Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

314 249. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. tisztában azzal, hogy az ő fennállása, parlamentáris rendszer szerint való kormányzása vagy ezeknek az engedményeknek a megadásához, vagy e javaslatok elejtéséhez fűződik. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem a kormányról van szó! Holló Lajos: Nem helyesebb-e magát a hatalmat is választás elé állítani, hogy vagy bele megy a válságok egész sorozatának előidézésébe, — és pedig minél előbb, hogy a nemzet essék keresztül ezen a hullámzáson, — vagy pedig lássa be, hogy a nemzet akaratát ebben az irányban neki is tisztelnie kell, mert ez nem más, mint a koronázási eskü teljesítése és a törvényben lefektetett elvek érvényesítése. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás a jobboldalon. Egy hang: Egy blattra az országot! Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) És, t. képviselőház, lehet azt mondani, hogy egy párt, a függetlenségi párt, vagy az ellenzék krízis elé viheti az országot, a melyből megszabadíthatja, hogyha a nemzeti követelményeket elejti, a választás tehát ennek a pártnak ekként módjában áll. De van egy más eset is: a többség pártja is megszabadíthatja a krízistől az országot ugy, ha a nemzeti követelményeket felveszi magába. (Elénk tetszés és éljenzés a balés a szélsobaloldalon.) És ha így áll a dolog. akkor, t. ház, melyik a jobb ? Tőlünk várni, hogy a nemzeti követelmények elejtésével hárítsuk el a válságot, vagy pedig az, hogy mi várjuk, hogy a nemzeti többség töltessék meg nemzeti tartalommal, vegye fel a nemzet akaratát, és ő szüntesse meg a válságot. Ki hiszi azt, hogy szembe merne szállani a többség és a parlament egyhangú akaratával ebben az országban és a monarchiában bármely hatalom? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A krizis elhárítása az önök kezében is van, nemcsak a mienkben. A mienkben van a nemzeti jogok elejtése árán, az önök kezében van a nemzeti jogok diadalmaskodásával. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Gyáváid Nem merilc!) Bartha Miklós: Nem lehet ezt lekaczagni! Kubik Béla: Ki kaczag? Csak hülye lehet! (Mozgás és zaj. Elnök cesnget. Felkiáltások a jobboldalon: Ki kaczag? Zaj a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Suszter!) Erdély Sándor: Ki kaczag ? (Egy hang balfélóí: Ön!) Nem kérdem öntől, mikor kaczagjak; jegyezze meg! Nincs kedvem kaczagni, de az úrtól nem kérdem soha! Holló Lajos: A politikai életben is ugy van, mint a természet nyilvánulásában, hogy nem tudjuk, annak a rügynek fakasztásához, annak a rögnek megtermékenyítéséhez a nap fénysugarainak melyik részecskéje járul jobban hozzá. A nap fénysugarai a prizmán megtörnek és akkor a színárnyalatoknak egész sokaságát mutatják fel, de mindannyian egybevetve fejtik ki a hőnek, a világosságnak azt az erejét, a mely a természetet újra kelti. A nemzeti életben is vannak különböző árnyalatai a gondolatoknak, felfogásoknak, melyek talán szétbontanak bennünket különböző pártállásokra. Ezek csak egy-egy, a prizmán megtört fénysugarai a nemzeti erőnek, de ha mindannyian táplálkozunk azon közös fényforrásból, a hazaszeretetből, akkor ilyen nagy alkalmakkora nemzeti élet megtermékenyítése valamennyiünk hozzájárulásával, és valamennyiünk lelki erejének latba vetésével áll elő. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Önök ellenmondhatnak ennek az áramlatnak, de azt meg nem akaszthatják. Önöknek is kell látni, hogy egy uj Magyarországnak a hajnala dereng fel, mikor a lelkek megedződnek az ellentállásra, a küzdelemre, a nemzeti előhaladásnak keresztülvitelére, egy uj Magyarországé, melyben egyenlő fényben ragyog a koronának mindenki által tiszteletben tartott jogköre és a nemzet szuverenitásának hatalma, mikor e két nagy hatalom egymás jogait tisztelve, becsülve áll az ország fejlesztése és jogainak előbbre vitele élén. Önök is látják azt, hogy ezen küzdelemben segítségére kell sietniök a nemzetnek, hogy örömüket kell nyilvánítani a felett, hogy eljött végre az idő, midőn a nemzet a dermedtséget lerázta magáról, a midőn a nemzeti rennaisancenak egy uj korszaka nyílott meg. És mi hiszszük, hogy ez a küzdelem tovább fog vitetni, a mint viszszük is tovább. Talán ellenállnak ma még, talán még a további időkben is, de eljön majd egy idő, midőn az önök lelke is megtermékenyül a nemzeti kívánságoktól, vágyaktól és velünk egy sorba fognak állni, hogy mint a magyar nemzet képviselői egy czélt szolgáljunk, önök is velünk, a haza érdekeit. (Éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem van szerencsém a magam ós pártom részéről a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): »Határozati javaslat. A magyar képviselőház át van hatva annak a tudatától, hogy a koronának féltékenyen őrzött és mindenki által tiszteletben tartott jogai mellett, a nemzetnek is a saját szuverenitásából folyó jogai egyforma erőre emelendők; át van hatva annak a tudatától, hogy koronás királyának dicsőséges uralkodása és a nemzet jövő boldogulása ahhoz van fűzve, hogy a közhatalom ezen két nagy és egyenrangú faktora egymást megértve, egymás jogait tiszteletben tartva működjenek közre az ország jólétének előmozdításán; át van hatva annak a tudatától, hogy a félreértések és a jövőben való összeütközések elkerülése czéljából okvetlenül szükséges, hogy a törvények ellenére még ma is a nemzetre nehezedő idegen uralom ebben az országban minden vonatkozásaiban megszüntettessék és hogy megtétessenek az intézkedések, a melyek az igazi alkotmányosság kiépítése és a nemzetszervezés