nekünk az ostromot folytatnunk addig, a mig ennek a kárhozatos rendszernek utolsó törmelékét is elseperjük. (Elénk helyeslés a szélsobaloläalon.) Azután azt mondják önök, hogy a hadügyi követelések expansM mértékét mégis megállítják egyszer-másszor tiltakozásukkal, Hát erre önök képtelenek, t. többség, nem a saját akaratuk miatt, hanem azon akarat miatt, a mely előtt önök feltétlenül meghajolnak s a mely akarat Önök előtt mindig erősebb parancs, mint a választőik előtt vállalt kötelezettség. Mi történt csak legújabban is, t. képviselőház? A »Wiener Allgemeine Zeitung «-nak tegnapelőtt megjelent számából, — a mely lapról különben hírlik, hogy legutóbb közelebb jutott a bécsi kormányhoz — megtudjuk, hogy ismét uj rendszerű Manlicher-fegyverekkel látják el a hadsereget. (Mozgás a széls/ibaloldalon.) Hát, t. képviselőház, hogyha ez igy megy és hogyha eszünkbe jut az, a mit a t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizottságnak valamelyik ülésén mondott, hogy t. i. az ágyu-kérdés is a levegőben van, akkor micsoda perspektíva nyilik meg előttünk? Az, hogy mi adjunk meg mindent, s a szó szoros értelmében roskadjunk össze azon terhek alatt, a melyeknek reánk zuditását és reánk nyomását önök ellenállás nélkül engedik meg, ellenben a nemzet soha semmiféle igényével ne boldogulhasson. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ha már most ennek a politikának erősebb parlamenti eszközökkel és teljes elszántsággal állunk is útjába, azt hiszszük, hogy csak a nemzetnek teszünk szolgálatot és bátran viselhetjük a felelőségnek ebből reánk háruló részét. (Ugy van! Úgy van! a szélsobaloläalon.) És épen azért hiábavaló mindenféle békitő kísérlet mindaddig, a mig a mi követeléseink nem teljesülnek. Azt mondják: próbáljuk meg; adjunk időt a t. kormánynak, hát hogyha boldogulni tud. Erre az a feleletem, hogy sohasem tett a t. kormány itt a házban olyan kijelentést, hogy ő meg akarja próbálni a mi követeléseinknek a tőlünk kMánt idő alatti megvalósítását. Hát tisztán csak engedékenységből tegyük ezt? Mit mond Oorneille? »Qui pardonne aisément, invite á 1' offenser.« Ez azt jelenti, hogy a ki könnyön megbocsát, az csak uj sérelem elkövetését engedi meg és teszi lehetővé. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ha mi most engedünk, majd következnek azok az ujabb sérelmek, a melyek a nemzet teherviselési képességét elsorvasztják, teljesen kimerítik, s akkor abszolúte lehetetlenné teszszük, hogy azután a legnehezebb időkben, a mikor majd csakugyan szükség volna akár a véderő fejlesztésére, akár a nemzeti ellenállás erős kifejtésére, helytálhassunk. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Ilyen engedékenységre a mi részünkről abszolúte és sohasem számithatnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloläalon.) T. képviselőház! Végére értem beszédemnek. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloläalon.) Mi a legnagyobb odaadással és önmegtagadással szállottunk síkra a nemzet jogaiért abban a tudatban, hogy ezzel a küzdelemmel a nemzet életerejének az érdekét mozdítjuk elő. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloläalon.) Volt már, t. képviselőház, egy erős, nagy harcz, a mely a most fenyegető válságnál is nagyobb veszélyeket idézett fel; (Halljuk! Halljuk!) abban az időszakban, a melyre beszédem folyamán hMatkozni bátor voltam, abban az időben, a melyben a nemzet egyetértett abban, hogy másképen,