Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 345 feltalálható-e e paradoxon ujabb alkotmányos életünk egész menetében? Hiszen mikor azt ta­pasztaljuk, hogy sarkalatos és különösen a had­seregre vonatkozó törvényeink végrehajtása ko­nokul megtagadtatik állandóan, a mikor azt látjuk, hogy ujabb katonai terheket követelnek a nemzettől, a nélkül, hogy a legkisebb hajlan­dóságot mutatnák arra, hogy a nemzet érvénye­síthesse az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-ában megadott jogait, a melyek szerint megszabhatja az ujonczlétszám megajánlásának feltételeit, mon­dom, t. képviseló'ház, a mikor ezen alkalomnak megadása nélkül, a meglevő' törvényes jogok érvényesítésének akadályozása mellett követelik tőlünk minduntalan az ujabb katonai terheket: akkor, ebben a helyzetben, igenis ki kell azt mondanunk, hogy ez a felfogás semmi egyéb, mint alkotmányos életünk, sarkalatos alkotmány­jogi és a hadseregre vonatkozó törvényeink ér­vényesülésének állandó veszedelme, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyről ilyen magatartás után, a melyet 36 év óta szakadatlanul követ­nek, a mely, minden enyhülés nélkül, ma is ál­landóan megbélyegzi alkotmányos életünket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) nem tudhatjuk soha sem, hogy ez az állandó veszedelem mely pilla­natban vet egyáltalán véget azoknak a szép illúzióknak, a melyeket önök a mai közjogi hely­zetben Magyarország független fejlődéséhez és önállóságának szilárdulásához fűznek. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a veszedelem tehát igenis, tagadhatatlanul fenforog. Már most van-e kezünkben más eszköz, mint az, a melyet meg kellett ragadnunk ennek a veszedelemnek az elhárítására? Azt méltóztatnak mondani: Ám, ha a ka­tonai javaslatokkal szemben a végsőig menő par­lamenti ellenállás útjára lépett az ellenzék, ha­bár ezt kárhoztatják, mégis kezdik elismerni, hogy ez ellen tulajdonképen nemzeti szempontból kifogás nem tehető; de a felhatalmazási tör­vényjavaslat ellen való hasonló akcziót már egész felháborodással ítélik el. Dehát, ha nem gátoljuk ennek megszavazását, mi következik akkor ? Visszautasittatván a párthatározat alap­ján a határozati javaslatban előterjesztett ajánla­tunk, nagyon természetesen, semmi egyéb, mint azon katonai javaslatok tárgyalásának folyta­tása. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: A helyett, hogy a költ­ségvetést tárgyalnék! Bakonyi Samu: S ha azon vita folytatásá­nak keretében sikerülne is megakadályoznunk e javaslatok törvényerőre emelését, még akkor is ki vagyunk szolgáltatva azon törekvéseknek, a melyek a nemzeti követelések semmibevevésével keresztül akarják erőszakolni a létszám emelé­sét, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért? Azért, mert a katonai exlex, az én felfogásom szerint, nem nagyon irritálja a katonai vezető­köröket, nem pedig egyszerűen azért, mert ren­delkezésükre áll az 1868 : XVIII. törvényczikk KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. és a véderőtörvénynek, az 1869 : VI. törvény­czikknek ezen törvénynyel kongruens intézke­dése, a melynek segitségével igaz, hogy, a mint a törvény magát kifejezi, rendkívüli szükség esetére elrendelhetik a negyedik szolgálati évet és a póttartalékosoknak behívását is. Tehát, t. képviselőház, a mint annak idején egy fél esztendővel az általános véderőtörvény­nek a revíziója előtt megcsinálták az 1888: XVIII. t.-czikket mozgósítási hirek lanszirozá­sának a hatása alatt és ezzel félrevezették a törvényhozást, ugy most is azt az eljárást ta­pasztaljuk, hogy, kiszakítva a véderőtörvény revíziójának keretéből, előzetes, külön törvénynyel akarják a véderőtörvény ezen revíziójának leg­sarkalatosabb részét, a létszám kérdését meg­oldani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennek az ellenzéknek okulnia kellett az akkori csalódáson, az akkori — hogy trMiális kifeje­zéssel éljek — becsapás következményein, és ha már ezen törvény felhasználásával, a szolgálati idő meghosszabbításának segitségével, az idei ujonczozást a rendes létszám keretében pótol­hatják, nekünk nem áll i más módunkban, mint hogy a pénzügyi eszközöket tagadjuk meg ennek keresztülvitelétől. (Elénk helyeslés a szélsőbal­oldalon.) Erre pedig egyetlen alkalom az indem­nytiről szóló törvényjavaslatnak ilyen viszonyok között való állhatatos ellenzése és ostromlása. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) De azt hiszem, t. ház, hogy ez az ellenzék nem adott önöknek semmiféle komoly okot arra a szemrehányásra, hogy a törvényességnek a for­máit respektálni nem akarná, s épen azért el kell, hogy higyjék minekünk azt, hogy ennek a mi álláspontunknak az elfogadása, annak a ha­tározatnak a meghozatala és határozati javas­latnak a beterjesztése, a melyben kifejezésre jut a mi akcziónk, a mi álláspontunk, a mi részünk­ről, szemben a bekövetkező válsággal, igenis nagy önmegtagadással jár. S épen azért, mert ezt hangoztatnom kell, nem zárkózom el attól sem, hogy bár egészen jogosan hárítottuk el ma­gunkról a bekövetkezendőkért a felelőséget, még­is el kell ismernem, hogy ebben a felelőségben bizonyos mértékben osztozkodnia kell a törvény­hozás valamennyi tényezőjének. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy a t. többség felfogása szerint mi­képen szabadulhatnánk mi ezen felelőség alól ? Ugy, hogy keresztülengednők az önök törvény­javaslatait, még pedig a mi követeléseink elej­tése árán, azon követelések elejtése árán, a melyeknek támasztására minket nemzetünk egész története, a nemzet mai jogos és osztatlanul megnyilatkozó erős közvéleménye indit, a mely követeléseknek a támasztására minket egész programmunk pártunk fennállása óta követke­zetesen kötelez. (Igaz! Ugy van! a szélsobal­oldalon.) Az önök részéről a felelőség mértéke egészen más, mert első sorban is nem lehet eléggé ismételni azt a tényt, hogy a t. többség 44

Next

/
Thumbnails
Contents