Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-251

251. országos ülés 1903 április 22-én, szerdán. 345 feltalálható-e e paradoxon ujabb alkotmányos életünk egész menetében? Hiszen mikor azt tapasztaljuk, hogy sarkalatos és különösen a hadseregre vonatkozó törvényeink végrehajtása konokul megtagadtatik állandóan, a mikor azt látjuk, hogy ujabb katonai terheket követelnek a nemzettől, a nélkül, hogy a legkisebb hajlandóságot mutatnák arra, hogy a nemzet érvényesíthesse az 1867 : XII. törvényczikk 12. §-ában megadott jogait, a melyek szerint megszabhatja az ujonczlétszám megajánlásának feltételeit, mondom, t. képviseló'ház, a mikor ezen alkalomnak megadása nélkül, a meglevő' törvényes jogok érvényesítésének akadályozása mellett követelik tőlünk minduntalan az ujabb katonai terheket: akkor, ebben a helyzetben, igenis ki kell azt mondanunk, hogy ez a felfogás semmi egyéb, mint alkotmányos életünk, sarkalatos alkotmányjogi és a hadseregre vonatkozó törvényeink érvényesülésének állandó veszedelme, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyről ilyen magatartás után, a melyet 36 év óta szakadatlanul követnek, a mely, minden enyhülés nélkül, ma is állandóan megbélyegzi alkotmányos életünket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) nem tudhatjuk soha sem, hogy ez az állandó veszedelem mely pillanatban vet egyáltalán véget azoknak a szép illúzióknak, a melyeket önök a mai közjogi helyzetben Magyarország független fejlődéséhez és önállóságának szilárdulásához fűznek. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez a veszedelem tehát igenis, tagadhatatlanul fenforog. Már most van-e kezünkben más eszköz, mint az, a melyet meg kellett ragadnunk ennek a veszedelemnek az elhárítására? Azt méltóztatnak mondani: Ám, ha a katonai javaslatokkal szemben a végsőig menő parlamenti ellenállás útjára lépett az ellenzék, habár ezt kárhoztatják, mégis kezdik elismerni, hogy ez ellen tulajdonképen nemzeti szempontból kifogás nem tehető; de a felhatalmazási törvényjavaslat ellen való hasonló akcziót már egész felháborodással ítélik el. Dehát, ha nem gátoljuk ennek megszavazását, mi következik akkor ? Visszautasittatván a párthatározat alapján a határozati javaslatban előterjesztett ajánlatunk, nagyon természetesen, semmi egyéb, mint azon katonai javaslatok tárgyalásának folytatása. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: A helyett, hogy a költségvetést tárgyalnék! Bakonyi Samu: S ha azon vita folytatásának keretében sikerülne is megakadályoznunk e javaslatok törvényerőre emelését, még akkor is ki vagyunk szolgáltatva azon törekvéseknek, a melyek a nemzeti követelések semmibevevésével keresztül akarják erőszakolni a létszám emelését, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Miért? Azért, mert a katonai exlex, az én felfogásom szerint, nem nagyon irritálja a katonai vezetőköröket, nem pedig egyszerűen azért, mert rendelkezésükre áll az 1868 : XVIII. törvényczikk KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. és a véderőtörvénynek, az 1869 : VI. törvényczikknek ezen törvénynyel kongruens intézkedése, a melynek segitségével igaz, hogy, a mint a törvény magát kifejezi, rendkívüli szükség esetére elrendelhetik a negyedik szolgálati évet és a póttartalékosoknak behívását is. Tehát, t. képviselőház, a mint annak idején egy fél esztendővel az általános véderőtörvénynek a revíziója előtt megcsinálták az 1888: XVIII. t.-czikket mozgósítási hirek lanszirozásának a hatása alatt és ezzel félrevezették a törvényhozást, ugy most is azt az eljárást tapasztaljuk, hogy, kiszakítva a véderőtörvény revíziójának keretéből, előzetes, külön törvénynyel akarják a véderőtörvény ezen revíziójának legsarkalatosabb részét, a létszám kérdését megoldani. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennek az ellenzéknek okulnia kellett az akkori csalódáson, az akkori — hogy trMiális kifejezéssel éljek — becsapás következményein, és ha már ezen törvény felhasználásával, a szolgálati idő meghosszabbításának segitségével, az idei ujonczozást a rendes létszám keretében pótolhatják, nekünk nem áll i más módunkban, mint hogy a pénzügyi eszközöket tagadjuk meg ennek keresztülvitelétől. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erre pedig egyetlen alkalom az indemnytiről szóló törvényjavaslatnak ilyen viszonyok között való állhatatos ellenzése és ostromlása. (Élénk helyeslés a hal- és a szélsobaloldalon.) De azt hiszem, t. ház, hogy ez az ellenzék nem adott önöknek semmiféle komoly okot arra a szemrehányásra, hogy a törvényességnek a formáit respektálni nem akarná, s épen azért el kell, hogy higyjék minekünk azt, hogy ennek a mi álláspontunknak az elfogadása, annak a határozatnak a meghozatala és határozati javaslatnak a beterjesztése, a melyben kifejezésre jut a mi akcziónk, a mi álláspontunk, a mi részünkről, szemben a bekövetkező válsággal, igenis nagy önmegtagadással jár. S épen azért, mert ezt hangoztatnom kell, nem zárkózom el attól sem, hogy bár egészen jogosan hárítottuk el magunkról a bekövetkezendőkért a felelőséget, mégis el kell ismernem, hogy ebben a felelőségben bizonyos mértékben osztozkodnia kell a törvényhozás valamennyi tényezőjének. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Csakhogy a t. többség felfogása szerint miképen szabadulhatnánk mi ezen felelőség alól ? Ugy, hogy keresztülengednők az önök törvényjavaslatait, még pedig a mi követeléseink elejtése árán, azon követelések elejtése árán, a melyeknek támasztására minket nemzetünk egész története, a nemzet mai jogos és osztatlanul megnyilatkozó erős közvéleménye indit, a mely követeléseknek a támasztására minket egész programmunk pártunk fennállása óta következetesen kötelez. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az önök részéről a felelőség mértéke egészen más, mert első sorban is nem lehet eléggé ismételni azt a tényt, hogy a t. többség 44