Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

28 238. országos ülés 1903 vonatkozólag a következőket javasolni a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) A holnap d. e. 10 órakor kezdődő ülésre méltóztassék a házszabályok értelmében az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasását és a kérvények V. sorjegyzékének tárgyalását is kitűzni. Azonkívül a mai napon el nem végzett tárgyalásnak folytatása lesz a holnapi ülés napirendjén. Elfogadja a t. ház ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hány órakor ?) Az órát illetőleg, mMel az interpellácziók számát még nem tudjuk, azt hiszem, hogy nehéz lenne megállapodásra jutni, méltóztassék tehát belenyugodni, hogy erről majd a holnapi ülés elején intézkedjünk. Elfogadja a ház javaslatomat? (Igen!) Akkor ezt határozatilag kimondom. Következik Pichler Győző képviselő ur interpellácziója. Pichler Győző: T. ház! Midőn élve jogommal, ma sürgős interpellácziót jelentettem be, tettem ezt azért, mert a múlt napokban lefolyt rendőrségi vitában számos felszólaló egyenesen reám hMatkozott, sőt egyenesen felszólított arra, hogy ebben a kérdésben én is szót emeljek, különben kötelességet mulasztok. T. ház! Nekem ezzel az interpelláczióval egyáltalában nem az a czélom, hogy ujabb szenvedélyeket keltsek fel, vagy bármilyen szenvedélyes jeleneteknek legyek a provokálója. Én bizonyos megelégedéssel vagyok eltelve a felett, hogy e kérdéshez akkor szólhatok, midőn a szenvedélyek hatalma kissé csillapult és azt hiszem, hogy a t. ház is, honorálva azt a tárgyilagosságot, a melylyel e kérdésben szólok, méltányolni fogja mindazt, a mit bátor leszek előadni, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Nekem t. i. az a czélom, hogy a t. miniszterelnök urnak szeme elé állítsam azt, hogy ha róla a saját pártja feltételezi, hogy ebben a kérdésben a legnagyobb jóhiszeműséggel járt el, ezzel a jóhiszeműséggel, ha megvan is, bizonyos mértékben visszaélés űzetik. Én ezt beigazolandó, a miniszterelnök ur márczius 26-án tartott beszédének egyetlen paszszusára akarok hMatkozni. Midőn t, i. arról volt szó, hogy a sajnálatos tüntetésekkel egybekapcsolt véres eseményeket tulajdonképen a Köztemető-uton a rendőri hatalom közbelépése, a rendőrök megjelenése okozta, s midőn neki e tekintetben szemrehányást tettek, akkor ő kijelentette, hogy egészen másképen áll a dolog: mert a rendőrséget a menetet rendező urak kérték, és mikor a rendőrséget nekik megadták, ezt azzal a feltétellel adták meg, hogy kimennek a temetőbe és azután szétoszlanak. T. ház! Én egyszerűen kérem, legyen szíves a t. miniszterelnök ur bekérni a főkapitány úrtól a márczius 20-ikán kiadott engedélynek, illetve rendeletnek a másolatát. Az iratcsomó, a mely nálam volt, eltűnt, igy tehát a számát most hirtelenében nem tudom megmondani, de valami 1900 és néhány számú az a rendelet. Ezen rendelet szerint az ifjúság egyenesen márczius 27-én, pénteken. megkérte a főkapitányt, hogy a körmenettel azt a szokásos rendőri fedezetet, mely az utóbbi időben meghonosult, hogy a menet előtt és a menet után bizonyos számú lovas- és gyalogrendőr megy, ezt a rendőri fedezetet vonja be, és azt ne ossza be a menethez, mert ez sérti a kegyeletet; mert őket kegyeletes, nem pedig tüntető szándók vezérli. És a mikor a főkapitány ur ebbe beleegyezett, az ifjúság vezetője felkérte, hogy a rendeletbe expressis verbis vegye be, hogy rendőri kiséret pedig nem lesz ; és az illető rendeletben benne is van expressis verbis, hogy rendőri kiséret nem lesz, és egyáltalán a rendőrség az ifjúságot molesztálni nem fogja. Midőn ennek alapján az ifjúság a temetőbe ment, látta, hogy a Köztemető-uton Boda Dezső kapitány nagyobbszabásu rendőrséggel jelent meg. Az ifjúság vezetője a rendeletet felmutatta, és kijelentette, hogy: Kérem, itt az uraknak semmi dolguk. A rendőrkapitány erre kijelentette, hogy: Hja, Rudnay főkapitány jónak látta megmásítani a rendeletet. Nem vonom kétségbe, hogy Rudnay főkapitány urnak joga volt megmásítani a rendeletet. Lehet, hogy időközben értesült valamiről, gyanút fogott, de erről az ifjúságot értesítenie kellett volna, s az ifjúság intézkedett volna, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De ha megmásította rendeletét, kérdem — s itt a szabadelvű párt tagjaihoz fordulok — miért hozza a szabadelvű párt vezérét, a jelenlegi miniszterelnököt abba. a végtelenül kellemetlen helyzetbe, hogy itt a házban a tényekkel ellenkező dolgokat mondat el vele, mert hiszen a miniszterelnök ur a rendőri jelentés, a főkapitány jelentése alapján mondta, hogy az ifjúság maga kérte a rendőrséget, ezért voltak ott a rendőrök. Hiszen épen azt diffikultálták az összes felszólalók, hogy mit keresett a Köztemető-uton a rendőrség. Mondom, erre a miniszterelnök ur márczius 23-iki beszédében határozottan kijelentette, hogy az ifjúság kérte a rendőrséget. Ezt csak a főkapitány jelentése alapján mondhatta a miniszterelnök ur. Ez a jelentés, ha igy szól, hamis, ellenkezik a tényállással, mert a tény az, hogy az ifjúság nemcsak hogy nem kérte a rendőrség kMonulását, de tiltakozott ellene. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Rudnay főkapitány bele is egyezett és rendeletébe expressis verbis be is vette, hogy nem lesz ott rendőrség. Kár tehát a miniszterelnök urnak oly nagyon biznia a főkapitány rendeletében, mert ime, itt látszik, hogy a főkapitány ur a kibocsátott rendeletével is ellenkező jelentésekkel bátorkodik élni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztatik látni, hogy egyszerűen, tárgyilagosan, csak a tényeket akarom elmondani. És itt engedjék meg, hogy röviden szóljak egy tanúról, a kire a miniszterelnök ur hMatkozott, a kinek szavahihetősége és kMáló társadalmi állása egyáltalán tőlem csak tiszteletet és nagyra-