Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

250. országos ülés 1903 április 21-én, kedden. 339 ragaszkodnak ahhoz a dinasztiához és trónhoz, és azt mondják hogy készüljön elő ezekre a veszedelmekre, akkor menjenek oda és tanácsolják neki azt, hogy forraszsza össze lelkét ezen nemzet szMével, hogy válság idején ne kelljen azt mondania a nemzetnek: meguntuk ezt a rabszolgaságot, az mint felszabaditó jön, és ha rabszolgaság jön is, ez a változás is jó. Ugron Gábor: A német senkit sem szabadított még fel! Lengyel Zoltán: Akárhogy nem is szabadított fel, a törekvése az, hogy az egyik német dinasztia helyett másik jöjjön ide Magyarországba. A ki meg akarja tartani a dinasztiát, annak egyetlen menekvése — a mit mondottunk — nemzeti erejében és szereplésében van. A ki elválni akar, nem hirdeti azt, hogy erősödjék meg ez a dinasztia, hanem örül, hogy rossz politikát folytat, mert akkor czélját könnyebben elérheti. Két oldalról két nagy faj veszi körül ezt a monarchiát: Az egyik oldalról a német, a másik oldalról a szláv faj. Ezeknek nyúlványai benyúlnak egészen a monarchiába, sőt megszerezték maguknak a szimpátiát ott ugy jobbról, mint balról. Ezek az elemek, akár a német, akár a szláv fajhoz tartoznak, nézik mindkét állam nagy hatalmát, dicsőségét, vagyoni helyzetét, kevés terhét és jobb kereseti viszonyait, ezek Dyiltan oda vonzódnak. Hát egy nagy államkapcsolatban keresi a dinasztia a maga erejét, a melyben a legszélsőbb népfaj kifelé, egészen a határra húz. Vagy a másik indokuk az, hogy, hiszen itt a két faj között egy uj dinasztiának erős trónt adni csak egy uj, azoktól külön álló faj képes és itt nincs más faj, a mely a szláv, német vagy román fajhoz ne tartoznék, egyesegyedül a magyar, a mely itt a legnagyobb területet foglalja el, a legerősebb, a melyen alapult mindig a Habsburgok hatalma. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert ha az egyik tartomány kihullott a lábuk alól, a másik odakerült, de Magyarországra helyezték mindig katonai és vagyoni erejüket, hozzánk is folyamodnak mindig, a mikor veszedelem van, de el is húzódtak tőlünk a múltban mindig, mikor a veszedelem elmúlt, Itt egy becsületes, egy szolid, állandó alakulásnak magva csak egy egészséges és kiépített Magyarország lehet, a mely képes és alkalmas is arra, hogy e két faj között egy hatalmas dinasztiának trónt adjon és azt meg is tartsa. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A bizalmatlanság velünk szemben nem volt indokolt a múltban, nem is adunk rá alkalmat, hogy bizalmatlanságot nyerjünk a jövőben. Mi láttuk az Isten büntetését sokat a múltban a múlt bűneiért. Ezeket a szenvedéseket emlékünkben meg is őriztük, csak fátyolt borítottunk reá. Olyan politikát kell itt követni, hogy azt a fátyolt ennek a nemzetnek ne legyen kedve sohasem fellebbentem. Az aradi vár kapuján rettenetes átoknak szavai voltak 1849ben németül, később pedig magyarul azoknak a. vértanuknak, a kik ott elvérzettek, kezdő betűMel kezdődő szavakban. Erről tud a nemzet ma is. De nem akarom hangoztatni és nem akarja hangoztatni itt senki, mert azt, aki mi hozzánk kenyérrel jön, mi nem akarjuk kővel visszadobni. De megmondom és kimondom azért, hogy legyen szMük azoknak, akik akarják, hogy meghallják és megértsék, hogy ez a nemzet nem kíván a múltért átkot, hogyha a jelenben és a jövőben szeretetet nyújtanak neki. (Tetszés és helyeslés a szélsőhaloldalon.) T. képviselőház! A mostani politikai rendszerben egy időben Wolf, a nagynémet képviselő, egy igen erős nyilatkozatot tett. Nem akarjuk mi azt, hogy ez ráüljék a mostani helyzetre, de olyan, mintha az lenne. Azt mondotta a Habsburgokról: olyan a mostani politika, hogy nem törődnek vele, ha a német német marad, a szláv szláv marad, vagy ha a németből szláv, a szlávból német, a magyarból román vagy akármi lesz, »nur die Kinder und das Geld hergeben.« (Derültség a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Javaslatok vannak előttünk, a melyek katonát, javaslatok, a melyek pénzt kérnek, mikor pedig mi azzal fordulunk ezzel szembe, hogy a mi nemzeti épségünket, államiságunkat tartsátok fenn, építsétek ki, tegyétek nagygyá a magatok dicsőségére legelső sorban : akkor azt mondják nekünk, hogy ezek a mi kéréseink velleitások, ostoba ambicziók, lázitások, a melyekkel bizonyos kis emberek maguknak nagy népszerűséget akarnak szerezni. T. képviselőház! Mi lesz ezek között a körülmények között, mi lesz ennek a vége? Hát én megmondom: az lesz. a mit a nemzet akar, mert egyéb nem történhetik. A mit ez a nemzet akar, annak kell történnie. De hogy ez megtörténhessék, ennek a nemzetnek tudni kell akarnia, (Ugy van! a szélsöbaloldalori.) és pedig akarnia egy összeforrott nemzet erejével, egy czéltudatos nemzet bátorságával és egy czéljaitóleltán tori ihatatlan nemzetnek meggyőződésével. A mig ez a nemzet akarni nem tud, a mig merni nincs bátorsága, a mig nincs kitartása elhatározásában, addig ez a politikai élet lehet tespedés, kapkodás, ideig-óráig tartó fellángolás, szalmaláng és minden egyéb, de ez a politika a nemzetek sorsát intéző eredményes működés, jövőjét biztosító működés nem lehet. (Ugyvan! Ugy van !a szélsöbaloldalon.) Ha igaz az, a mit minden politikai tan hirdet, hogy egy nemzet életének örökéi etünek kell lennie, akkor ehhez mért erejűnek kell lennie az ő akaratelhatározásának is, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert egy nagy nemzeti jövőt biztosítani pillanatnyi felhevülésekkel, ingatag, tétova elhatározásokkal, képtelenség. Az örök életet irányító akarat maga is csak örökkétartó lehet, melyet átvesznek nemzedékek egymás kezéből és átadnak utódaiknak szeplőtlenül, erőben és meggyőződésben meg nem apadva, elhatározásban meg nem gyengülve, irányától el nem térve. 43*