Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

310 2í9. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. ha lassan haladt is az egész országban tájékróltájékra, mégis megtartotta a maga egységes erejét, a maga nemzeti karakterét. Ma ez a közszellem felülről keletkezik. Nemcsak a politikai élet, a publiczisztika ezer és ezer eszköze járult ahhoz, hogy az egységes nemzeti akarat minden téren megtöressék. Egyszer megtámadtatott az arisztokraczia, a melyet a földuzsorától kezdve mindenféle gaztettel vádoltak, másszor megtámadtatott az a történelmi nagy nemesség, a mely ezer éven keresztül vérével tartotta fenn itt a közszabadságot, a melyet a korrupczió melegágj'aként tüntettek fel az egész országban és az egész megyei szervezetben; ismét máskor megtámadtatott a polgárság és szembeállították vele a nép többi összes rétegeit, csakhogy ezt az egységes társadalmat megbontsák. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bartha Miklós: Bomlasztani kellett mindent! Zavart csinálni! Holló Lajos: És mikor a társadalmi osztályellentétek terén a romboló munka már elég mélyre hatott, akkor átvittük azt a vallási térre ... Rakovszky István: És kik tették ezt? Holló Lajos: ... és ezt a nemzetet, a mely világszerte, Európaszerte a vallási türelemnek talán legnagyobb példáját nyújtotta, a hol megélhetési, polgári jogot nyert mindenki, a ki ebben az országban tisztességes életet akart magának teremteni, a mely ezer év óta él itt keresztény nemzeti életet, vallásilag kellett megbontani és a keresztény elem különböző rétegeit egymás ellen uszítani. (Élénk tetszés a baloldalon.) Rakovszky István : A szabadkőművesek munkája és a zsidóké! Felültek nekik! (Nagy zaj a jobboldalon.) Bartha Miklős: Szabadkőműves - rendszer, igen ! (Ellenmondások a jobboldalon-) Sréter Alfréd: Mi nem akartunk egyebet, mint a jogegyenlőséget! Holló Lajos: . . . Ebből a nemzetből a faji és a nemzeti összetartásnak érzetét kipusztítani tartották elsőrendű kötelességnek, és a mikor arra lett volna épen szükség, hogy a társadalmat vallási türelemre neveljük, a vallási összetartást és békét ápoljuk, mert közös védekezésre van szükség, akkor előállanak a szétbontok, hogy az egymással szembenálló, egymással küzdő pártokra mutathassanak: »Uram, Magyarország összetörve, itt fekszik lábaid előtt,« (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) mert a hatalom szolgálata és a nemzeti erő összetörése, a nemzeti akarat szétbontása, üzletileg és politikailag teljesen egyet jelentett. (Hosszantartó élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsobaloldálon és a néppárton.) És a másik körülmény, t. képviselőház, a mi előidézte ezeket az állapotokat, volt a parlamentben szervezett nemzeti ellenállás megszüntetése. Hisz az köztudomású dolog, hogy itt nem a parlamentből nőnek ki a hatalomra jutó kormányok és pártok. Ki vagyunk téve annak a talán inkább szégyenletes látványnak, hogy ha valaki eltávozik a miniszterelnöki székből, akkor csak egy megbukott képviselő kiséri őt egy kaszinónak a triumfusához, de még ez az egy képviselő is a mostani kormányelnök programmjával lép fel, (Derültség.) de itt nem lehet látni az erkölcsi összetartásnak azt a mértékét, a mely alapot ad a parlamenti küzdelemre, hogy a pártok összefűzik magukat a kormányok sorsával és együtt élnek és együtt vesznek el vele és együtt lépnek a további politikai küzdelem szinterére! Magyarországon ezt nem lehet látni, hanem lehet látni azt, hogy alacsony szinten álló politikai gondolkodások, alacsony szinten álló politikai felfogások, a hatalmi vágy, a családi érdekek, sokszor kicsinyes, titkolt, felekezeti szempontok kielégítésének vágya tolja előtérbe az embereket. A törekvés és kapaszkodás csak arra irányul, hogy hatalomhoz jussanak az emberek és a hatalom eszközei kezükbe adassanak. Ez a törekvés letört itt azután minden eszmeáramlatot, minden igazságos parlamenti ' küzdelmet, (TJgy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobaloldálon.) és egyszerűen meghamisította és hitvány eszközzé sülyesztette le a joarlamentet, a melylyel •szemben a dinasztiának, az uralkodó hatalomnak ereje mint egy felséges, magasztos nap sütött fel, a mely előtt meghajolni első kötelességük volt. Olyan volt a politikusok lelkülete, mint a fotograf-masinába tett fényérző-lemez, melynek csak az egyik fele van bevonva azzal a folyadékkal, a mely a sugarakat magába veszi; az a fele, a mely mindig a fénylő nap felé fordul; a másik, a szinérzéketlen rész, a mely a nemzet keservei, a nemzet jogai felé van fordulva, a legcsekélyebb fényvisszaverési és fényfelfogási képességgel sem bírt. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a baloldalon.) T. képviselőház! Ha ezek a tanulságok megállapithatók, azon esetben a nemzetnek a védekezést e téren meg is kell keresnie. (Helyeslés a baloldalon.) De most engedje meg a képviselőház, hogy megvizsgáljam azokat az ellenvetéseket, a melyeket konkrété a most folyó harcznál a t. túloldalon levők, a párt jobbjai velünk szemben alkalmaznak, midőn azt mondják, hogy ennek a küzdelemnek nincs jogosultsága; és pedig nincsen jogosultsága annálfogva, mert meg kell elégedni azzal, hogy ha legalább egy bizonyos határig előre bírjuk vinni a nemzetét, — mondjuk — a katonai kérdésekben, és talzott követelésekkel nem kell azt az eredményt koczkáztatni. A másik ellenvetés, hogy nem szabad koczkáztatni az alkotmányos rendet, a mely a nemzetre nézve mégis csak kincs, és végül a harmadik ellenvetés, hogy egy tisztességes kormányzat létét nem szabad erőszakos eszközök-