Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

247. országos ülés 1003 ezzel a megokolással kéretik, s azt a kormányzási elvet el nem fogadhatom, hogy a törvényjavaslatok nem a valóságnak megfelelő indokolással nyújtassanak be. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha pedig igaz a javaslat indokolása, akkor alkalmazkodjék ehhez az indokoláshoz a többség és a kormány és el lesz hárítva a törvényenkMüli állapot veszélye. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kifejtett okokból kiindulva terjesztek be két határozati javaslatot. Az egyiket most mindjárt felolvasom, mert ez vonatkozik az indeninity meg nem gátlására azon esetben, ha a kormány hajlandó megtartani az erre vonatkozó törvényt. (Olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az indemnity idejét első sorban és minden más tárgy kizárásával az 1903-ik évi költségvetés megállapítására fordítsa, a melynek az 1867 : X. t.-ez. rendelkezése értelmében már a múlt évi deczemher 31-én megállapítva kellett volna lenni.« (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha a többségnek van érzéke az országnak szükségletei iránt, az alkotmányosság fogalmai iránt és a törvénynek parancsoló volta iránt, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) teljes lehetetlenség, hogy ezt a határozati javaslatot el ne fogadja. Barta Ödön: Nem a kisebbség diktál, hanem a törvény beszél. Kossuth Ferencz: Most áttérek pártom másik határozati javaslatának indokolására, melyet később fogok felolvasni és a mely elvi álláspontunkból ered. Mi semmi 67-es kormánynak indemnityt nem adtunk és nem fogunk adni soha, mert parlamenti szokásaink szerint az indemnity megadása bizalmi kérdésnek tekintetik, mi pedig semmi 67-es kormányban nem bizunk és nem fogunk bizni soha! Látom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur elszoIvorodik ezen, de vigasztalódjék, mert van elég nagy tábor a háta mögött, a mely feltétlenül bizik benne, még mielőtt megmondaná, hogy mit akar. (Élénk tetszés és derültség a szélsöbaloldalon.) A jelen kormányban — sajnálattal kell kijelentenem — a szokottnál is több okunk gyűlt össze nem bizni, mert a körülmények ugy hozták magukkal, hogy a jelen minisztérium kormányzásának ideje alatt bőven fordultak elő olyan alkalmak, a milyeneket könnyen felhasználhatott volna arra, hogy jelentékenyen előrevigye a magyar államiságnak ügyét, s ezen kiépítésről még a trónbeszéd is szól, bár igaz, hogy csak papiroson. E kiépités előmozdítására elszalasztott a kormány minden alkalmat, sőt még azt sem tette meg, hogy a saját alapját képező 1867-iki törvényeknek intézkedéseit nemzeti szellemben érvényesítse. A jelen körülmények közt is a láthatatlan hatalom nagy ujonczéhségét nem használta ki arra, hogy édes hazája számára komoly és értékes nemzeti vívmányokat eszközöljön ki. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ellenkezőleg makacs kitartással azt erőszakolja, hogy április 17-én, pénteken. 261 a magyar alkotmány árán is ezt az ujonczéhségét kielégíthesse. (Elénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon ) E szempontokból kiindulva benyújtom második határozati javaslatomat, a mely igy szól (olvassa) : » Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy a kormány iránt politikai bizalommal nem viseltetik,* (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) »mert az ország állami függetlenségének visszaszerzésére nem törekszik és politikai és közgazdasági önállóságáért semmit sem tesz; ellenben a saját programmjának alapját képező 1867 : XII. törvényczikk keretében megvalósítható nemzeti követelmények érvényesítését is elhanyagolja,« (Ugy van! a szélőbaloldalon.) »továbbá, semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy a kért uj négyhavi felhatalmazást nem arra fogja használni, a mire az első négyhavit használta, hogy a nemzet érdekeMel és jogaMal ellenkező ujonczlétszám-fölemelést^ czélző javaslatot a nemzetre erőszakolja.« (Elérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. túloldal! Önök között és mi közöttünk a nemzet fog Ítélni. Mi felajánljuk, hogy egy perczig se akadjon meg a magyar alkotmánynak rendes működése, (Ellenmondás jobbfelöl.) s csak egy feltételt füzünk hozzá, azt, hogy a kormány tartsa meg a törvényt! (Hosszantartó, meg-megújuló zajos éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: gr. Zichy János! Gr. Zichy János: Tisztelt képviselőház! Azok a tagadhatatlanul nehéz viszonyok, a melyek közt a kormány a második indemnitást kéri ... (Altalános zaj. Elnök csenget. Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Éljen Kossuth Ferencz! Halljuk ! Halljuk! balfelöl.)... elsősorban a kormány politikai elővigyázatja nságából, másrészt pedig a politikai viszonyoknak és a politikai hangulatnak a kormány részéről történt határozott félreismeréséből erednek. (Ugy van! a baloldalon.) Az első indemnitás tárgyalása alkalmával, a midőn jaártom álláspontját voltam szerencsés kifejthetni, már rámutattam erre a politikai elővigyázatlanságra és erre a hibára, a mely onnan ered, hogy a kormány még a múlt évből neki rendelkezésére álló időt nem használta fel a költségvetés tárgyalásának legalább megkezdésére, és a politikai hangulat teljes félreértésére vall az a körülmény, hogy a kormány az 1903. évi költségvetés, az 1903. évi alkotmányos tágyalások ezen alapjának megállapítása és letárgyalása előtt nyújtotta be ezeket a nagy port felvert katonai javaslatokat, a melyek hogy nagy hullámzást fognak előidézni a közvélemény kedély világában és hogy nagy viharokat fognak kelteni a politikai világban is: a legszűkebb látókörrel biró politikusok előtt is világos volt. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) Ezen nehéz viszony okért tehát a felelőséget a kormány, ha objektív akar lenni, nem hárít-