Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

249. országos ülés 1903 április 20-án, hétfőn. 303 len vajúdások közepette immár végre lejárófélben van. A javaslattal szemben a szomszédos padokon ülő hatalmas ellenzéki párt nyilt obsírukcziót jelentett be, és ezt állja is, állja pedig azért, mert a kormány az obstrukczió leszerelésének ellenértéke gyanánt eléje szabott feltételeket teljesíteni nem hajlandó. (Felkiáltások a szélsSbaloldalon: Hátha ?!) T. ház! Bármennyire tiszteletreméltó is a függetlenségi párt magatartása ez irányban, bármenuyire tisztelem is az elvhíiséget, a melynek folyománya ez a jelen szituáczió: tény az, hogy ezen indemnity-javaslat megobstruálása két irányban végzetes. (Halljuk ! Halljuk!) Először is törvényen kívüli állapotba juttatja a nemzetet, a kormányt és a parlamentet egyaránt, és ez által, nézetem szerint, túlzott következetességével, elvi álláspontjának makacs és vak forszirozásával egy még magasabb elvet sért meg, megsérti a suprcma lex-et, megsérti a salus rei publicae-t. A makacs szenvedély, a vak indulat jó tanácsot sohasem ad. Sokszor látjuk magyar népünk széles rétegeiben, hogy az osztályos társának nekibőszült gazdaember, egy-két barázda elszántásáról lévén szó, elszalad a fiskálisához és azt mondja neki: »Nem bánom, ha rámegy a házam, a földem fele, de az ellenfelet igy-ugy, meg kell tanítani*. T. ház, tény az, hogy az a kontingens, a melylyel a honvédelmi kormány a haderőt növelni akarja, csak egynéhány barázda ahhoz a területhez képest, a melyet a hadügy számára apáink és mi magunk átengedtünk. Lehet, hogy igen értékes barázda, lehet, hogy a földnek a szMe az, a melyről jószágainkat és ekéinket kiszorítani kívánják; de quantitatMe mégsem az egész területről van szó, hanem annak csekély részéről. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) És a mikor azt látom, hogy erre a vitára és illetve annak miként való eldöntésére rámehet az egész határ, azaz az alkotmányos állapot ä maga egészében, akkor mégis meg kell, hogy döbbenjek, t. ház, különösen ha meggondolom, hogy bizonyos feltételek mellett, melyek az igen t. Kossuth-párt pontozataiban foglaltatnak, az engedményt maga a párt sem perhorreszkálja elvileg. Túlságos nagy ár ez a párthatározatnak minden módon való érvényesitketéséért, melyet az objektív szemlélő el nem fogadhat. De ettől eltekintve is, az obstruálás ultima ratio az ellenzék kezében, a melyhez nézetem szerint csak akkor szabad nyúlnia, ha a hatalom állítja élére az elvi kérdéseket. Az, hogy több katona legyen-e vagy kevesebb, minden, csak nem elvi kérdés, az egyszerűen a prakticzitás kérdése, a mely elől a hadügyi kormányzat akárhányszor el sem zárkózhatik a nemzet ügyének egyenes feladása nélkül. Kubik Béla: Szóval: mi adjunk fegyvert a kormány kezébe! Abaffy Ödön: Ha ebből a dologból elvi kérdést csinál a közjogi ellenzék, már t. i. olyan elvi kérdést, a mely szerinte jogosulttá teszi még az obstrukeziót is: akkor ugyanezen párt, nézetem szerint következetlen volt mindannyiszor, valahányszor meg nem obstruálta az illető ujonczmegajánlási javaslatokat. A kérdés az előző esztendőkben egy kommával sem állott máskép, mint a hogy áll ma, és mi tervszerűséget sem látok abban, hogy várni kellett legyen erre a túlfokozott elvi harezrá lustri;mróllustrumra addig, mig véletlenül eszébe jutott a kormánynak az ujonczlétszám felemelésével állani elő? Avagy bátorkodom kérdezni a t. szomszédainkat, vájjon mikor látták volna elérkezettnek az időt ezen késhegyig menő elvi harcz megvívására, ha véletlenül a kormány húsz óv múlva állott volna elő azzal, hogy a létszámot gyakorlati szempontból emelni kell ? Ezen indemnitási javaslat megobstruálását parlamentáris dolognak nem fogadhatom el, (Helyeslés a néppárton.) és ha a katonai javaslatokat, ugy, a mint azok előttünk feküsznek, a magam részéről sem tartom elfogadhatóknak, ugy ezen álláspontomat indokolja egyedül és kizárólag a népnek elszoIvorító és általános szegénysége, további katonai terhek elviselésére való merő képtelensége (Igaz! Ugy van! a néppárton.) és talán annak a meggondolása, hogy a mi katonai erőkifejtésünk mérve elvégre is nem a szomszédos német és orosz világhatalom példája szerint Ítélendő meg, hanem azon poziczió szerint, a melyet nekünk a mi geográfiai helyzetünk juttatott a balkán népekkel szemben. Ugy gondolom, hogy a Balkán netáni eseeseményeMel szemben elegendő katonánk van nekünk most is; arra pedig, hogy óriás szomszédainkkal vetekedjünk, nem volna elegendő haderőnk tíz ilyen javaslat áráu sem. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A benyújtott indemnity-javaslatot, mint a bizalmat érintőt, nem fogadom el, mint a hogy nem fogadja el az a párt sem, a melyhez tartozni szerencsém van. (Helyeslés a. néppárton.) Az adott esetben a kormány indirekt támogatásának tekinthet né valaki ezt az állásfoglalást. Erről szó sincs. Mi az indemnityt nem odaadjuk, hanem odasajnáljuk a kormánynak és engedünk egy magasabb szempontnak, a mely felette áll a pártérdek viszonylag mindig szűk kereteinek és ez ... az ország, az össznemzet java, a mely azt kívánja, hogy az államháztartás rendes menete meg ne bomolják, a mely azt kMánja, hogy törvénytelen állapot ne legyen. (Helyeslés a néppéirton. Mozgás a sz ás'baloldalon.) Mert ha ilyet a parlament vagy annak egy pártja vagy a kormány teremt, az a jogrendet veszélyezteti gyökereiben. (Ugy van! Ugy van! a néppéirton.) És mert mi a kormányt teljesen törvényes