Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-248

2h8 országos ülés 1903 április 18-án, szombaton. 291 foglalja, de így egymagában is, hogy a fővárosi malmok egyesültek, ez egy nagy veszedelmet rejt magában. Nagy veszedelmet azért, mert jól méltóztatnak azt a helyzetet ismerni, hogy Budapesten az egyedül vásárló tényező — vagy ha nem is mondható, hogy egyedüli — de a legnagyobb tömeget vásárló tényező: a fővárosi malomipar. Ha tehát a malomipar egyszerűen nem vásárol a budapesti piaczon, akkor ennek okszerű következménye az lesz, hogy az árak esni fognak. Már most, t. képviselőház, azelőtt a malomiparnak, hogy az árakat befolyásolja, nem kellett tartózkodnia a vásárlásoktól, nem kellett egyedül csak ehhez a fegyverhez fordulnia, mert hiszen, hogy a gazdát megpuhítsa, volt neki egy másik fegyvere is: az őrlési engedély és a szabad raktár, a mely fegyverei révén neki módjában volt, hogy a mikor a magyar búza ára neki nem konveniált, idegen búzát hozzon be és azzal tartsa fenn üzemét. Most azonban ezen fegyver kiesvén kezéből, a redukczióhoz fordult. Ezzel szemben azt az érvet vetik fel, hogy a malmok szMesen őrölnének, hogyha volna mit, de a helyzet kényszeriti őket a redukczióra. Én pedig hMatkozom arra, hogy Magyarország 4—5 millió métermázsa búzát visz ki Ausztriába és ez a mennyiség elegendő arra, hogy a vidéki ipar fejlődjék és hogy felvegye az osztrákkal a versenyt, a mint hogy látjuk is, hogy lisztkMitelünk Ausztria felé állandóan fejlődik és a mellett külföldre irányuló lisztkMitelünk sem csökken, legalább is nem azokban az arányokban, a mint azt előre megjövendölték. De van még egy másik jelenség is, a mely ezt a redukcziót kissé gyanússá teszi. Ez az őrlési eredmény, mert daczára az ismételt redukczióknak, a malmok mégis jóformán ugyanannyit őrölnek, mint a múlt években, jeléül annak, hogy mikor a redukczió megszűnik, fokozott erővel dolgoznak és igyekeznek az elmulasztottakat pótolni. HMatkozom a malmok őrlési statisztikájára. 1894-ben 71, 1895-ben 7'9, 1896ban 8-2, 1897-ben 6'8, 1898-ban 6, 1899-ben 6 "8 millió métermázsa volt. Mikor megszűnt az őrlési forgalom, akkor felszökött az őrlés. 1900ban 7'4, 1901-ben 7'8, 1902-ben 6'8 millió métermázsa. A múlt évre hMatkoznak tehát, a midőn azt mondják, hogy a fővárosi malomipar visszament. Hát, t. képviselőház, ez a 6,800.000 métermázsa még a 90-es évek őrlési terjedelméhez képest is mindig igen tekintélyes mennyiség és különösen akkor, ha szembeállítjuk ezzel a ténynyel azt, hogy elesett másfél millió métermázsa román és szerb búza felőrlésének a szüksége, a melynek helyébe ugyancsak magyar búza lépett. Ha ettől eltekintünk, akkor ez a mennyiség olyan, a melyből nem lehet azt a konzekvencziát levonni, hogy a fővárosi malomipar azokban az arányokban ment volna vissza, a mint azt szeretik előtüntetni. De, ha a malmoknak nincs szükségük a redukczióra azért, mert nem képesek az üzemet fentartani, mMel nincsen őrölni való anyag, akkor kérdés, mi lehet ennek az indoka? Utaltam már arra, hogy ha ez a nagy tényező, a fővárosi malomipar, a mely annyi búzát őröl fel. a mennyi egy év alatt Budapesten a tőzsdén rendszerint meg szokott fordulni, tudatosan és összebeszélten tartózkodik a vásárlástól, ez okvetlenül befolyásolni fogja az árakat. Sülyedni fognak az árak annyira, hogy azután az ő szükségletüket odakint a vidéken előnyös árakon szerezhetik be. De még fokozottabban fog ez az árcsökkenés beállani akkor, ha ezek a malmok nem mint vevők, hanem, mint eladók fognak megjelenni a piaczon. Nem mint liszteladők, a mint ezt a dolog természetes rendje hozná magával, hanem mint a kik úgynevezett fedezeti eladásokkal búzát kínálnak a tőzsdén. Tessék már most elképzelni a helyzetet, hogy nemcsak hogy nem vásárol a malomipar, hanem megjelenik a tőzsdén és maga ad el búzát. Ezt ón nem tartom reális üzletnek, mert ebben már bent van az a kritérium, hogy nem azzal a szándékkal köttetett az meg, hogy azt szállítani is fogják, hanem tisztán differenczia czéljából köttetett. Az ilyen üzlet, hiába mondja nekem bárki, hogy reális és fedezeti üzlet, nem fedezeti üzlet, mert a malomipar fedezeti üzlete az, hogy lisztet ad el és azzal fedezi magát. Fölhozzák ugyan argumentumul azt is, hogy hiszen ezek a fedezeti eladások nem befolyásolhatják az áralakulást, mert a hány vevő van, annyi eladó is jelenik meg a piaczon. Ez a theoriában igaz, de nem a praxisban. A fővárosi malmok ugyanis mint egy eladó jelentkeznek és azzal szemben számtalan vevő van, vagy ^megfordítva. És a tőzsdén csakis oly tényezők gyakorolhatnak az ő eladásaikkal, vagy vásárlásaikkal befolyást az áralakulásokra, a melyek nagy tőkét és nagy tömegárút reprezentálnak és képesek kezükben összpontosítani. Igaz, hogy ezekkel szemben az üzletek száma egyenlő, de nem egyenlő az ' angazsált személyek száma és vagyoni ereje. Hogy milyen keretű a tőzsdei spekuláczió, erre vonatkozólag érdekes adatokat hozhatok fel a t. háznak; 1897-ben 16 millió mm. búzát bonyolítottak le a budapesti tőzsdén, egyéb gabonanemüekben pedig összesen 29'4 millió mm.-át. A búzatermés ez évben 22 millió mm. volt, és ebből Budapesten a papiroson 16 millió mm, jött forgalomba a 7 millió mm. effektív árún felül. A kifizetett differenczia 20,700.000 koronát tett ki. 1893-ban 40.800.000 mm. búza jött forgalomba; az összes egyéb gabonanemü 71 millió mm. volt, a kifizetett differenczia pedig 26,700.000 koronát tett ki. 1899-ben 50 millió mm. búza és egyéb más termény — főleg tengeri — összesen 78 millió mm. került forgalomba, a kifizetett differenczia pedig 15 millió koronára rúgott. 1900-ban 36 millió mm, búza és 59"6 millió mm. összes, 37*