Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

262 247. országos ülés 1903 hatja, át az ellenzékre, (Ugy van a baloldalon.) hanem igenis tartozik a felelőségből magának annyit megtartani, a mennyi az előrelátásnak hiányából és a politikai viszonyoknak félreismeréséből természetszerűleg ráháramlik. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ez a felelőség pedig, t. képviselőház, az én felfogásom szerint elég súlyos arra, hogy az ellenzéki kritika legszigorúbb mértékével méressék. Kétségtelen az, t. képviselőház, hogy ezen kritikus helyzetnek és kritikus viszonyoknak oka, a melyek között ma a kormány és az egész ország áll, első sorban az, hogy a kormány ezeket a katonai törvényjavaslatokat az adott viszonyok közt terjesztette be, vagyis olyan időben, mikor még az évnek meglehetősen előrehaladott stádiumában költségvetéssel nem rendelkezünk. A második ok nézetem szerint az, hogy ezek a katonai törvényjavaslatok ebben a formában és igy nyújtattak be, a mint azok benyújtva lettek. És ha ennek is okát kutatom, azt kétségtelenül a volt nemzeti pártnak a szabadelvű párttal történt fúziója tökéletlenségében találom meg, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) illetőleg azon múlt ez is, a min múlt a fúzió óta felmerült politikai bonyodalmaknak majdnem mindegyike, — és ezt nem szemrehányásképen mondom — hogy t. í. a volt nemzeti párt az ő tradiczionális nobilitásánál fogva, a mely oly rendkívül értékes volt mindenkire, a ki alkotmányos érzülettel birt e hazában, nem tartotta szükségesnek a fúzió feltételeit pragmaticze megállapitani. (Ugy van! a néppárton.) Mert a mennyire megbecsülhetetlennek tartom én a nobilitást a magánéletben, épen olyan veszedelmesnek tartom azt a politikában azért, mert a politikában nem egyénekkel és nem magánügyletekkel, hanem érdekekkel, csoportokkal, pártokkal és eb/ekkel van dolgunk. (Ugy van! a jiéppárton.) T. képviselőház! Önkéntelenül is kezembe vettem a miniszterelnök urnak 1899. márczius 1-én elmondott azon beszédét, a melyben a képviselőházban kifejtette a kormányának programúi ját. Kíváncsi voltam, vájjon találok-e én abban a beszédben valami allúziót azokra a katonai kérdésekre, megtalálom-e én az áthidalást a kormánypárt tradiczionális álláspontja és a volt nemzeti párt tradiczionális álláspontja közt. És, t. képviselőház, abban a beszédben nem találtam erre vonatkozólag semmit. A miniszterelnök ur egy szóval sem emlékezett meg a magyar tisztekről, a zászló- és jelvénykérdésről, a közös hadsereg pót tartalékának kontingentálásáról. És akkor Horánszky Nándor volt t. képviselőtársunk — a kinek emléke iránt én is a legnagyobb tisztelettel adózom, bár soha vele egy párton nem voltam, — ugyanabban a beszédben, melyben a fúziót bejelentette, ezen nagyfontosságú kérdésekre, a melyek tudvalevőleg a nemzeti pártot a szabadelvű párttól mindig elválasztották, szintén egyetlenegy szóval sem április 11-én, pénteken. csinált allúziót, a maga részéről csak kinyilatkoztatván azt, hogy mindazokat, a miket a miniszterelnök ur az 1867 : XII. törvényezikkre vonatkozólag elmondott, elfogadja és aláírja. T. ház! Az én felfogásom szerint ezen áthidalásnak az elmulasztásában volt és történt meg a nagy hiba, a mely most nagyon keservesen megboszulta magát. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert, t. képviselőház, hogyha azok a függő kérdések akkor egyszer, s mindenkorra rendeztettek volna, ha akczeptálta volna a kormány határozottan és nyíltan a volt nemzeti párt katonai álláspontját, hogyha megígéri, hogy azt a legközelebbi alkalommal érvényesíteni is fogja, akkor egészen másként állanánk ma. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez esetben ezek a törvényjavaslatok már oly formában nyújtattak volna be, hogy ezeknek benyújtására nézve az első pillanattól kezdve egy egységes felfogás uralkodott volna a szabadelvű pártban. Mert az egységes felfogás súlya nyomást gyakorol az ország közvéleményére, ezen nyomás súlyában fejeződvén r ki a nemzet többségének egységes akarata. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez esetben, t. képviselőház, ugy nyújtattak volna be ezen javaslatok, hogy azokat nem kellett volna visszavonni a bizottságok asztaláról, mi által a gyanúnak egy érzése ébredt fel a nemzetben, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely gyanú érzése folyton tápláltatott és táplálékra talált, a mely gyanút különösen táplálta a »Neue Freie Pressernek az indiskrécziója, a melybői kitűnt kétségtelenül az, hogy nemcsak mi perhorreszkáljuk a törvényjavaslatokat, hanem a többségben sincs meg az érzések azon uniformitása és az akarat azon egységessége, a mely ilyen fontos törvényjavaslatok akczeptólására és fentartására okvetlen szükséges. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Akkor, t. képviselőház, nem érezte volna a közjogi alapon álló ellenzék a kötelességét oly súlyos mértékben reánehezedni, mint a hogy ez történt, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert ugy éreztük mi az adott viszonyok közt, hogy az ellenzék, ha nem is egységes, hanem együttes működésének és küzdelmének kell kitöltenie azt az űrt, a mely akkor kitöltetlenül maradt, (Elénk helyeslés a baloldalon.) és ennek kell megépíteni azt a hidat, mely akkor megépítve nem lett és a mely hidnak a megópitésétől esetleg függővé lehetett volna tenni magát az egész fúziót. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha mindez nem történik, t. ház, nem lett volna szükséges nekünk, kik az 1867 : XII. törvényezikk alapján állunk, oly vehemencziával belemenni a harezba, mint a hogy abba belementünk, mert a vita elején már sokkal közelebb állottunk volna egymáshoz mi, kik az 1867 : XII. t.-czikk alapján állunk; sok félreértést lehetett volna kikerülni, t. ház, és nem