Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-248

248. országos ülés 1903 tam azt a kifejezést, a ki ezt a kijelentést velem szemben tette. (Helyeslés.) Elnök: E szerint ezen inczidensre vonatkozólag semmiféle további intézkedésnek szüksége nem forog fenn, T. ház! Mielőtt a kórvények tárgyalására áttérnénk, — mert méltóztattak az ülés elején ugy határozni, hogy a névszerinti szavazás után a kérvények tárgyaltassanak, s azután tétessenek meg az interpellácziók, — az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) A folytatólagos ülést megnyitom. Napirend szerint következik a kérvények 5-ik sorjegyzékének 165., 166. és 167. száma alatt fölsorolt kérvények tárgyalásának folyGr. Esterházy Kálmán jegyző: Eubinek Gyula! Rubinek Gyula: T. képviselőház! A parlamenti helyzet legkevésbbé sem kedvez a gazdasági kérdések megvitatásának. Hogy azonban mégis vannak gazdasági kérdések, a melyeknek megoldása sürgős szükséget képez, azt misem igazolja inkább, mint a szőnyegen levő kérdés felett már eddig is hosszantartó vita. Miután a fedezetlen határidőüzletnek kérdését magam is oly fontosságúnak tartom, hogy annak megoldása sürgős szükséget képez, e kérdéssel kapcsolatban a magam nézeteit is elmondani szükségesnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Különösen három indok az, a mely nézetem elmondására főleg késztet. Az egyik az, hogy Ausztria a tőzsde-reformot és ennek keretén belül a fedezetlen határidőüzlet eltörlését már életbeléptette. Ezen törvénynek életbeléptetése reánk nézve nem olyan kis jelentőségű. Ennek egyik legnagyobb és talán legsúlyosabb következménye lesz az, hogy azok az elemek a melyek eddig a bécsi börze körében találták boldogulásuk alapját, le fognak jönni Budapestre és itt fogják gyarapítani azt az elemet, a mely tisztán spekuláczióból él. Én azt hiszem, hogyha a spekuláczió által okozott károsításoktól még el is tekintünk, felesleges nekünk közrehatnunk arra, hogy a fogyasztó és a termelő közé ujabb elemek férkőzzenek be és megdrágítsuk ismételten a közvetítést, mert ezek az elemek kizárólag csakis a termelők és fogyasztók rovására találják meg exisztencziájuk alapját. Az osztrák tőzsde-törvény életbeléptetése azok kezéből, a kik a tőzsde törvényes reformját ellenezték, egy hatalmas fegyvert vett ki, mert emlékszem még az 1896/97. évi tőzsdeankétre, a hol velünk szemben mint egy erős KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. április 18-án, szombaton. 289 argumentumot hozták fel azt, hogy lehetetlen nálunk a tőzsdét reformálni és a fedezetlen határidő-üzletet eltörülni, mert ki biztosit minket arról, hogy Ausztria ugyanezt meg fogja cselekedni, már pedig, ha Ausztria ezt nem cselekszi, közös vámterületen élvén, teljesen illuzőrius lesz ezen egyoldalú intézkedés. Persze akkor magammal együtt senki sem hitte azt. hogy ezen a téren Ausztria fog minket megelőzni és hogy az osztrák gazdák, kereskedők, iparosok, vállvetve működjenek közre a tőzsdetörvény meghozatalában és a fedezetlen határidőüzlet eltörlésében. Ha Ausztriát nem lehet velünk szemben j kijátszani ebben a kérdésben, annál becsesebb nekünk most az osztrák törvény azért, mert mi játszhatjuk ki azokkal szemben, a kik a tőzsde törvényes reformjának és á fedezetlen határidőüzlet eltörlésének ellenesei. Igaz, hogy az idegen példáknak magam ^sem vagyok barátja és igazat adok Neumann Ármin t. képviselőtársamnak abban, hogy a külföld eltérő gazdasági és társadalmi viszonyaiból nem szabad összehasonlító példákat levonni a mi különböző viszonyainkra. Csakhogy a midőn Neumann t. képviselőtársam ilyen összehasonlítás ellen tiltakozik, akkor ő maga ugyanebbe a hibába esik, mert a következő mondatban már hMatkozik Németországra, a mely kávéban és szeszben nem tiltotta meg a határidő-üzletet és hMatkozik Londonra, a hol alakult 12 millió koronával magánkereskedőkből egy prMát társaság tisztán azért, hogy ott a spekuláczióknak tág teret nyisson és azt ott meghonosítsa. Ilyen ténynyel szemben, azt hiszem, hogy teljesen jogos ismét hMatkoznom nem magánkereskedők dolgaira, hanem egy nagy közvélemény megnyilatkozására ugy Németországban, mint Ausztriában, a hol nem lehet azt monmondani, hogy az egy egyoldalú törekvésnek megnyilatkozása, mert hiszen méltóztatnak figyelemmel kisérni az osztrák viszonyokat, ott a parlament, azt lehet mondani, teljes egyhangúsággal fogadta el a tőzsde törvényes reformját. Én azonban elfogadom Neumann t. képviselőtársamnak a külföldi viszonyokból leszűrt azt az okoskodását, de csak a vita kedvéért, hogy egy beviteli állam még megengedheti magának azt, hogy a fedezetlen határidüzletet eltörli, de már egy kMiteli állam gazdasági életére ez határozottan károsodással járna. Hát a theoria, mondjuk, helyesen van felállítva, de ha t. képviselőtársam ezt a gyakorlatban a mi viszonyainkra fogja alkalmazni, akkor kénytelen lesz ugyanarra a konklúzióra jutni, a melyre jutok én magam. Nem szükséges egyéb, csak nézze meg a statisztikai adatokat, akkor arra a meggyőződésre fog jutni, a mint erre egyébként a vámtarifáról szóló törvényjavaslat indokolása is most első izben jutott, hogy Ausztria és Magyarország megszűntek már kMiteli állam lenni búzában, rozsban, zabban és kukoriczában, 37