Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-248

292 2ÍX. országos ütés 1903 április 18-án, szombaton. egyéb gabonanemü jött forgalomba, a differenczia pedig már csak 9'6 millió koronát tett ki. (Mozgás balfelöl.) Polónyi Géza: Ez csak a bejelentett üzlet. Rubinek Gyula: Ez csak a bejelentett, a tőzsdén leszámítolt üzlet. 1901-ben 35*6 millió mm. búza és 65'6 millió mm. egyéb gabonanemü jött forgalomba; a kifizetett differenczia 6 millió korona volt. Ez nemcsak a spekuláczió mérvére nézve képez becses adatot, hanem arra is reámutat, hogy minél inkább rá vagyunk utalva a behozatalra, minél inkább érvényesülnének tehát idebenn a vámok, annál nagyobb mérvet ölt a spekuláczió. Mert ha a kifizetett differencziákkal és a forgalomban a spekuláczió anyagát képező mennyiségekkel szembeállítom a behozott gabona mennyiségét, akkor azt találom, hogy a mily mértékben emelkedett gabonabehozatalunk, ugyanúgy emelkedett a spekuláczió mérve is, illetve nyereségesebbé és lehetségesebbé vált a spekuláczió. Mi most épen azon a ponton vagyunk, hogy az import éa export - paritás közt lavírozunk a szerint, a mint jobb, vagy roszszabb termésünk van. Minél inkább belemegyünk az import-paritásba, annál nagyobb mérvben fog érvényesülni a multak tapasztalata szerint a spekuláczió hatása, és annál kevésbbé fogja a gazda hasznát venni a vámvédelemnek. Ezen ténynyel szemben okvetlenül arra a meggyőződésre kellett jutnom, hogy a mi vámvédelmünk érvényesülése szempontjából égető szükséget képez az, hogy mielőtt még az uj vámtarifa életbe lépne, a tőzsdén űzött spekuláezióval és fedezetlen határidőüzlettel is leszámoljunk. A harmadik szempont, a mely felszólalásra késztetett, az a körülmény, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur egyik [tanácsosát megbízta azzal, hogy a tőzsde reformja tárgyában törvényjavaslatot dolgozzon ki. Azt hiszem, t. ház, hogy ez kedvező alkalom arra, hogy ezen munkálathoz a törvényhozás irány eszméket adjon, hogy oly javaslat kerüljön ki, a mely a közvéleménynek és a gazdasági szükségnek tényleg megfelel. Én remélem ezen munka mielőbbi elkészültét annál is inkább, mert az illető egyén, a ki ezzel a kérdéssel megbízatott, már 18a5-ben a külföldi intézményeket tanulmányozta, azután pedig a tőzsdén, mint miniszteri biztos működött, így tehát elég tapasztalatot szerzett arra, hogy mmél gyorsabban készíthesse el a törvényjavaslatot és felelhessen meg a miniszteri megbizásnak. Most már rátérve azokra a kívánságokra, a melyek egy tőzsdetörvénynyel szemben támaszthatók, örömmel jelzek két körülményt. Az egyik az, hogy a felszólalók mindegyike egyetértett abban, hogy a tőzsdére nem való elemek onnan kizárassanak. Egyetértettünk másrészt abban is, hogy a határidőüzletnek van egy oly alakja, a, mely a játék jellegével bir, s a melyet mindenki kiküszöbölni szeretne, csak vannak, a kik azt hiszik, hogy a reális üzletet az irreálistól, a fedezetlen határidőüzlettől megkülönböztetni nem lehetséges. Magam is azok nézetéhez csatlakozom, a kik a tőzsdére nem való elemek kizárását követelik. Egy nagy erkölcstelenség volt az eddig is, hogy tűrtük, hogy családok és magán-exisztencziák mentek tönkre ezen spekulácziók következtében nemcsak, hanem a mi ennél talán még nagyobb kár volt, hogy gazdaságilag is káros hatással volt ez a játék, mert a fedezetlen határidóuzlet a játéknak minden kritériumával bir, de azonfelül még egygyel is, hogy nemcsak az a vesztes vagy nyertes, a ki játszik, hanem az is, a ki nem játszik. Mert ez a játék, befolyásolván az áralakulást, egyúttal károsan hat ki egész r gazdasági életünkre. (Ugy van! a baloldalon.) És ez az a szempont, t. képviselőház, a mely leginkább késztet arra, hogy a tőzsdéről az oda nem való elemek kizárását követeljem, mert ha ezek az elemek kizáratnak onnan, akkor megszűnik a csábítás lehetősége és mindjárt redukálva van a spekuláczió lehetősége is. De én a magam részéről meg nem elégszem ezzel, a mennyiben nem osztozhatom azoknak az aggályaiban, a kik azt állítják, hogy az illegitim határidőüzletet nem lehet a reális határidőüzlettől megkülönböztetni. Mert igaz, hogy egy drasztikus példát idézett épen Sándor Pál t. képviselőtársam, hogy az ő igazát elénk állítsa, azonban ez a példa drasztikusnak ugyan drasztikus, de nem meggyőző. Azt mondja ugyanis, hogyha valakinek sovány sertései vannak és kukoriczát vásárol, már most azután a sovány sertések ára felmegy, a kukoriczát átvenni nincsen kedve, hanem eladja a sertéseket jó áron és lebonyolítja a kukoriczaüzletet különbözettel. T. képviselőház! Ennek az üzletnek nem a sertések képezik a fedezetét, hanem a kukoricza, és ha elém kerül ez az ügy, mint tőzsdebiró elé, én nem különbözettel fogom lebonyolítani ezt az üzletet, hanem kötelezem a vevőt a kukoricza átvételére és akkor azután adja ő el a sertések mellett a kukoriczát is. És igy van ez más üzlettel is, t. képviselőház. A mint egyszer a tőzsdebiróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy minden árut szállítani kell, csakis vis major esetében, vagy pedig elfogadható indokolás mellett nem szállítandó, a minek igaz voltát azonban hMatalból köteles a bíróság kutatni, akkor elesik a nehézsége annak, hogy nem tudjuk megítélni, vájjon illegitim vagy legitim üzlet-e az. A vevőnél sohasem állhat be az a helyzet, hogy ő differencziával bonyolíthassa le az üzletet. Tessék neki átvenni az árut, a minek átvételére kötelezte magát! Csakis az eladónál állhat be az a helyzet, hogy vis major esetén, vagy esetleg más okból nem képes az árut szállítani. Egészen más kérdés az, ha a két fél önmaga kiegyezik egymás közt és nem kerül a dolog a bíróság elé. Ez ellen nem lehet semmit sem tenni. De a mint biró-