Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

26 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. a hadügyminiszterrel és mondom, hogy ugy-e, most a hadügyminiszternek legelső dolga lesz a Ludovika-Akadémia ifjait, a kiket a Debreczenbe való visszavonuláskor szétoszlatott és szüleikhez küldött vissza — ismét összehívni és a LudovikaAkadémia tanfolyamait újra megnyitni. Erre Aulich ezredes igy válaszolt: » Kormányzó ur! Ha én tőlem függne, azt a Ludovika-Akadémiát soha többé meg nem nyitnám !« — »Hqgy hogy?« — kérdezte Kossuth meglepetve — »On, a hadügyminiszter?* — »Én, uram! Nekem más fogalmaim vannak a katonai nevelésről! Én semmi specziális katonai tisztképző intézetet meg nem nyitnék, de a katonai torna-meneteléseket stb, a népiskolától kezdve, végig taníttatnám és — itt jön a lényeges — azután pedig az egyetemen nyitnék meg egy külön hadtudományi fakultást, a mint külön theológiai, jogi, filozófiai és orvosi fakultások vannak.« (B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter közbeszól.) Kérem tessék elődje iránti kíméletből meghallgatni. Az én számmal most Aulich és Kossuth Lajos beszél, s nem az én csekélységem. Kossuthtól hallottam ezt, mint Aulich eszméjét. (Halljuk! Halljuk!) Mondom, t. képviselőház, Aulich eszméje az volt, hogy hadtudományi tanfolyamot kellene felállítani az egyetemen és azok az ifjak, a kik a katonatiszti pályára szánták magukat, iratkozzanak be oda ugy, a mint beiratkoznak mások a jogi és orvosi fakultásokra; akkor ezek együtt fognak nevelkedni a többiekkel az elemi iskolától kezdve, a középiskolákon keresztül, az egyetemen is, s majd nem lesz akkor kasztszellem ; azután pedig a hogy leteszi a doktorátust az a másik egyetemi hallgató, ugy tegye le a hadtudományi vizsgát a hadtudományi tanfolyamot végzett ifjú is és kellő fegyelem alá véve abból lesz igazi magyar katona tiszt. {Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az lesz a jő magyar tiszt! Thaly Kálmán: Hát, t. képviselőház, ez az eszme Auliché, az aradi vértanúé, az egykori magyar hadügyminiszteré. Ajánlom meggondolásra, mint nagy eszmét. 54 évvel ezelőtt hol volt már ő! Mennyire megelőzött bennünket! Pedig ez illenék legjobban az általános védkötelezettség elvéhez. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert az általános védkötelezettség elve polgár-katonákat, nem pedig hMatásszerű katonákat: Beruf-Soldat-okat követel és ha az egyetemen egy hadtudományi fakultás lenne, akadna elég magyar ifjú, a ki oda beiratkoznék és jeles katonák válnának belőlük. Kötelességemnek tartottam ezt felemlíteni, mint annak az áldott emlékű embernek eszméjét és hagyományát. Természetes, ha volna az egyetemen hadtudományi fakultás, tanulnának ott alkotmányjogot, közjogot is. Beőthy Ákos: Ettől fázik a miniszter ur! Kubik Béla: A magyar szellem az nem kell neki! Maradjunk a czopfnál! Thaly Kálmán: Arról akarok most beszélni, hogy a mostani tábornokok — a közöshadseregbeliek, mert a honvédségnél nincsen, ott csak alkalmazva van egypár — azok bizony az alkotmányjogról és a közjogról nagyon furcsa fogalmakkal bírnak. Yolt szerencsém erről egyik-másikkal beszélni ; a mit az alkotmányról tud, az legfeljebb annyi, hogy »a császár adta, a császár el is veheti«. Pusztaszerre, Árpád apánkra, a magyar alkotmány ősi voltára, történelmi fejlődésére, a Deák Ferencz hirdette jogfolytonosságra hiába figyelmezteti őket az ember, valamennyi mind csak azt mondja: Világosnál levertek bennünket, megszűnt az alkotmányunk, mert rebellisek voltunk; a mi van, azt a császár adta, azt el is veheti. Mikor azután az egyik, a ki a legengedékenyebb volt, sokat vitatkozott velem, azzal végezte beszélgetését: különben, képviselő ur, mi ehhez a dologhoz nem értünk, »aber der Báron Fejérváry, der ist ein grosser Jurist«. (Hoszszantartó élénk derültség és taps a szélsöbaloldalon.) Ez megtiszteltetés; az illető tábornok részéről ez egész jóhiszeműen volt gondolva és mondva. Hát én ehhez a nagy juristához intézem a kérésemet. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Kérem ezt a nagy katonai juristát, hogy a beszédem folyamán — a történeti rész nem érdekelte, azt nem hallgatta, mert az csak olyan kicsiny emberekről szól, mint Savoyai Eugén és Bádeni Lajos; erről tehát nem szólok — hangoztatott követeléseket, a Deák Ferencz rebellisségéről mondottakat, mikor azt indítványozta, hogy a szolgálati és vezény-nyelv legyen magyar — mondom — ezeket fontolja meg. Deák Ferencz is nagy jogász volt. Kérem, méltóztassék jól megfontolni ezeket, legyen kegyes ezeket jóindulatulag megfigyelni és annak idejében ezekkel a tanácsokkal szolgálni ott, a hol ez szükséges, hogy ne idegenkedjenek a magyar nemzet ily szerény, ily lojális óhajtásainak teljesítésétől. (Elénk Jwlyeslés a szélsöbaloldalon.) Szükség lehet a magyar nemzet erőfeszítésére még és higyjék meg, hogy a magyar nyelv, a magyar jelvények alatt tízszerte nagyobb erőt tud kifejteni az a hadsereg, mint a fekete-sárga zászló és német kommandó alatt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Bocsánatot kérek, hogy nagyon is hosszura nyúlt már beszédem. (Halljuk! Halljuk!) Majd mikor a határozati javaslatom tárgyalás alá kerül, mert hiszen aláirtak számosan, lesz alkalmam beszélni még egyebekről is, a melyekről most nem kMánok Bzólani. Mégis azok után, a miket kifejtettem, csak röviden akarok még egy megjegyzést tenni. Jogczimet meritek erre abból, hogy huszonöt esztendeig vagyok tagja a parlamentnek, hogy ez alatt az idő alatt soha pártot nem változtattam, (Hoszszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) hogy mióta politikával foglal-