Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

249. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 311 kel koczkára tenni. (Felkiáltások: Szünetet kérünk! Halljuk! Ralijuk! a baloldalon.) T. képviselőház ! En nem becsülöm kevésre azokat az engedményeket, azokat a vívmányokat, a melyeket a szabadelvű pártba beolvadt volt nemzeti párt tagjai ennél a kérdésnél máris elértek és kMívtak. Nem becsülöm kevésre ezeknek az uraknak és e párt volt vezérének, gróf Apponyi Albertnek, nemzeti törekvéseit, a melyek — tessék elhinni — mégis hosszú időn keresztül fentartották a nemzetben azt a reményt és hitet, hogy azon az alapon állva is meg lehet őrizni a politikai önállóságot és a nemzeti törekvéseket; nem becsülöm kevésre, hogy ők szembeáilva a csábítással, és szembeállva a hatalomnak minden varázsával, ezektől a, habár általunk kicsinyeknek vélt kívánalmaktól mégsem tértek el, azokból mégsem engedtek. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) De a mit ők, saját erejüket mérlegelve, talán elégnek tekinthettek, azt a nemzet erejével és törekvéseMel összemérve, nem lehet elegedó'nek tekinteni. Itt a czél az, hogy egy olyan előretolását a jogoknak vigyük keresztül, hogy ugy mondjam a jogok terén olyan hadállást biztosítsunk, a melyből aztán a nemzet ki nem vethető és a nielj' alapon a nemzet a maga jogait továbbfejleszthesse és előrevihesse. Hiszen ez még nem minden — még a 67-iki törvény alapján sem, — a mit mi most törekvésünk czéljául tűztünk ki. Hiszen ez nem vonatkozik másra, mint az ország határain belül az ország törvényeinek érvényesülésére, az állam szuverenitásának elismerésére. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen nincs meg e programúiban például a közös minisztériumoknak és a hadsereg ellátásának teljes paritása sem, a magyar jellegnek ott is a dualizmus alapján, a teljes paritásnak megfelelő keresztülvitele sem! Nincs benne a külügyi és diplomácziai téren kMívandó és elérendő egyenrangúság sem, és nincs benne sok egyéb sem. De a nemzet felkeltett ellentállásával addig menni, a mennyi elérhető, a mennyi a törvények alkalmazásából egyszerűen következik: — azt hiszem, minden ellenzéki pártnak elsőrangú kötelessége (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hiszen mi van azon vívmányokban, a melyeket t. képviselőtársaim a túloldalon mint vívmányokat adnak elő ? (Halljuk! a baloldalon.) Yan azokban sok problematikus értékű dolog, a mely vívmány lesz, de csak: ha jól lesz keresztülvMe. Ilyen a kétéves katonai szolgálat. Ez vívmány, ha a nemzet megterhelése nélkül vitetik keresztül, ellenben káros, ha a nemzet ujabb megterhelésével fog járni. (Ugy van! a baloldalon.) Ott van a magyar állami jelvények érvényesítése a hadszervezetben: ez is lehet vívmány és lehet hátrány. Vívmány lesz akkor, hogyha Magyarország állami törvényeinek és jogainak megfelelően itt, a mi országunkban az állami függetlenséget feltüntető módon lesz az keresztülvMe; ha pedig közös orgánumként, közös szervezetként, talán a két államban egyformán vitetik keresztül, ez hátrány, és rosszabb lesz, mint az eddigi állapot. Ha a magyar katonai nevelés visszaállittatik oly módon, hogy "Magyarországnak hadserege magyar tisztekkel, magyarul tudó, értő és érző tisztekkel láttassák el, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ez helyes dolog; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ha ellenben csak az a czél, hogy az Ausztriában levő összes közös-hadseregbeli nevelő-intézetekben is a magyar nyelv tanítását néhány órával jobban forszírozzák, ez hátrányos lesz. {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert én nem törekszem arra, és nem fogadhatom el okos és helyes dolognak, hogy mi a másik államra — szerintünk külföldre — (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarország állami nyelvét rákényszeritsük, és a gyűlölet és elfogultság tárgyává tegyük. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert örökös izgatottság forrásául szolgálna ellenünk az, hogyha mi rá akarjuk Ausztria népeire a mi nyelvünket oktrojálni. Ha ellenben csak odáig viszszük a dolgot, a meddig az a mi czéljainknak és jogainknak megfelel: hogy Magyarország katonai intézeteiben az államnyelv tanítása, a magyar szellem stb. érvényesüljön, ez vívmány és előny fog lenni. De mindezek szerintem csak egyetlen kérdésen fordulnak meg: azon, hogy eldöntetik-e a magyar hadseregben a magyar szolgálati és vezénynyelv kérdése. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez dönti el az egész kérdést, mert ha a szolgálati és vezénynyelvet magyarrá teszszük, ebből a következményeknek egész Jánczolata folyik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Folyik az, hogy a magyar katonai nevelőintézetekben kizárólag magyarnak kell lennie a tanítási nyelvnek; azokban magyar honosaknak kell tanitaniok, és azoknak magyar érzelmekkel kell eltelve lenniök, mert hiszen a szolgálati nyelv, az állam nyelve, a szellem, az érzelem kérdése, ez mind az állam intézményéből veszi eredetét, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ennek következtében ezt a kérdést csak ezen kulmináló ponttal együtt lehet megoldani, mert e nélkül, akármilyen lépést is fogunk tenni — hiszen láttuk, hogy a delegáczióban milyen határozatokat hoztak; láttuk, hogy ő Felsége is 1868-ban milyen hazafias szellemű dekrétumot bocsátott ki, — de ezek mind visszacsinálhatok. Ezek ellen nem őrizhető jelentésekkel egyszerűen elsibolható dolgok, a melyekkel szemben a nemzet jogait megvédeni, a valódi igazságot megállapítani soha sem lehet. Mig ellenben, ha elmegyünk azon egyszerű igazságig, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereget vezényletében, nyelvében és zászlajában magyar alapokra helyezzük: ezáltal egy mindnyájunk szemei előtt álló, ellenőrizhető vívmányt viszünk bele a hadseregbe, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás. Halljuk! Halljuk!) a melyet megkívánni és keresztülvinni feltétlenül szükséges.