Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-250

250. országos ülés 1903 április 21-én, kedden, 327 letet, de tessék bemenni a szegény paraszt kis kunyhójába, tessék meggondolni, hogy e javaslatokkal és a mostani tárgyalásokkal egyidejűleg egész országszerte hó és jégfagy volt, a mely a nemzetnek egész évi termését elvitte. Fájdalommal nézem én a magam vidékén, a hol most már 6 esztendeje egyetlenegy szem gyülmölcstermés sem volt, a hol pedig a népnek egyedüli jövedelmi forrását az képezi, mert azon a hegyes vidéken az ő gabonatermése nem adja ki azt, a mire, mint élelemre szüksége van. MMel a hosszú éveken keresztül gyümölcse nem volt, az adó fejében előbb megterhelte ingatlanát, azután eladta összes ingóságait és most utolsó reménysége is elfagyott. Kossuth Ferencz: Most kell emelni a pénzes véradót! Lengyel Zoltán : És most kell emelni a pénzes vérbeli terheket! És e teheremelésben azok járnak elől, a kiknek az nem fáj. Végignézve a karzaton és az ország képviselőháza előtt, ezrével jönnek ide jajgatüi és könyörögni azok, a kiknek a teheremelés fáj. (ügy van! TJgy van ! a szélsöbaloläalon.) Kinek kell itt inkább tekintetbe venni a nézetét: a milliókét, a kik könyörögnek, vagy az egyesekét, a kik könnyen dobják ki e költségeket, mert ők úgysem érzik meg azokat? Pozsgay Miklós : A Szent-István toronymászókat kell pártfogolni? Lengyel Zoltán: T. képviselőház! A hadsereg körében ugy, mint a külügyek körében az igazi magyar elem alig egypár százalék ; a magasabb állásokat pedig kMétel nélkül mind idegenek töltik be, és még a mi magyar, abban sincs köszönet. Legalább én, a mely magyart találtam, az kutyább volt akármelyik idegennél : meg akarta mutatni, hogy ő igenis van olyan osztrák, mint a többi, sőt még különb is. Beőthy Ákos: Sikerült is! Hentaller Lajos: Mert gyanakodtak a magyarokra a hadseregben! Lengyel Zoltán: Az államiságnak, az állami életnek ezt az elsorvadását végigtekintve, a hadsereg körében nézem a honvédséget. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A honvédség 67 után legfőképen azon elemekből alakult, a kik még alkalmasak voltak a 48-as honvédség köréből. Azok olyan erős magyar szellemet vittek be oda, a milyen annakelőtte, 48-ban volt. Persze ezekre azt mondták rövid idő múlva, hogy öreg emberek is, vén emberek is : ki kell őket mielőbb szuperálni. Nem voltak arra valók. Igen természetes, az 1848-as idők egészséges, hazafias szellemét, azt a port, a melyet a csatákban szedtek össze, azt a vért vitték magukkal abba a hadseregbe. Most, t. képviselőház, nem az 1848-as időkből került emberekkel töltik meg a honvédséget, hanem az osztrák hadseregben elvénült rokkantakkal, a kiket most be kell oda helyezni azért, hogy a közös hadsereg szellemét, az egységes szellemet, öntsék be a honvédségbe, B, Kaas Ivor: Es hogy a nyugdijat velünk fizettessék meg! Lengyel Zoltán : Igen, és Gráczban költsék el! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Micsoda vélemény! Lengyel Zoltán: Ez az elsorvadás jelensége. Ez a nemzeti élet elsorvadása, a mely a maga intézményeiben jelentkezik. Mert hiszen a honvédségről azt mondták, hogy magyar a maga teljességében, és kizárólag a magyar állam dirigálja, annyira, hogy a határon túl kMinni sem szabad, csak törvényes engedélylyel vihető az ellenség ellen. Kecskeméthy Ferencz: Fejérváry ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kecskeméthy tartsa meg magának a bölcseségét! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Beőthy Ákos : Joga van szólni! Rákosi Viktor : Semmi gorombaság ! Kecskeméthy Ferencz: Mit mond? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem vagyok rá kíváncsi! Gabányi Miklós: Parlamenti viharcsináló! (Zaj. Az elnök ismételten csenget.) Kubik Béla: A honvédelmi minisztert nem tudja ellátni bölcseséggel, az bizonyos. Be van zsindelyezve a feje! (Zaj és mozgás a jobb- és a baloldalon.) Kérem, ilyet mondani! Leszkay Gyula: A mint bejön, mindjárt hepeziáskodik, mint a kaszárnyában. Menjen oda, odavaló! Kubik Béla: Én szívesen tanulnék a honvédelmi miniszter úrtól, de azt sem lehet! Elnök (ismételten csenget): Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Pozsgay Miklós: Hát a miniszternek joga van, mert miniszter? A képviselőnek meg mindent zsebre kell vágni, mert az elnök nem oda néz, a hová vág?! Kubik Béla; Mindig ő kezdi a gorombaságot ! Leszkay Gyula: Mig nem volt idebenn, addig csend volt! Pozsgay Miklós: Mégis furcsa állapot, hogy a miniszternek joga van a képviselőt rendreutasítani, és az elnök hallgat! (Zaj. Az elnök ismételten csenget.) Lengyel Zoltán: Kérem ezt az oldalt, ne haragudjék, hiszen a közös hadsereg szellemének visszafejlődéséről beszélek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mondom, a közös hadsereg szellemének visszafejlődéséről. Hat hónapig úgyszólván nagyon, de nagyon sokat beszéltünk itt. A t. túloldalnak volt alkalma nagyon, de nagyon sokat hallani erről, sőt egynémelyiknek volt alkalma nagyon sokat tapasztalni is erről, és nagyon szeretném, ha tapasztalatait amúgy igazán el is mondaná, mert az ország közvéleményét felvilá-