Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-248

290 24$. országos ülés 1903 április 18-án, szombaton. tehát épen azokban a terményekben, a melyekben a határidőüzlet virágzik. Ha tehát felállítom a tételt, hogy a beviteli állam eltörülheti a fedezetlen határidó'üzletet, akkor, a mint eltörülte Ausztria, eltörülheti azt Magyarország is. Hogy mennyire igaz az a tétel, arra egy ellenkező ^példát is hozok fel. Itt van az árpakMitel. Árpában nincs határidőüzlet, pedig óriási a kMitel. Ha tehát Neumann ur okoskodását helyesnek fogadom el, akkor búzában, rozsban, zabban és kukoriczában el kell törülni a határidő-üzletet és árpában helyre kellene azt állítani. De ott van a liszt is, amely azonban olyan termény, a melyben nehezebb usanee-ot találni mint egyéb termékekben, mert egyedül az usance teszi lehetővé, hogy a spekuláczió és a fedezetlen határidő-üzlet virágzik, mert a mint kimondjuk, hogy a Schlussbriefnek meg kell neveznie a származást és a minőséget, s hozzá mindig követeljük a szállítást, akkor egyszerre vége lesz az egész határidőüzleti spekulácziónak. Már most ezzel a kérdéssel kapcsolatosan gróf Tisza István t. képviselőtársam arra hMatkozik, hogy a kérdés még a jelszavak ködéből nem bontakozott ki és ő maga nem tud még álláspontot foglalni. Ezzel szemben én hMatkozom az 1896/97. évi magyar tőzsde-ankétra, hMatkozom a német tőzsde-ankétra, hMatkozom a német agrár mozgalomra, az osztrák tőzsde-ankétra, az ott elért eredményekre és arra a gazdag irodalomra, a mely a budapesti nemzetközi gazdakongresszus nyomán jóformán minden évben szaporodott egy értékes munkálattal. Ezek után azt, hogy a jelszavak ködébe van burkolva a kérdés, csak az mondhatja, a ki nem vesz magának kellő fáradságot arra, hogy ezt a ködöt maga körül eloszlassa, vagy a ki ezt a ködöt önkényesen tűri maga mellett. A második szempont, a mely felszólalásra késztet, a vámvédelem kérdése. Most. hogy nagy küzdelem árán sikerült az uj vámtarifában egy, a magyar mezőgazdaság érdekeinek megfelelő vámtarifát biztosítani, kétszeresen érdekünk az, hogy ezt a vámvédelmet érvényesítsük is a magyar mezőgazdaság javára. Már most ha nem távolítunk el minden olyan akadályt és minden olyan eszközt, a mely lehetővé teszi, hogy a vámvédelem kijátszassék, vagy a mely megakadályozná, hogy a vámvédelem érvényesüljön, akkor hiu volt minden törekvésünk abban a tekintetben, hogy Magyarország mezőgazdasági érdekei a vámvédelem révén előmozdittassanak. Hogy pedig a fedezetlen határídőüzlettel lehet a vámvédelmet kijátszani olyan irányban, hogy az árakat befolyásoljuk, erre én nem olyan példákra hMatkozom, a melyek azoktól származnak, a kik pártolják a tőzsdereformot, hanem azoknak az argumentáczióját veszem elő, a kik beszédeikben épen a fedezetlen határidőüzlet árbefolyásoló sajátságát tagadták. Neumann Ármin t. képviselőtársam felszólalásában a következőket mondja (olvassa): »Maga a határidőüzlet, a mint azt gr. Tisza István igen helyesen kiemelte, egészen semleges szereppel bir az árképződésnél és legfeljebb annyiban szerepel, hogy az áringadozásokat gyorsabban nMellálja, mint ez azelőtt történt.« Már bocsánatot kérek, egyrészt azt mondani, hogy semmi befolyása nincsen a határidó'üzletnek az áringadozásra, másrészről azt állítani, hogy az áringadozásra nMellálólag hat, ez legalább is ellenmondás. De sokkal klasszikusabb tanura vagyok kénytelen hMatkozni és ez gr. Tisza István, a kinek igen szép múltja van már a határidőüzlet körüli küzdelemben. Gr. Tisza István márczius 7-én tartott beszédében a következőket mondja (olvassa) : »Hát, mondom, dajkamese, a mely nem komoly emberek szájába való és a mely nem komoly emrek megnyerésére való, az, hogy az a játékos, a kinek tökéletesen mindegy, hogy olcsó-e a búza, vagy drága, a kinek az egyedüli érdeke, hogy kitalálja azt, hogy milyen irányban fog az ár alakulni és hasson azon irányban, a melyben angazsálta magát.« Hát kérem, ebben a mondatban magában benne van az ellenmondás, mert hiszen hogyha én már hatok abban az irányban, a melyben angazsáltam magamat, ezt csak ugy tehetem, ha a természetes áralakulást befolyásolni tudom. Hogy hogyan értette ezt gróf Tisza István, azt nem ebben a beszédében magyarázta meg, hanem az említettem 1896—1897. évi tőzsdei ankéten, a hol a fedezetlen határidőüzlet hatásáról szólva, a következőket mondja (olvassa): »Azt voltam bátor állítani — és megezáfolva nem is látom — hogy a dolog természeténél fogva a tőzsdei körökben mind a hausse-, mind a baisse-párt állandóan fog működni; az egyik faktor felfelé, mint a másik lefelé. Az egyik pillanatban az egyik lesz erősebb, a másik pillanatban a másik. És csak legyen szabad utalnom az 1891—92. évi buza-campagnera, a hol a hausse-párt lett erősebb és hat hónapon keresztül két forinttal felcsigázott, mesterséges árat idézett elő.« Pillanatokról beszélt itt t. képviselőtársam; de ha ezek a pillanatok hat hónapig tartanak a tőzsdén, akkor ezek elegendők arra, hogy az áralakulást fejtetőre állítsák. De, t. képviselőház, a midőn én a vámvédelem érvényesülését féltem a fedezetlen határidőüzlettől, akkor hMatkoznom kell arra az egyeduralomra, a melyet a fővárosi malmok a budapesti tőzsdén gyakorolnak. T. képviselőház! Erre a kérdésre már utaltam volt egyik képviselőházi felszólalásomban a malomkartell alakulásával kapcsolatban, hogy Magyarország gazdasági fejlődésére és különösen mezőgazdaságára nagy veszedelmet rejt magában a malomkartell, a mely, szerencsére, nem abban a formában jött létre eddig, a mint terj vezve volt, hogy t. az összes malmokat magában