Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

23$. országos ülés 1903 kozom, azóta mindig függetlenségi képviselő voltam. Mindezekből önként következik, hogy nekem politikai^ ideálom az önálló magyar nemzeti hadsereg. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tudom azonban azt, hogy igen sokat kívánnánk önöktől, ha egyszerre annak az életbeléptetését követeinők. Pedig azt is meg lehetne cselekedni zavar nélkül, azt is meg lehetne valósítani. MMel azonban attól tartok, hogy a többség ez idő szerint talán még ennyire nem menne, •—• pedig az egész országban megnyilvánult a nép hangulata impozánsan, a küldöttségek követelik az édes magyar nyelv jogait, követelik pártkülönbség nélkül, mert még szabadelvű képviselők is vezetnek ide küldöttségeket, hála az égnek, (Igaz! TJgy van ! a szélsőbal-oldalon.) tehát nagyon kérve-kérem önöket, hogy méltóztassék elfogadni — nem ezeket, a miket én indítványozok, — hanem legalább azokat, a miket Deák Ferencz kMánt és indítványozott: a vezény- és szolgálati nyelvre és a konkretuálstatus kettéválasztására vonatkozólag. Ezzel nagy lojalitásukon semmi, de semmi csorba esni nem fog, (TJgy van! a szélsobalóläálon.) ellenben a nemzetnek mégis igen lényeges szolgálatot fognának tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóläálon.) Részemről a tárgyalás alatt lévő katonai javaslatot, mint a mely homlokegyenest ellenkezik azokkal az eszmékkel és elvekkel és azzal a pártprogrammal, a melyeket én magaméinak vallok, természetesen távolról sem fogadhatom el, (Helyeslés a szélsobalóläálon.) hanem igenis elfogadom a pártom tagjai részéről benyújtott határozati javaslatokat, mint a melyek az általam hangsúlyozott eszmék szolgálatában, vagy legalább megvalósításuk előkészítésének szolgálatában állanak. (Helyeslés a szélsobalóläálon. Halljuk

I Halljuk!) Nem akarom tovább terhelni a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóläálon.) Ha majd méltóztatnának velem historizálni, vagy megint ilyenféle katonai dolgokat parancsolni, a záróbeszédem alkalmával szívesen szolgálok vele. (Helyeslés a szélsobalóläálon.) Most csak köszönetemet fejezem ki a t. háznak és pedig a túloldalnak is azon megtiszteltetésért, a inelylyel öreg szolgájuknak történeti fejtegetéseit meghallgatni méltóztattak. (Hosszantartó élénk tetszés és taps a szélsobalóläálon. Éljenzés a jobboldalon. A szónokot, számosan üdvözlik,) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Báró Kaas Ivor képviselő ur személyes kérdésben kér szót. B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés alkalmával Eötvös Károly képviselő ur személyes kérdésben kívánva szólani, reflektált az én minapi beszédemre, azt mondván (olvassa): »Csak arra vagyok kíváncsi, a mi már különben nem tartozik ide, (Egy hang jobbfelöl: Bizony nem!) — t. i. nem tartozik ide az, hogy ő egy perben micsoda fórumokon, vagy milyen minőségben viseli a képviseletet — hogy ilyen abszolúte nem létező dologról, hogy márczias 27-én, pénteken. 27 tudhat ő annyit — már mint én — és az én nevemet hogy kapcsolta ide. (Felkiáltások a balközépen: Olvasta!) Nem hiszem, hogy az újságokban olvasta volna, mert hiszen csak engemet is figyelmeztetett volna valaki arra az újságra. Ez nagy tévedés.« — Vonatkozott pedig ez a kijelentése az én múltkori beszédemnek következő passzusára: (Halljuk! Halljak! a balközépen.) Arról a bizonyos volt apáczáról beszéltem ; (Mozgás és derültség jobbfelöl.) arról a »nyugalmazott« apáczáról. (Olvassa): »Hanem büntető feljelentésről nem hallunk semmit, a melyet az az apácza emelt volna azon eljárás miatt, a melyet vele szemben a zárdában követtek, de halljuk azt, hogy 14.000 korona erejéig kártérítést indított, mint felperes, még pedig, a mint olvasom, Eötvös Károly képviselő ur utján. Magánjogi per ez, melynek azonban mégis van egy kis egyházpolitikai ize.« (Halljuk! Halljuk!) Ezt mondtam én. Igazolni tartozom Eötvös Károlynak azon állításával szemben, hogy én ezt a tényt, a melyet ő tagadott, hogy ő annak az apáczának ügyvédje, nem olvastam, nem olvashattam, mert az a lapokban meg sem jelent, ergo én azt nem is olvashattam. Csak a Neues Pester Journal aznapi számát olvastam, ezt olvashatta ő is és olvashatta mindenki. (Halljak! Halljuk! Olvassa) : »Die ehmalige Nonne, Maria Müller ... (Felkiáltások a jobboldalon : Magyarul! Zaj. Halljuk! balfelöl.) Bartha Miklós: Áz az önök lapja! B. Kaas Ivor: Én nem beszélhetek, a mint a képviselő urnak tetszik, torontáli nyelven, én csak hiteles szövegben olvashatom fel, máskép nem, mert különben kételkedni lehetne szavaim hitelességében (olvassa): »Die ehmalige Nonne Marié Müller hat eine CMilklage gegen das kőszegher Kloster auf 14.000 Kronen angestrengt. — Schwester Bernardina brachte nämlich dem Kloster durch ihre Unterrichts-Stunden jährlich 1300 Kronen ein. Und nun betraute er den Abgeordneten Kari Eötvös, er mögé um die dem Kloster abgelieferten Gelder den Process anstreDgen.« Én tudomásul veszem azt, hogy Eötvös Károly t. képviselő ur, mint ügyvéd, ezt a port el nem vállalta, a volt apáczát nem képviselte, de viszont megkövetelem, hogy tudomásul vegye mindenki azt, hogy midőn én arra hMatkoztam, az adatot ezen lapból merítettem. (Egy hang jobbfelöl: Hát a Bokányidolgot honnan merítette?) Egyébként tartozom még kijelenteni, hogy mindenféle e házon kívül ellenem emelt vádakra vonatkozólag meg fogom találni a módot, hogy azokra, a mint jónak látom, megfeleljek. (Helyeslés a néppárton. Zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház. Pichler G-yőző képviselő ur sürgős interpellácziója következik az ülés elején történt megállapodás szerint. Mielőtt azonban erre áttérnénk, van szerencsém a legközelebbi ülés napirendjére 4*