Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

247. országos ülés 1903 mány eljárása és a függetlenségi párt lojális eljárása között, a mely eljárásával . . , Beőthy Ákos : Kár volt! Kossuth Ferencz: ... a múltév két utolsó hónapjában kifejtett erős ellentállást abbanhagyta azért, hogy bizonyos sürgős, fontos és időhöz kötött javaslatokat és az indemnityt elintézhesse a ház és hogy igy az ország ne legyen törvényen kMüli állapotba hozható. Megjegyzendő, hogy a függetlenségi párt, midőn a múlt év végén emlékezetes, erős harczát vMta, nem valami szeszélyből indult ki, hanem meggyőződése szerint szigorú nemzeti kötelességet teljesitett, és pedig azért, mert akkor folytak Bécsben olyan tárgyalások, a melyeknek folyama alatt feltételezhető volt az, sőt csaknem bizonyosnak látszott, hogy erős nyomás gyakoroltatik a magyar kormányra azért, hogy engedményeket tegyen az osztrák kormánynak, abból a feltevésből indulva ki, hogy a magyar kormány olyan erős, hogy az országgyűlésen mindent keresztül bir vinni. Az ország érdeke követelte tehát azt, hogy bebizonyítsuk bizonyos körökkel és kívánalmakkal szemben, hogy a magyar kormánynak, és nem is annyira a magyar kormánynak, mint inkább annak a láthatatlan hatalomnak (Elénk tetszés és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bécsi kéz!) nincsen olyan ereje, s nincs Magyarországon oly nagy többség: . . . (Zaj a jobboldalon. Hallj uh! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Beőthy Ákos: Klasszikus tanú! (Ugy van! Zaj a szélsobaloldalon és felkiáltások: Jő lesz számolni vele!) Kossuth Ferencz: . . . ismétlem, nincsen olyan kormány és nincsen olyan többség, a mely bizonyos követelményeket a magyar országgyűlésen keresztüleró'szakolni bírjon, (Ugy van! ügy van! a szélsobaloldalon.) Ha tehát ez volt a czélunk, ez szorosan hazafias ezél volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ennek daczára elég mérséklettel és elég lojalitással bírtunk arra, hogy, midőn arról volt szó, hogy az ország törvényen kMüli állapotba juthat költségvetés nélkül és arról volt szó, hogy az időhöz kötött sürgős törvényjavaslatok ne legyenek letárgyalhatok : akkor mi lemondtunk hazafias állásfoglalásunk folytatásáról, és nem gátoltuk meg azt, hogy megkapja a kormány a kért indemnityt. De, t. ház, a kormány visszaélt (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a függetlenségi pártnak ezen lojalitásával, és a helyett, hogy a kért négy hónapot arra fordította volna, bogy a költségvetést és a szorosan időhöz kötött javaslatokat letárgyaltassa, e helyett a lehető legszerencsétlenebbül és legrosszabbul választott perczben benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, a mely súlyos és uj pénz- és véradót követel az országtól (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) épen akkor, a midőn az ország legszegéKÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XM. KÖTET. április ll-én, pénteken. 257 nyebb, mert a sok évig tartott közgazdasági bizonytalanság és pangás az országot kimerítette. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A függetlenségi párt nem engedheti azt, hogy másodszor is ugyanazon módon és ugyanazon eszközökkel, kijátszszák lojalitását, (Ugyvan! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) de azért ragaszkodunk ahhoz, hogy mi ne legyünk eszközei annak, hogy Magyarországon a törvényes állapot megszűnjék és hogy esetleg alkalom nyíljék olyan merénylet megkísérlésére, a milyen az alkotmány felfüggesztése lenne. Ebből a felfogásból indulva ki. mi egy határozatot hoztunk, a mely a sajtó utján köztudomásra hozatott, de a melyet itt, az ország szine előtt, kötelességem ünnepélyesen ismételni (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon. Olvassa): »A függetlenségi és 48-as párt a törvényen kMüli állapotot elkerülni óhajtja, annak esetleges bekövetkezhetcseért a felelőséget magáról elhárítja, , . . (Mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez természetes!) Babó Mihály: Nem kellett volna elpazarolni a négy hónapot! (Zaj a jobboldalon.) Bakó József: Ország-világ tudta, hogy igy van! (Zaj a jobboldalon. Halljak! Halljuk! a szélsobaloldalon ) Kubik Béla: Megcsalták az országot! (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Rendre !) Münnich Aurél: Kendre Kubikot! Micsoda beszéd ez ? Ki csalta meg az országot ? (Nagy zaj a jobboldalon. Halljak! Halljuk! Felkiáltások a jobboldalon: Rendre! Rendre!) Barabás Béla: Megcsalták! (Zaj a jobboldalon.) Münnich Aurél: Micsoda beszéd ez ? Ki jogosítja fel arra, hogy igy beszéljen ? (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Rendre! Felkiáltások a szélsobaloldalon: Megcsalták! Nagy zaj.) Elnök: Nem hallottam, hogy miről van szó. Nem tudom, mit mondott a képviselő ur ! (Nagy zaj.) Münnich Aurél: Azt mondta, hogy megcsaltuk az országot. (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Rendre! Zaj a széls'baloldalon.) Elnök: Mit mondott? Nem tudom, mit mondott! Belitska Béni: Azt mondta, hogy megcsaltuk az országot! (Nagy zaj a jobb- és a báloldalon.) Elnök: Ezért a közbesaólásért kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasítani. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Éljen Kubik!) Kossuth Ferencz: Folytatom a függetlenségi párt határozatának felolvasását, a melyet a t. túloldal — valóban különös érzékkel a nevetségesség felől __— megmosolygott. Barta Ödön: A tükörbe néztek. Kossuth Ferencz: Kijelentem erre nézve, hogy elszoIvorodom az olyan érzék fölött, a melylyel a mosolygó urak birnak, a mely nem 33