Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

247. országos ülés 1903 április 17-én, pénteken. 265 törekvéseink segítségére. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Röviden rekapitulálom az erre vonatkozólag elmondottakat. A néppárt éber őre akar lenni és maradni mindazon jogoknak, a melyek a hadügy tekintetében a nemzetnek törvényben biztosítva vannak. (Helyeslés a néppárton.) A magyar hadsereget, mint az összes hadsereg kiegészítő részét a nemzethez való viszonyában olyannak akarjuk kontemplálva látni, mint a hogy azt az 1867 : XII. t.-cz. megalkotói kontemplálták, azt akarjuk, hogy azt osztrák testvéreink is ilyennek elismerjék. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Követeljük és sürgetjük, t. ház, a kétéves szolgálati időnek behozatalát, és hogyha ezt részben megvalósítva, részben határozott formában megígérve látjuk, nem fogunk idegenkedni, t. ház, a nemzet haderejének fokozása érdekében is elmenni addig . .. (Mozgás a szélsöbaloläalon.) Polónyi Géza: Ahá! Gr. Zichy János: ... a meddig ezt, meggyőződésünk szerint, a nemzetnek teherviselési képessége megengedi. Polónyi Géza: Tehát felajánlja az ujoncztöbbletet! Barta Ödön: Hát a nép terheMel mi lesz? (Mozgás és zaj a bal- a szélsöbaloläalon.) Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky István: Hát Barta a nemzet és nép között különbséget tesz ? Barta Ödön: Nem; de a terhek és a felajánlás között junktimot látok! Rakovszky István: Hát te nem vagy a magyar néphez _tartozó? Barta Ödön: Én egészen jól ki tudom fejezni, a mit akarok; az én nyelvem nem botlik! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloläalon.) Elnök: Kérem, méltóztassék a szónokot nyugodtan meghallgatni; egyedül a szónokot illeti most a szó! Gr. Zichy János: A hadsereg, t. ház, a nemzetnek legnagyobb kincse; azt a nemzet szMéhez növeszteni, beleoltani a nemzet szimpathiáit: ez a mi törekvésünk azon közjogi kapcsolat érdekében is, a melyet az 1867 : XII. törvényczikk megállapít. Ez a mi törekvésünk, (Helyeslés a néppárton.) többet mondok: ez a mi politikai programmunk egy része, (Helyeslés a néppárton.) a melyet, ha megvalósítanunk sikerül, nagy szolgálatot tettünk a nemzetnek és a királynak, a haderő erkölcsi tartalmával is erősítvén a nemzet és hadsereg között létező örökértékü kapcsot. Most pedig méltóztassék megengedni, t. ház, hogy a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszédében is előtérbe toluló esetleges obstrukczió kérdésével szemben egyéni véleményemet kifejtsem és egyéni észrevételeimet megtegyem. (Halljuk! a baloldalon.) A 48-as párt f. hó 3-iki értekezletén kimondotta, és Kossuth Ferencz t. képviselő ur itt megismételte azt, hogy az indemnitásről KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. szóló törvényjavaslat törvényerőre emelkedését csak akkor nem akadályozza meg, ha a kormány kijelenti, hogy az ezáltal nyerendő időt terminusokhoz kötött törvényjavaslatoknak letárgyalására, nem pedig a katonai törvényjavaslatok tárgyalására fordítja. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: A költségvetést tárgyalja! Elsősorban a költségvetést!) T. ház ! Hogy mi ezen határozatokkal szemben a t. kormány felfogása és álláspontja; hogyan akarja a többségnek tekintélyét és a parlamentarizmus elvét ezen állásfoglalással szemben megmenteni és megvédeni: azt nem tudom, nem is kutatom, nem is keresem; ez nem is hozzám tartozik, csak meg akarom indokolni egészen röviden azt, hogy miért határoztunk mi ugy, hogy ez alkalomból és az adott viszonyok között a kormányt alkotmányon kMüli helyzetbe sodorni nem szándékozunk. (Helyeslés a néppárton. Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A szituáczió, t. ház, a következő: A kormány a katonai javaslatokkal olyan törvényjavaslatokat terjesztett a nemzet szinc elé, a melyek a legnagyobb terheket róják a nemzetre, és a melyekkel szemben sem erkölcsi tartalmú kompenzácziót nem ígért, sem nem ad biztos és határozott, legális formájú kilátást arra nézve, hogy ezt egy közgazdasági értékű haszonnal, mondjuk: a kétéves szolgálati idő kérdésének megoldásával fogja kompenzálni. Ez nézetünk szerint igen nagy hiba, de kétszeresen nagy hiba egy olyan kormány részéről, a mely, a mig magát szívesen gerálja szabadelvűnek, a közjogi kérdésekben a legridegebb konzervatizmust tanúsítja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a politikát megengedhetné magának egy túlzó konzervatív többség, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon. Halljuk! Halljuk!) de egy olyan majoritás, a mely a radikális egyházpolitikát megcsinálta; (Ugy van! Ugy van! a néppárton. Mozgás jobbfelöl.) a melynek krédója és mindennapi kenyere a liberalizmus hirdetése, egy olyan rendszer, a mely a nemzeti kultúrának a templomát a szabadelvüségre alapítja, a melynek főtörekvése a szabadelvüségen fejleszteni a magyar nemzeti államot, ez, ha csak nem uzurpálja a szabadelvű czimet, a nemzet szabadelvű anyagi és erkölcsi követelései elől nem zárkózhatík el még a közjog terén sem, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) mert, a kik liberális politikát hirdetnek és a mellett a legridegebb konzervatMizmust vallják a közjog terén, azok lehetnek az én felfogásom szerint igen tudós és igen nagyszabású doktrinär állambölcsészek, a kik az ő doktrínájukat a könyvtárak pókhálós polczai részére írják meg, de azok nem gyakorlati politikusok azért, mert a praktikus politikustól a legutolsó választó polgár is következetességet vár. (Ugy van! Ugy van! a néppéirton.) Akkor, mikor ezen t. oldal úgyis, mint 48-as 34