Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-238
24 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. Beőthy Ákos: Magyarország szuverén állam. Azok tartományok. Hiszen akkor minisztérium sem kell! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk a szónokot! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Hallgassanak is rá! {Zaja szélsőbaloldalon?) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Engem sarokba nem szőrit; hiába! Thaly Kálmán: Schönfeld ezt mondotta, ó' mint katona gondolkodott igy, azonban mi közjogilag is gondolkodunk, és jogunk van igy gondolkodni. 0 Felsége volt az, koronás királyunk, a ki a magyar nyelvet államnyelvvé deklarálta. TJgy-e, azok a katona urak a százas bankót elveszik, pedig az az egyik felén magyarul van nyomtatva. (Derültség.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A túlsó oldalon németül! Thaly Kálmán: De csehül, meg lengyelül nincs. Mi el volnánk ismerve államnak, és van államnyelvünk, az osztrákoknak nincs. Tessék csak egy magyar és egy osztrák huszfillérest megnézni, a magyaron ott van húsz fillér, az osztrákon semmi, csak egy csupasz, megtépett szárnyú kétfejű sas, (Derültség a szélsöbaloldahn.) olyan, mint egy Spielmünze, eleinte nem is akarták elvenni. Ez mutatja, hogy a mi nyelvünknek több joga van. A t. miniszter ur ezzel ő Felségét czáfolja meg, ha ezt megtagadja. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De jure áll, de facto pedig nem ! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Lukáts Gyula: Alkotmányos miniszter! Polczner Jenő: A császár minisztere! (Zaj. Halljuh! Bálijuk!) Thaly Kálmán: T. ház! Nekünk még más sérelmünk is van a hadsereg nyelvében. Ausztriában jelenleg van 8, legfeljebb 9 millió német. Van hála Isten ugyanannyi magyar, magyarul beszélő ember a statisztika szerint 10 millió. Cseh kevesebb, a többi nemzetiség még kevesebb. Hogy lehet az, hogy a németek 40 millió emberre ráerőszakolják a 9 milliónak a nyelvét? Beszélnek paritásról, pedig 35 éve van hadsereg, és magyar hadügyminiszter nem volt még egy sem. Micsoda paritás ez ? Zaj. Halljuh! Halljuh!) Engem nem zseniroz a zaj, régi róka vagyok én. (Derültség és éljenzés a szélsobalóldalon.) Az volna a paritás, ha eddig, 35 esztendeig a 9 millió német nyelve volt a szolgálati és a vezénynyelv, most megint 35 évig a 9 millió magyar nyelve volna a vezénynyelv. Miért állunk mi hátrább azoknál a németeknél, a kik abdanken-t kiabáltak a szerencsétlenül járt uralkodónak, mi pedig szépen, lojálisán kiegyeztünk, semmMel sem követelve többet Königgraetz után, mint Königgraetz előtt. (Igazi Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mégis azoknak a nyelvét tanítják, és gyötrik vele a fiainkat. Én nagyon csodálkoztam a múltkor, mikor gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam ebben a kérdésben is felszólalt, és azt mondta, hogy teljesen jogosan van a német nyelv a hadseregben, és kérdezte, hogy mi kárt okozott eddig a német nyelv ? Én egy magyar tudományos akadémiai tagtól ezeket csodálkozva és elszoIvorodva hallom. Ha valaki elvállalja az akadémiai tagságot, tudja, hogy az akadémiai tagnak első kötelessége a tudományoknak magyar nyelven való művelése és terjesztése. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hogyan egyeztetheti össze ezt ezekkel az elvekkel gróf Andrássy Gyula, nem tudom, de alighanem az lesz a vége, hogy leköszön az akadémiai tagságról. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt kérdezte ő, mikor az édes anyanyelv terjesztése ellen és a német nyelv jogossága mellett szólott, hogy mi kárt tett eddig a német nyelv? Igen t. képviselőtársam, nagyon sokat. Magam ismerek — szerét-számát se tudnám elmondani — tősgyökeres magyar családokat, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) a kiknek gyermekei egy kommát sem tudnak már magyarul, mert az apjuk katonatiszt volt; tősgyökeres régi magyar nemesi családok ezek, ugy, hogy az ember elbámul és elszoIvorodik. (Ugyvan! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Vége annak már! Elmultak a régi idők! Thaly Kálmán : Nem akarok én neveket meghurczolni, de ezeket a nemzettől a hadsereg idegenítette el. Továbbá nagy kárt tett azzal is, mert ha ezredeink vezény- és szolgálati nyelve magyar volna, a magyarosítást az országban ezeknek czélszerü és okszerű elhelyezése által véghetetlenül elő lehetne segíteni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tanuljanak az iskolában! (Zaj a szélsöbaloldahn.) Beőthy Ákos: Ott is, mindenütt, minden téren! (Zaj. Halljuh! Halljuh!) Endrey Gyula: A katonáék iskolájában germanizálnak. Nem ér az semmit, ha a mi iskoláinkban tanulnak! (Zaj. Halljuh! Halljuh! a szélsöbaloldahn.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Thaly Kálmán: T. ház! A miniszter ur maga ellen beszél, azaz maga ellen beszél, mint honvédelmi miniszter, maga mellett beszél, mint cs. és kir. táborszernagy. (Elénh tetszés és taps a szélsöbaloldahn.) Élő példát hozok fel. Tessék valakinek elmenni Trencsénbe, Liptóba, oda a felső vármegyékbe; azok a legények, a kik a honvédségnél töltöttek 22 hónapot, magyarul köszöntik az embert valamennyien és büszkék rá, hogy azt a jó napot, vagy egynéhány magyar
