Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

302 %9. országos ülés 1903 április 20-án, hét/Őn. Ezek az emberek a maguk egyszerűségében és jóhiszeműségében előállottak és azt mondották nekem is, Gál Sándor képviselőtársamnak is, hogy: kérem, mi sztrájkolni egyáltalában nem akartunk. Elmondták a maguk fizetési viszonyait és elmondták különösen azt, hogy a társaságnak egyik titkára, Ró'thy, 6-án azt mondotta a városligeti végállomáson, hogy csak menjenek minél többen a gyűlésre, szabadságot is kaptak az emberek, a kik a meIvorandumot átnyújtották, de ezeket aztán elcsapták a társaság szolgálatából. Most tehát a sztrájkra meg is volt teljes mértékben az ok, a mint ők ezt előadják. Kubik Béla: Tiszta dolog! Lengyel Zoltán: Először azonban a társaság üzleti érdekére gondoltam, mert az üzleti érdekre itt mint indító okra való gondolat helyt foglalhat, ha ugy látom, hogy a régi embereket elcsapják és helyettük uj napszámosokat fogadnak ; mert hiszen, ha a társaság egy ilyen sztrájk alkalmával a régi és magasabb fizetési osztályba sorozott és véglegesített több száz embert elcsap és helyettük több száz ujonczot fogad fel, százezreket takarít meg évenkint munkabérekben. De még itt sem állottam meg és ezt sem hittem el, mint egész okot nekik, hanem kutattam tovább és nem tudom, hogy van-e a társasággal nexusban, vagy nincs, nem is állithatom, de azt tudom, hogy minden ilyen mozgalmat a börze megérez, tehát kerestem, vájjon a börzén előbb jöttek-e a jelenségek, vagy a sztrájk után jöttek, mert ha a sztrájk után jöttek, akkor a börze egyszerűen regisztrálta a sztrájk után bekövetkezett eseményeket, ha megelőzte, akkor talán börzemanőver volt erre befolyással. Megvizsgáltam a dolgot és azt találtam, beavatott emberektől értesülve, hogy ennek a társaságnak a papírjai már jó pár nappal a sztrájk előtt nagyon ingadoztak. Hogy aztán a contremine dolgozni kezdett, ennek a hónapnak a legelején, azután a papírok 12 koronát estek a sztrájk folytán és hogy mindez összeesik azokkal az újításokkal, a melyeket a társaság az asszony-igazolványok, az ételhordó-igazolványok dolgában kiadott és összeesik azzal, hogy a társaság szolgálatából 32 embert elcsaptak, öreg, régi embereket minden nyugdíj nélkül. Igen érdekes, hogy a mint ezek az emberek a sztrájkot nem tudták kellőleg tovább vinni és a társaság beállította a maga személyzetét, ezek a kurzusok ismét emelkedni kezdtek és érdekes, hogy a társaságnak a sztrájk és a kurzusemelkedések is hasznára voltak, mert a régi emberek elbocsátása és az uj emberek felvétele által tényleg nagy munkabér-nyeresége van a társaságnak. Én ehhez, t. ház, semmiféle kommentárt nem akarok fűzni. Beavatva a dolgokba nem vagyok, de azt mint egy jelenséget felemlítettem, és engem csak a magam emberszeretete vezetett ezek közé, az okozta, hogy két napig foglalkoztam az ügyükkel, hogy azt ide a nyilvánosság elé hoztam és a miniszterelnök urnak is figyelmébe ajánlottam. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De itt a közönség érdekét sem szabad figyelmen kMül hagyni, mert a társaság nagyon is közérdekű dologgal foglalkozik, a közönségtől igen nagy hasznot huz és így elvárható és meg kell tőle követelni azt, hogy minden tekintetben a közönség által és a vele szemben fölállítható törvényes követelményeket teljesítse. Azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur azt szintén nem fogja megengedni, hogy ezt a társaságot üzleti érdekekkel vádolhassák, mert én magam is a tegnapi érintkezésben figyelmeztettem arra, hogy én ezt róla föl nem tételezhetem, de mondhatom, hogy az egész külszín olyan, hogy, ha megtörténik az, hogy talán egy elcsapott ember kezétől felizgatott emberek százszámra elveszítsék állásukat, és a kisebb munkabér mellett alkalmazott személyzettel a társaság munkabérmegtakarításokat akar elérni, akkor megtörténhetik, hogy a társaságot magát is üzleti érdekek hajhászásával fogják vádolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel befejeztem, t. ház, jórészben azokat, a miket e kérdésben elmondani akartam. A felszólalásnak ehhez a módjához fordultam és nem a sürgős interpelláczióhos, azért, hogy, a t. miniszterelnök urnak ezeket tudomására hozván, módot és alkalmat adjak arra, hogy még most, a délelőtt folyamán, beleavatkozhassak ebbe a dologba, mert most folyik a munkásoknak további megrostálása, fel- vagy nem vétele és igy e dolgon még segíthet. Ha felszólalásom ezt a hatást elérte, meg vagyok a magam dolgával elégedve ; ha nem fogja elérni, akkor is nyugodtan és öntudattal ülhetek le, mert a magam kötelességét ebben a dologban megtettem (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik Gál Sándor képviselő ur felszólalása. (Felkiáltásod a szélsöbaloldalon: Nincs jelen!) Minthogy Gál Sándor képviselő ur nincs jelen, következik a napirend, és pedig az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902-ik évi XXM. törvényezikk hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372) általános tárgyalásának folytatása. Trubinyi János jegyző: Abaffy Ödön! Abaffy Ödön: T. ház! A még meg nem született ujoneztörvénynek utófájdalma a szőnyegen levő indemnitási javaslat, sőt nem is az első utó fájdalom, hanem a második; mert hiszen először is egy kellően elő nem készített katonai javaslat juttatta a kormányt lényegileg abba a kényszerhelyzetbe, hogy indemnitással kormányozzon idáig, illetve május 1-éig, azzal az indemnitási javaslattal, a mely a szerencsét-