Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-249

2W. országos ülés 1903 április 20-án, hídfőn. 301 ő a társaságot ellenőrizni tartozik. Hiszen a fáma egész csomó balesetről beszél. Az emberek maguk is felhozzák, hogy a Csömöri-uton egy Jeney Dezső nevű embert elgázolt a villamos; szombaton egy Zsigmond Józsefné nevű asszonyt a nyugati pályaudvar előtt gázolt el a villamos és levágta mind a két lábát. A Rottenbiller­és Dembinszky-utcza sarkán egy kétfogatunak a lovait gázolta el a villamos. A másik azt mondja, hogy 39 baleset történt egyetlenegy napon, a mikor ezek az alkalmatlan emberek a kocsikra kerültek és ott az ő produkcziójukat végezték. Azután magukban a lapokban — a ki figyelemmel kisérte — 11 balesetet állapit­hatott meg ez alatt a tiz nap alatt, a inig a sztrájk tartott. Kubik Béla : Sokkal több volt, azt mondják ! Lengye! Zoltán: Azt nem tudom, hanem a mentői ársulat lesz annyira előzékeny, hogy ezen felszólalásom folytán vagy a lapokban közzé­teszi az egész statisztikát, vagy, ha valaki kéri. rendelkezésére fogja bocsátani. Kubik Béla: Azt mondják, hogy nagy ala­pítványt tettek a mentőknél. Lengyel Zoltán: Az lehet; nem tudom, Rákosi Viktor: Okosan tették, mert a men­tőknek ők adják a legtöbb dolgot! Sebess Dénes: Ok a szállítói a mentőknek! Kubik Béla: Hallatlan dolgok ezek! (Elnök csenget.) Lengye! Zoltán: Azt hiszem, a közönség érdeke mindenesetre az, hogy életbiztonsága megóvassék a villamos társaságokkal szemben. Ha már sztrájk van és azt elkerülni a társa­ságnak nem áll módjában, — j3edig nagyon is módjában állott, mert már április 6-án tudott róla, itt van a körlevele, továbbá mMel a sztráj­kolok nem akartak mást, csak azt, hogy velük a társaság szóba álljon, s ezt sem tették meg, — ha tehát nem áll módjában, akkor a rendőrség­nek és a belügyminiszternek legyen meg az a hatalma és ellenőrzése, hogy ne engedjen olyan embereket szerepelni a kocsikon, a kik büntető utón lettek elmozdítva. Az emberek 8—10 nevet említenek, szívbajos, epileptikus, a bolondok házából kikerült, lopás miatt elcsapott egyéne­ket, a kiket a társaság felfogadott. Nem sok van iljen, de előfordult, hogy ilyeneket is fel­fogadtak és alkalmaztak. (Úgy van! a szélso­baloldalon.) A t. miniszterelnök ur Ígéretet tett, hogy ezt a 600 embert visszaveszi . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem ígértem! Lengyel Zoltán: . . . illetőleg közben fog járni. T. miniszterelnök ur, nem arról a 600 emberről beszélek most, de beszélek 64 gyer­mekről, (Halljuk! Halljuk!) a kik 13—20 éves korban vannak ott alkalmazva 18 forint havi fizetéssel, és ezért a váltókat állítják reggel 4 órától éjféli 12 óráig, másik része talán 14 —16 óráig van egy nap szolgálatban, tehát olyan horribilis nagy ideig, hogy a t. miniszterelnök ur igazán gondoskodhatna róla, hogy az ipar­törvény rendelkezései itt foganatosíttassanak, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez a foglalkozás megöli annak a gyermeknek nem csak a lelkét, de a testét is, és megöli a nélkül, hogy annak egyáltalában hasznát látná, mert hisz a mindennapi kenyeret sem kapja meg abban a 60 krajezár napszámban, a melyet fog­lalkozásáért adnak neki. Ki mondhatja ezekre, hogy szoczialista esz­mékkel vannak megtöltve? Hisz ezek éretlenek még hozzá ! Hogy jut a társaság ahhoz, hogy ezeket az utolsóig egyszerűen elcsapja? (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy erre az erős, milliós társaságra for­dítson egy pillanatnyi figyelmet, vegye tekin­tetbe az ott alkalmazottaknak bajait, a hibákat, és mint a hatóságnak feje, tartson vizsgálatot ezekben a dolgokban, különösen a rendőri dol­gokban, és a mi igaz és a mi hiba van, azzal számoljon le és annak adja meg az orvoslást. Ez a társaság ugy jár el a maga embereMel, a mint a kimutatásból látom, hogy az egész szakasz alkalmazott között 1886-ból levő ember csak egy van a sztrájkolok között, sőt hat- vagy hétéves alkalmazott is csak egy van. Sőt ha megnézzük az összes alkalmazottak számát, en­nél a negyvenéves társaságnál régebbi alkalma­zott alig van, Kubik Béla: Ez egy szisztéma! Lengyel Zoltán: Megvannak a fuetésjavi­tások, megvan az előhaladás, tényleg vannak egyesek jobb állapotban, de hogy az összesek be lennének osztva és hogy szolgálati idő szerint előhaladásuk biztosítva lenne, azt én sehol nem látom, hanem igenis látom, hogy régi embereket nyugdíj és végkielégítés nélkül elbocsátanak, helyettük ujakat fogadnak, a kiket kezdő nap­számos - fizetéssel vesznek fel és így teljesen ki­használják az embereknek munkaerejét, a míg fiatalok, a mikor jjedig aggkorba jutnak, akkor elbocsátják őket, holott ez olyan foglalkozási ág, hogy a ki ebben megvénül, annak igazán nincs egyéb keresete. Kubik Béla: Különbéi: a miniszterelnök ur­nak sem kell a szolgálati pragmatika. Irtózik tőle. Lengyel Zoltán : T. ház ! A t, kereskedelem­ügyi miniszter urnak az 1881 : XXI. t.-cz. 7. §-a alapján nagyon is módjában van ebbe a dologba beleavatkozni és a társasággal szemben a legerélyesebben fellépni. De én még csak egy dologra akarok itt kiterjeszkedni, és ez az, hogy kutatom, hogy ennek a sztrájknak mik voltak igazán az okai, és itt nagyon érdekes adatokra fogok rájönni, a melyek a börzével is kapcsolatban állanak és így azt hiszem, hogy mint érdekes börzetárgy meg fogja itt a diskurzust legalább egy időre szüntetni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents