Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

338 250. országos ülés 1903 április 2L-én, kedden. Lengyel Zoltán: . . . melyben csak a formák és keretek vannak meg, ebbe az alkotmányba lelket kell önteni és ki kell azt fejteni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mikor én azt látom, hogy a t. túloldalnak is megfeleljek, mert nem tetszenek az én szavaim, — sokakra nem is illik ez rá — de mikor azt látom, hogy párt ezen javaslatokkal szemben százfélekép gondolkodik, akkor mikép lehetséges, hogy a konklúziónál, a szavazásnál mégis mind egységes álláspontra jutnak? (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen az összeforradás és egység ellen önök tiltakoznak legélénkebben. Az egjik felszólaló helyesli a javaslatokat, mert a monarchiának szüksége van az erőre, a másik azért, mert nemzeti vívmányokat remél és belenyugszanak mindenbe. Kubik Béla: Mondják el azt, a mit odakint a folyóson mondanak! (Zaj.) Gabányi Miklós: A húsosfazék! A húsos fazék! Borbély György: Abból lakjál jól! (Derültség jobbról.) Lengyel Zoltán: Önök ezt az alkotmányosságot és ezt a rendszert fentartandók, a többség jogára hMatkoznak velünk szemben. És numericze teljesen igazuk is van. Mi ezzel szemben a nemzet jogára hMatkozunk és a nemzet akaratának egyöntetű megnyilatkozására, történelmi tradiczióinkra és eró'nkre. Én abból az álláspontból, hogy a többséget minden körülmények közt nem lehet helyesnek elfogadni, hMatkozom önök közül nagyon sokra, a volt disszidensekre, a volt nemzeti pártiakra, kik szintén ez ellen harczoltak. Sőt magára Deák Ferenczre is, ki 1846-ban ezt mondta: Kubik Béla: Nem hisznek ezek már annak sem! Lengyel Zoltán: »A magyar király, midőn végrehajtó hatalmát kormánya által gyakorolja, nem akarhatja, hogy kormányának mikénti eljárására nézve a nemzetnek törvényszerű, szabad felszólalása helyett oly többség szavát hallja, melyet a kormány nem eljárásának törvényszerűsége, sem szilárdsága által, nem intézkedéseinek s a haza érdekében tett minden lépésének tisztasága és czélszerüsége által, hanem mesterséggel, talán ámítással szerzett meg magának.» Ezzel szemben azt mondják önök, tiszta választás volt, de itt van Deák szavaiban, hogy á nemzet törvényszerű szabad felszólalása helyett nem a többség szavát kell hallani, melyet esetleg ámítással szerzett meg magának a kormány. Ezt vitatjuk mi. Ez a nemzet a múlt választáskor nem _ egyezett bele a katonai terhek felemelésébe. Önök sem egyeztek bele. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi azt követeljük, hogy a nemzet szabad akarata határozzon ebben a kérdésben, mert a nemzet nem is tudta, miről van szó, s a többség ugy lett megválasztva. Beszédem legelején ezt mondottam, hogy pártválság, kormányválság vagy alkotmányvälság van-e ? Oda jutok, hogy sokkal nagyobb van énnél: a monarchia két államának kapcsolata közti válság van. Itt nem segit egy engedmény, mint a cseheknek a brünni egyetem, nekünk egy kétoldalú zászló, az egyik oldalon magyar, a másikon osztrák, vagy a kétéves szolgálati idő; itt az egész rendszert kell megváltoztatni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem tudom, micsoda eshetőség fog bekövetkezni, uj kormány-e vagy alkotmány-felfüggesztés, vagy uj dinasztia, vagy nagy csatavesztés. A jövő eshetőségekre mi előkészülhetünk, azokat magunktól el is háríthatjuk. Ha önök csak azt akarják, hogy pártválság legyen, lesz pártválság. Ha azt akarják, hogy kormányválság legyen, lesz kormányválság. Ha azt akarják, hogy dinasztia- vagy monarchia-válság legyen, minden elképzelhető, mert önök a többség; csak ragaszkodjanak ehhez a rendszerhez, ezen az utón be fog következni minden. Be fog következni az egész monarchia szétzüllése. Mi ennek ellenében hirdetjük az igét, hogy emeljük a nemzet öntudatát, összeforraszszuk a nemzetet és akaraterejét megaczélozzuk, hogy nagy czélokra gondoljon és nagyot merjen. Ez attól függ, kibirja-e a nemzet ezt a válságot, a mely válságban talán el fog hullani Ausztria, el fog hullani a kormány, trónok dőlhetnek össze, de ennek a nemzetnek meg kell maradnia. (Úgy van ! a szélsöbaloldalon.) így gondolkoznak mindazok, a kik ennek az országnak javát akarják, és pedig akarják teljesen önzetlenül, őszintén és igazán. Nem akarja ebben az országban senki sem azt, hogy uj dinasztiát kapjunk, nem akar senki trónváltozást, nem akarja a monarchiának válságát, még mi sem: de azt akarjuk, hogy itt kiépüljön a magyar államiság és ezt nem teszszük semmitől a világon függővé. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az egész világ gondolkozik azon, hogy mi lesz itten ? Szétzüllik-e itt minden és uj alakulatok fognak-e keletkezni ? Minden attól függ, hogy összetartunk-e és^hogy mily erősek leszünk a válságnak pillanataiban. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen jóakaratú emberek már gondoskodnak nekünk uj uralkodóházról is. Nem is kell messze menni érte; azt mondják, ott vannak a Hohenzollernek. II. Vilmos á második fiát Attilának kereszteltette : könnyű lesz magyar királylyá tenni; sőt ezt reklamirozzák Magyarországon is, a lapok is lenyomatják. A német császár eljött és tartott Magyarországul! egy hatalmas beszédet, a melyben történelmi őseinkről több dicséret volt, mint a mennyit négy század óta az összes Habsburgoktól hallottunk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Éljen!) A német udvarnál magyar nóta, magyar tán ez járja, magyar emberek vannak. Ugron Gábor: Nem kell hinni a németnek, ha porosz is! Lengyel Zoltán: Azok ott készülnek a jövő eshetőségeire. Azonban a mi dinasztiánk és a mi többségeink bedugott fülekkel hallják és lezárt szemekkel nézik ezeket a dolgokat. Ha önök