Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

264 217. országos ülés 1903 Baria Ödön: Mi is! Gr. Zichy János: . . . és épen ezért nem konkluclálok oda, a hova t. képviselőtársaim, a kik a nemzeti aspirácziók megvalósítását írták zászlójukra, de most politikai raisonból bizonyos várakozó-álláspontra helyezkednek. Én azt tartom és kívánom, hogy mindazok az összes aspirácziók, a melyekhez nekünk jogunk van, mindazok az aspirácziók, a melyek alkalmasak arra, hogy a hadsereg népszerűségét emeljék, hogy a hadsereget közelebb hozzák a nemzethez, és a hadseregnek egységes belszervezetét nem érintik, hogy ezek a nemzeti követelések a kormány által ne két részre osztva, ne az elméleti megfontolás ködébe burkolva, ne mint pium desiderium, hanem mint a nemzet jogos követelményei állíttassanak oda, (Elénk tetszés a baloldalon.) a melyeket a kormány olyanok gyanánt elismer, és a melyeknek megvalósítását záros határidó'n belül határozottan megígéri. (Helyeslés a néppárton.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A védtörvény revíziója! Gr. Zichy János: Azután, t. képviselőház, ott van még a kétéves katonai szolgálati idő kérdése, ez a fontos kérdés, a melyért mi tulajdonképen harczba mentünk. Én érzem, hogy épen ebben a kérdésben van a legnagyobb külömbség a mi felfogásunk, s a kormány felfogása közt, mert a t. kormány a kétéves katonai szolgálati idő kérdésének megoldását a létszaporitás szempontjából fogja fel, mi azonban a nemzet anyagi terheinek megkönnyítése szempontjából mérlegeljük. (Élénk helyeslés a néppárton.) És én ugy érzem, hogy, ha ezen nagyon fontos kérdést meg akarjuk oldani, igyekeznünk kell ezen két ellentétes álláspontot valamiképen áthidalni. (Helyeslés a néppárton.) De épen azért, mert minden katonai kapaczitás abban az egyben konkludál és egyesül, hogy a két éves katonai szolgálati idő kérdésének megoldása egy eminens nemzetgazdasági szükséglet kielégítését jelenti, a melynek megoldása ebből a szempontból igen fontos . . , B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagy tévedés! Gr. Zichy János: . . . épen azért, t. képviselőház, én óhajtanám ennek a kérdésnek egész értelemben való megoldását. Objektív akarok lenni és elég objektív is vagyok arra nézve, hogy belássam, miszerint azt máról holnapra megcsinálni nem lehet ; a dolgot tanulmányozni kell (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és az előkészületeket meg kell tenni; de, t. képviselőház, a mennyiben a kormány már itt kijelentette, hogy ezt a kérdést elvileg elfogadta, azt magáévá tette, a t. kormányelnök ur a maga részéről is egyengetné a kMezető utat, — ha a kétéves katonai szolgálati idő kérdésének megoldását a ház asztalán fekvő törvényjavaslatba felveendő határozott ígéret formájában megigéri. (Élénk helyeslés a néppárton.) április 17-én, pénteken. Mert mi, t. ház, első sorban ezen vívmány érdekében mentünk a harczba, tisztán és kizárólag a nemzet jól felfogott anyagi érdekében, a hadsereg népszerűségének, a hadsereg iránti szimpátiának emelése szempontjából, a nemzet és a hadsereg közötti harmónia fentartásáért, a melyet az ilyen rideg áüáspont által provokált elkeseredett viták, mint a minőknek heteken át voltunk tanúi, a legnagyobb mórtékben tönkretesznek. De folytatjuk a harczot és folytatni fogjuk azért is, mert meggyőződésünk, hogy ha e tekintetben nem történik semmi a mai viszonyok között, ugy a kormány nolens-volens, de maga hajtja a szeparatisztikus törekvések malmára a vizet és ki tudja, hogy mi, a kik ezen szeparatisztikus törekvéseket nem értjük meg, nem fogjuk-e hallani saját elvtársainktól, hogy kár volt a hadsereg népszerűségében rejlő óriási erő érdekében ki nem erőszakolni azt, a mit alkotmányos eszközökkel kMívni nem lehet. De, t. ház, mi odáig még nem jutottunk. Az indemnitás alatt erőszakhoz nyúlni, az obstrukczió fegyverét kihasználni, a kormányt alkotmányon kívüli helyzetbe sodorni, a néppárt nem akarja. (Ugy van ! a néppárton.) Mi az alkotmányos küzdelem összes fegyvereit vittük a harczba. Ezt nem veszem tagadásba, ehhez van jogunk, sőt kötelességünk is volt. de a kormányt alkotmányos kényszerhelyzetbe juttatni és a kisebbség akaratát a többségre ráerőszakolni, (Zaj a szélsöbaloldalon.) a néppártnak • nem lehet czélja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Várjunk még egy kicsit. Rákosi Viktor: Lesz még valami, a mit nem helyeselnek ! (Zaj a szélsbbaloldalon. Elnök csenget.) Kubik Béla: Szép házasság! (Zaj. Közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Rosenberg be fog lépni a néppártba. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Zichy János: Vegye tehát tekintetbe a t. kormány az összes fenforgó körülményeket. Vegye tekintetbe az általam felvetett eszmét, a kétéves szolgálati idő megoldására vonatkozólag, ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megígértük! Gr. Zichy János: ... a melyre nézve törvénybe foglalt ígéretet kérünk, a mi a legnagyobb mértékben megnyugtatna bennünket, hogy ne mondjam, lefegyverezne. S vegye tekintetbe végre a t. kormány feltett szándékunkat is, hogy mi a küzdelmet az alkotmány határain kMinni nem szándékozunk. Rakovszky István: De ottan ellentállunk! Gr. Zichy János: De egyúttal legyen meggyőződve arról, hogy nagy kötelességet mulaszt, ha a nemzet nyugalmának helyreállítására nem szövetkezik a kisebbségben ma még létező alkotmányos érzülettel és nem siet a mi hazafias