Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

24-9. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 313 tába beköltöztünk, fel kellett volna újítani annak belső tartalmát is, hogy a magyar nemzet és a magyar faj jövőjét kiépíthessük, és a nemzeti ellenállást annak falain belül szervezhessük. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) De mondjuk a mai, parlament is értéket képvisel, t. ház. De ugyan milyen értékek állanak ezzel szemben, a mely értékeknek szintén igazságot kell szolgáltatnunk? A nemzetnek nagy jogai, a nemzetnek előhaladása ezen a téren a korona esküje, egy szentesitett törvény, a nemzetnek most megnyilatkozó nagy akarata, a mely a törvényhatóságok határozataiban, a feliratokban, a küldöttségekben kifejezésre jut: mindezek a nagy történeti igazságok és a nemzet kifejezett és megnyilatkozott akarata állanak a mérleg másik oldalán. Ha tehát én igazságot akarok szolgáltatni, akkor a mai parlamentáris szervezet mellett, a most megnyilatkozó nemzeti akaratot és e nagy történeti kívánalmakat nem lehet deklasszifikálni, és nem lehet menteni lelkiismeretünket azzal, hogy a többség jogához állunk, de a nemzet jogától elfordultunk. (Ugy van! Ugy van! Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Es a tiszta választás, és a kormányzati rendszer tisztaságának védelme szintén értéket reprezentál. Hiszen mindig kiemeltük azon nagyrabecsülést, melyet a kormányzat tisztasága iránt mindnyájan érezünk. De, bocsánatot kérek, egy kormányzat nem lehet önczél a nemzetre nézve. Az, hogy mi a Széll-kormányt fentartsuk, annak fennállását lehetővé tegyük, ez magában véve önczél nem lehet. A mint a mai kormány politikai működését a különböző ellentétek ügyes ellensúlyozására és kiegyenlítésére felhasználta, ez helyes törekvés volt, ha ezt az egyesitett erőt arra akarjuk használni, hogy a nemzetet egy holt pontból kiemeljük, hogy a nemzetnek jogait előbbre vigyük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha ennek csak az volt a czélja, a mit mostanig a jelen kormányzati rendszer eredményeként konstatálni lehet, hogy az egyesitett szabadelvű párttal felemeltük a quótát, fel akarjuk emelni az ujonczlétszámot és fel akarjuk emelni a czMillistát, hogy tehát még fokozzuk ezeket^ a nagyfokú terheket,.. . Polónyi Géza : Es csináljunk egy gyalázatos kiegyezést! (Mozgás jobbfelöl.) Holló Lajos: . . . ha, mondom, erre szolgál az az egyesítés, akkor ez nem az a kormányzat, a melynek érdekében mi nemzeti jogokat dobhatnánk oda és a nemzeti ellenállást leszerelhetnők. Ellenkezőleg, nekünk most próbakövet kell állítanunk a t. kormány elé. Há ez a kormány, összeszedve a különböző pártjabeli férfiakat, reászánja magát arra, hogy meghozza a nagy áldozatokat, a miket a nemzettől követelnek, de erre reászánja magát oly feltétel mellett, hogy ezzel szemben a nemzeti jogokat és kívánságokat is politikai programmjába felveszi, hogy megtörténjék mindaz, a mit a törvényből KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. kifolyólag a kormánynak e téren meg kell tennie, akkor itt áll előttünk a próbaköve annak, hogy ez a kormányzat nem czél nélkül hozta össze és (ártotta együtt politikai egyensúlyozó művészetével a különböző erőket és áramlatokat, nem önmagáért és nem önérdekében, hanem a nemzet érdekében tette ezt, s akkor a jelen válsággal az ő létjogosultsága is he van igazolva. (jüénh tetszés a szélsöbaloldalon.) Ha ellenben a czél csak az, hogy az országot ex-lex állajjotba, válságokba sodorjuk, krizis elé állítsuk, akkor azt mondom, hogy a kormánynak az ellenzékkel szemben nincs joga arra, hogy ellene ez a legkíméletlenebb eszközöket is alkalmazásba ne vegye. Az ex-lexnek előidézése, t. képviselőtársaim, bizonyára helytelenség. Azt magam is elháritandónak találtam volna, és szívesen látnám, ha elhárittatnék. Ámde egy nagyszámú ellenzék részéről ily helyzetben a legtisztább lojalitás az, ha őszintén és nyíltan kimutatja elhatározását és szándékát. Mert mi a helyzet? Krizis előtt állnak egyáltalában az országban az állapotok. A t. miniszterelnök ur és a t. kormány azt, hogy az alkotmány által előirt formában költségvetést szavaztasson meg, nem követte. Most sem akarja követni azt, hogy az országnak rendszeres költségvetést adjon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Krizis előtt áll és krízist idéz elő azzal, hogy ezeknek a nagy állami szükségleteknek mellőzésével katonai szükségleteket állit előtérbe, a melyek időhöz kötötteknek nem látszanak s ezeket igyekezik fedeztetni, ezeket forszirozza. A krizis abból áll elő^ hogy a kormány az állami élet rendes menetének megzavarását okozza. És most a legnagyobb ellenzéke e háznak nyíltan kimondja, hogy a mennyiben a kormány ezzel a törekvésével fel nem hagy és a katonai javaslatok forszirorozásáról le nem mond és vissza nem tér az állami élet rendes menetéhez, akkor az alkotmányos ellentállás minden eszközét felhasználja, hogy a kormány törekvése ne sikerüljön. Széll Kálmán miniszterelnök: Ugy tegyünk, a mint a kisebbség előírja? (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kossuth Ferencz: A törvény irja elő! Krasznay Ferencz: Az állami élet rendes menete! Kossuth Ferencz: Fejtetőre álljunk? Holló Lajos: Hát akkor nem lojálisabb-e, mondjuk, nem a kormánynyal szemben, de nem lojálisabb-e a nemzet és a dinasztiával szemben is, ha nyíltan megmondjuk, hogy mi a katonai javaslatokat és az azokhoz fűzött kívánalmakat az anyagi megterhelések megfelelő könnyítése nélkül, — a mi a kétéves katonai szolgálatban megtalálható, — és megfelelő nemzeti követelmények nélkül, a melyek a törvénykönyvben vannak lefektetve, el nem fogadjuk, azok ellen végletekig küzdünk ? Nem helyesebb-e, ha ekként lojálisán megmondjuk, hogy a kormány legyen 40