Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

249. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 303 len vajúdások közepette immár végre lejáró­félben van. A javaslattal szemben a szomszédos pado­kon ülő hatalmas ellenzéki párt nyilt obsíruk­cziót jelentett be, és ezt állja is, állja pedig azért, mert a kormány az obstrukczió leszere­lésének ellenértéke gyanánt eléje szabott felté­teleket teljesíteni nem hajlandó. (Felkiáltások a szélsSbaloldalon: Hátha ?!) T. ház! Bármennyire tiszteletreméltó is a függetlenségi párt magatartása ez irányban, bármenuyire tisztelem is az elvhíiséget, a mely­nek folyománya ez a jelen szituáczió: tény az, hogy ezen indemnity-javaslat megobstruálása két irányban végzetes. (Halljuk ! Halljuk!) Először is törvényen kívüli állapotba juttatja a nemze­tet, a kormányt és a parlamentet egyaránt, és ez által, nézetem szerint, túlzott következetes­ségével, elvi álláspontjának makacs és vak for­szirozásával egy még magasabb elvet sért meg, megsérti a suprcma lex-et, megsérti a salus rei publicae-t. A makacs szenvedély, a vak indulat jó tanácsot sohasem ad. Sokszor látjuk magyar népünk széles réte­geiben, hogy az osztályos társának nekibő­szült gazdaember, egy-két barázda elszántásáról lévén szó, elszalad a fiskálisához és azt mondja neki: »Nem bánom, ha rámegy a házam, a földem fele, de az ellenfelet igy-ugy, meg kell tanítani*. T. ház, tény az, hogy az a kontingens, a melylyel a honvédelmi kormány a haderőt nö­velni akarja, csak egynéhány barázda ahhoz a területhez képest, a melyet a hadügy számára apáink és mi magunk átengedtünk. Lehet, hogy igen értékes barázda, lehet, hogy a földnek a szMe az, a melyről jószágain­kat és ekéinket kiszorítani kívánják; de quan­titatMe mégsem az egész területről van szó, hanem annak csekély részéről. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) És a mikor azt látom, hogy erre a vitára és illetve annak miként való eldöntésére ráme­het az egész határ, azaz az alkotmányos állapot ä maga egészében, akkor mégis meg kell, hogy döbbenjek, t. ház, különösen ha meggondolom, hogy bizonyos feltételek mellett, melyek az igen t. Kossuth-párt pontozataiban foglaltat­nak, az engedményt maga a párt sem perhor­reszkálja elvileg. Túlságos nagy ár ez a párt­határozatnak minden módon való érvényesitke­téséért, melyet az objektív szemlélő el nem fo­gadhat. De ettől eltekintve is, az obstruálás ultima ratio az ellenzék kezében, a melyhez nézetem szerint csak akkor szabad nyúlnia, ha a hata­lom állítja élére az elvi kérdéseket. Az, hogy több katona legyen-e vagy kevesebb, minden, csak nem elvi kérdés, az egyszerűen a prakti­czitás kérdése, a mely elől a hadügyi kormány­zat akárhányszor el sem zárkózhatik a nemzet ügyének egyenes feladása nélkül. Kubik Béla: Szóval: mi adjunk fegyvert a kormány kezébe! Abaffy Ödön: Ha ebből a dologból elvi kér­dést csinál a közjogi ellenzék, már t. i. olyan elvi kérdést, a mely szerinte jogosulttá teszi még az obstrukeziót is: akkor ugyanezen párt, néze­tem szerint következetlen volt mindannyiszor, valahányszor meg nem obstruálta az illető ujoncz­megajánlási javaslatokat. A kérdés az előző esztendőkben egy kom­mával sem állott máskép, mint a hogy áll ma, és mi tervszerűséget sem látok abban, hogy várni kellett legyen erre a túlfokozott elvi harezrá lustri;mróllustrumra addig, mig vélet­lenül eszébe jutott a kormánynak az ujonczlét­szám felemelésével állani elő? Avagy bátorkodom kérdezni a t. szomszé­dainkat, vájjon mikor látták volna elérkezettnek az időt ezen késhegyig menő elvi harcz megví­vására, ha véletlenül a kormány húsz óv múlva állott volna elő azzal, hogy a létszámot gyakor­lati szempontból emelni kell ? Ezen indemnitási javaslat megobstruálását parlamentáris dolognak nem fogadhatom el, (He­lyeslés a néppárton.) és ha a katonai javaslato­kat, ugy, a mint azok előttünk feküsznek, a magam részéről sem tartom elfogadhatóknak, ugy ezen álláspontomat indokolja egyedül és ki­zárólag a népnek elszoIvorító és általános sze­génysége, további katonai terhek elviselésére való merő képtelensége (Igaz! Ugy van! a néppár­ton.) és talán annak a meggondolása, hogy a mi katonai erőkifejtésünk mérve elvégre is nem a szomszédos német és orosz világhatalom példája szerint Ítélendő meg, hanem azon poziczió sze­rint, a melyet nekünk a mi geográfiai helyzetünk juttatott a balkán népekkel szemben. Ugy gondolom, hogy a Balkán netáni ese­eseményeMel szemben elegendő katonánk van nekünk most is; arra pedig, hogy óriás szom­szédainkkal vetekedjünk, nem volna elegendő haderőnk tíz ilyen javaslat áráu sem. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A benyújtott indemnity-javaslatot, mint a bizalmat érintőt, nem fogadom el, mint a hogy nem fogadja el az a párt sem, a melyhez tar­tozni szerencsém van. (Helyeslés a. néppárton.) Az adott esetben a kormány indirekt támo­gatásának tekinthet né valaki ezt az állásfoglalást. Erről szó sincs. Mi az indemnityt nem oda­adjuk, hanem odasajnáljuk a kormánynak és engedünk egy magasabb szempontnak, a mely felette áll a pártérdek viszonylag mindig szűk kereteinek és ez ... az ország, az össznemzet java, a mely azt kívánja, hogy az államháztartás rendes menete meg ne bomolják, a mely azt kMánja, hogy törvénytelen állapot ne legyen. (Helyeslés a néppéirton. Mozgás a sz ás'baloldalon.) Mert ha ilyet a parlament vagy annak egy pártja vagy a kormány teremt, az a jogrendet veszélyezteti gyökereiben. (Ugy van! Ugy van! a néppéirton.) És mert mi a kormányt teljesen törvényes

Next

/
Thumbnails
Contents