Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

2'i-7. országos ülés 1903 április 17-én, pénteken. 268 adtuk volna mi azt a látszatot, a mit ellenfeleink igen nagy mértékben kihasználtak és kizsákmányoltak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mintha mi, a kik az 1867 : XII. i.-cz. alapján állunk, az 1848-as pártnak elveit akarnók diadalra juttatni. Bartha Miklós: Nem árt az senkinek ! (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gr. Zichy János: Ez nem lehetséges, mert bennünket egy alaptörvény választ el. És hogy ez a szándék nem foroghatott fenn, nem czáfolom, mert ennek a megezáfolása magában véve teljesen felesleges. Felesleges pedig különösen azért, mert a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontunk teljesen fedi magát egyrészt azon elvekkel, a melyek az 1867 : XII. törvényezikkben kifejezésre jutnak és ezek között a felségnek a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogait feltétlenül tiszteletben óhajtjuk tartam, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) tekintetbe véve azt a nagy fontosságot, a melylyel az 1867: XII. törvényezikk 11. §-a bir; de teljesen fedi magát másrészt felfogásunk azon állásponttal is, a melyet Szentiványi Árpád igen t, képviselőtársam a képviselőházban kifejtett a véderó'vita alkalmával, mint olyan állásponttal, a mely, a mig egyrészt teljesen megfelel az 1867: XII. törvényezikk szellemének, másrészt, legalább előttem, alkalmasnak látszik arra nézve is, hogy a hadsereget közelebb hozza a nemzethez, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a mely hadseregnek épugy, mint minden hadseregnek ezen a világon, ha anyagilag és erkölcsileg fejlődni akar, hozzá kell nőnie a nemzet szMéhez. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Én őszintén bevallom, t. képviselőház, hogy engem mindenkor mélyen elszoIvorit az a tapasztalat, hogy mindig, a mikor a nemzet katonai követelések teljesítésére hMatik fel, viharterhes felhők felvonulását látjuk. Soha csendes verőfény, soha meleg napsugár nem aranyozza be a nemzet érzelmi világát akkor, a mikor a hatalma biztosítékait, feltételeit kell megállapítania. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kubik Béla: SzoIvorú, de igy van! SzoIvorú, mert ilyenek a vezetők, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mesterségesen szítják! Gr. Zichy János: . . . . Soha büszke, jóleső önérzet nem futja át a nemzet életszerveit akkor, a mikor nemzeti nagyságának sánczait épiti, hanem ilyenkor mindig a múlt árnyékai ébresztetnek fel és a megtörtént nemzeti feltámadást feledve, csak a szabadságharcz temetőjének sirhantjait és sírkeresztjeit látják azok, a kiknek a nemzeti feltámadás nem tetszett ugy, mint a hogy az 1867-ben megtörtént. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Pedig tényleg megtörtént a nemzeti feltámadás. Feltámadt a nemzeti állam a maga szuverén önállóságában és a maga ideáljaMal együtt; itt áll előttünk egész nagyságában, körülragyogva egy ezeréves alkotmány tekintélyé nek és_ egy ezeréves korona dicsőségének fényétől. (Elénk tetszés a néppárton.) Sokan vannak, hála Istennek, ebben az országban, t. képviselőház és én is azok közé sorozom magamat, a kiknek ideálja volna — mert hisz én is imádva szeretem a magyar hazát — egy magyar nemzeti hadsereg. Kubik Béla: Csak meg kell csinálni! Rákosi Viktor: Csak akarni kell, meglesz! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a néppárton és a jobboldalon.) Gr. Zichy János: Áthatva a legideáli sabb nemzeti szellemtől, a magyar zászló alatt, vezényeltetve a dallamos magyar szó zengzetes zenéje által. (Éljenzés a néppéirton.) De nagyon sokan vannak, többen vannak, és ezek közt is helyet kérek magamnak, azok, a kik ezen ideált az általunk is fentartani óhajtott közjogi viszonyok között ma megvalósíthatónak nem tartják. (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Miért nem ? Ki gátolja meg a megvalósítást ? (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Zichy János: T. képviselőház! Tudom, nem szívesen méltóztatnak ezt hallani . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Barta Ödön: Ez a dualizmusnak a legerősebb bírálata! (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a. néppárton.) Rákosi Viktor: Akkor a közjogi viszonyt meg kell változtatni! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a néppéirton.) Gr. Zichy János: Azt is tudom. t. képviselőház, hogy nem erősítem meg ezzel az én ellenzéki álláspontomat a mai viszonyok közt, de ne méltóztassanak feledni, hogy bennünket önöktől, ha nem is egy egész világ, de egy fundamentális törvény, az 1867: XII. t.-czikk választ el, . . . (Zaj a szélsobaloldalon.) Barta Ödön: De a dualizmust sem erősiti meg vele! (Zaj a néppárton és felkiálltások : Halljuk! Halljuk!) Gr. Zichy János: . . . de kimondom, t. képviselőház, mezt ez meggyőződésem és mert következetes akarok lenni és maradni az 1867 : XII. t, czikkhez. (Helyeslés a néppárton.) És épen azért, mert ragaszkodom a 67-es alaphoz és mert ugy érzem, hogy a nemzetnek a 67- es alaphoz való ragaszkodása nagyrészt a hadsereg iránti szimpátiától is függ: azért szeretném én ezt a hadsereget minél közelebb hozni a nemzet szMéhez. (Helyeslés és tetszés a néppárton.) Azt, a mit Rakovszky István t. képviselőtársam a véderővita alkalmával elmondott,^ hogy t. i. a nemzeti aspirácziók a nemzet természetes jogaiból folynak és mint ilyenek nem állíthatók fel kompenzáczióképen a nemzetre nyomasztó megterheltetéssel szemben: magamévá teszem, . . .