Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-238
238. országos ülés 1903 szót, melyet a honvédségnél megtanultak, magyarul használják. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mégis azt állítják, hogy a honvédség germanizál! Endrey Gyula: A. honvédségnél a szellem rossz, nem a nyelv! (Zaj.) Thaly Kálmán: A mint azzal a szegény jóindulatú tóttal a honvédség ennyire viszi, a közös hadsereg magyar ezredei — sokkal többen lévén — még inkább magyarosithatnák a nemzetiségeket teljes jóakarattal, minden kényszer nélkül, csak a hadügyminiszter úrban és a hadvezetőségben volna egy kis jóakarat, hogy az elhelyezést igy eszközölnék és a magyar szolgálati és vezénynyelvet — előnyére a hadseregnek — behozná a magyar ezredekbe. Okolicsányi László : Nem akarják azok Magyarországot konszolidálni! Thaly Kálmán : T. ház ! Miután a legnagyobb mértékben meg vagyok róla győződve, hogy a magyar vezény- és szolgálati nyelv a magyar csapatoknak harczkészségét, hadi erényeit csak sokszorozná és minden — az önök gusztusa szerint is akarok beszélni — bomlasztás és átmeneti zavar távol lenne és lehetne az által, ha a honvédség vezénynyelve és szolgálati nyelve kiterjesztetnék a sorhadi magyar csapatokra is, ebből kiindulva egy határozati javaslatot is fogok benyújtani, a melyben még egy másik tény is benfoglaltatik. T. i., addig nekünk magyar ezredeink a szó teljes értelmében nemzeti szelleműek nem lesznek, niig a tisztikarnak ezen ezredekben szolgáló része magyarrá nem válik. Következőleg arra van szükség, a mit ón legelőször még a régi házban, már 1879-ben felvetettem s azóta mindig követeltem, t. i. a tiszti összetes állománynak, vagyis a konkretuális státusnak kettéválasztását. Deák Ferencz nem volt valami nagy rebellis vagy fölforgató, Deák Ferencz iskoláját követi Széll Kálmán ; fölolvasta a muitkor Egry Béla t. képviselőtársam Deák Ferencz 1836-iki indítványát, a melyben már ő egyebek közt a magyar tisztikar konkretuális státusát is követeli. T. többség! A mit Deák Ferencz akart, pedig ő csak nem akarta az önök kedves összmonarchiáját fölforgatni, csak a magyar elemnek a maga jogos, törvényes igényeit kívánta érvényre juttatni, azt önök is megszavazhatják. Nagyon kérem a t. miniszter urat, ne szavazza le e határozati javaslatot, mert azzal Deák Ferenczet szavazza le, mert én épen Deák Ferencz ideáit szedem át határozati javaslatomba és ha ezt leszavazzák, akkor megtagadják mesterüket, ,Deák Ferenczet, a ki szintén követelte ezt. És legalább ennyit én is követelek. Határozati javaslatom igy hangzik (olvassa): »A képviselőház utasítja a honvédelmi minisztert, terjeszszen elő törvényjavaslatot a magyar sorhadi csapatokban a magyar vezényleti és szolgálati nyelvnek behozataláról és ezzel egyidejűleg a tiszti összetes állomány (Ooncretualstaat) EÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM KÖTET. márczius 27-én, pénteken. 25 , kettéválasztásáról olyképen, hogy a magyar koi róna országaiból sorozott gyalog-, lovas-, tüzéri és műszaki ezredek tisztjei csakis a magyar, mig az osztrák tartománybeliek csakis az osztrák ezredekben szolgálhassanak és léphessenek elő.« (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Beőthy Ákos: Tessék aláírni, miniszter ur! Thaly Kálmán: Nem valami rebellis dolog I az, a mit Deák Ferencz akart. Hadik generális I is magyarul kommandirozott Berlinben. Mikor \ én ezt a nagyon mérsékelt kMánatomat előter! jeszteném, a mely a mi ideálunknak, az önálló | magyar nemzeti hadseregnek csak kicsi előkészítője, arra kérem önöket, fogadják el, mert, ha ezt elfogadják, akkor már meghajlok önök előtt, mint olyanok előtt, a kik a nemzet aspiráczióit, az édes magyar nyelv jogait legalább respektálják. Ajánlom tehát a legmelegebben, hogy legalább annyit méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) T. ház! Beszélhetnék még sokat, (Halijait! Halljuk! a szélsÖbaloläalon.) de záróbeszédemre akarok egyet-mást hagyni. Még valamit akarok megemlíteni — ez a dolog úgyis gyakran jön elő — a magyar katonai nevelést, a mely szerintem mély gyökeret ver azontúlra is; nevezetesen mikor látjuk, sajnos, hogy a polgári és katonai elem között az összeolvadás nem tud megtörténni és bizonyos idegenséggel vaunak egymás iránt, ugy hogy igen sokszor vérontásra, viaskodásokra, veszekedésekre kerül a dolog ; miben rejlik ennek a ténynek a magva? Én szerintem a kasztszerü katonai nevelésben, mert Berufs-szolgálatból akarnak csak embereket nevelni, de nem polgárokat. T. ház! Most itt egy nagy ember emlékezetét akarom egy perezre felújítani. A t. miniszter ur a múltkor apprehendált, a mikor a képviselő urak közül valaki egy Aulich nevű nagy; váradi ezredest, most talán generálist, meg a i braganczai herczeget, meg nem tudom, még kiket i szóba hozott. Szóval a miniszter ur apprehendált, i hogy miért hozták szóba. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem apprekendáltain, hanem csak azt mondtam, hogy nem áll és ezt ma is mondom ! | Thaly Kálmán: Hát én a miniszter urAulichI jávai nem foglalkozom., hanem csak a nagy i Aulich-hal és a mit majd én mondok róla, az í való is lesz, azért jót állok, mert kardinális tanutói hallottam. (Halljuk! Halljuk! a szélsöI baloldalon,) Aulich, az 1849-iki hadügyminiszter, a leg1 tanultabb magyar tábornok, az egyik áldott emlékű aradi vértanú egyik nagy eszméjéről , akarok itt említést tenni, a mely a katonai neveléssel a legszorosabban összefügg. Hallottam ezt nem mástól, mint magától Kossuth Lajostól, az ő szájából, Turinban 1890. október havában, Kossuth Lajos mondotta nekem Aulichról ezeket: » Mikor 1849-ben — úgymond — visszafoglaltuk a fővárost Isaszegh után, beszélgetek 4
