Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-246
250 2'w. országos ülés 1903 április lö-án, csütörtökön. azért, mert egyéni integritásomat olyan szeplőtlennek tartom, mint a miniszter ur a magáét; másodszor azért, mert előfordult, hogy a szabadelvüpárti félhMatalos sajtóban Zoltánországnak keresztelték ezt az országot és ilyen vicczek alakjában akarták feltüntetni a mi pártunkban szereplő Zoltánok működését. Mindenesetre azonban tartom a honvédelmi miniszter urat annyira lovagias embernek, hogy ha sérteni akart ezzel a czélzatos megjegyzésével, akkor azt bátran kimondja, ha pedig nem, akkor azt is kijelenti. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Senkit sem akartam sérteni! Vészi József: Abban, hogy Zoítánország, semmiféle sértés nincsen. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: A miniszter ur kijelentvén, hogy megjegyzése semmiféle vonatkozásban velem nem állott, ennek a dolognak a személyes része el van intézve. Elnök: T. ház! Miután a t. képviselőháznak az ülés elején tett határozata . . . (Fölkiáltások a szélsöbaloldalon : Hallj'nk! Semmitsem hallunk!) Kérek csendet, akkor meghallják. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Engedelmet kérek, én a ház határozatától föltételezem... Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Ámbár a képviselőház az ülés elején elhatározta, hogy az interpelláczióra adandó választ felveszi, mégis, tekintettel arra, hogy a házszabályok szerint a válaszadás csakugyan előzetesen bejelentendő lett volna, miután felszólalás történt és igy a határozat egyhangúsága most már nem áll fenn, azt hiszem, a ház hozzájárul ahhoz, hogy a miniszter ur az interpelláczióra holnap válaszoljon. (Nagy zaj és derültség a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, még nem végeztem. (Folytonos zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) T. ház ! Be akarom fejezni, a mit elkezdtem mondani. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Folytatása következik !) Lényegileg a dolog ugy áll, hogy a miniszter ur megadta a választ. De miután a a házszabályokkal nem egyezik meg, hogy az megadott válasznak tekintessék, tehát a miniszter urnak holnap kell az interpelláczióra felelnie. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) MMel a ház a dolgot rosszul kezdte meg, elülről kell, hogy kezdjük az egészet, máskép nem lehet rendet csinálni. (Helyeslés.) A napirend előtti felszólalások be vannak fejezve. Most áttérhetünk a napirendre, még pedig az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXM. t.-cz. hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372) általános tárgyalására. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Holnap! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Az első szó illeti az előadót. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon : Holnap! Felkiáltások a jobboldalon : Ma! Halljuk! Halljuk!) Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Daczára azoknak az éles politikai ellentéteknek, a melyek ezen, rendes . . . (Zaj a szélsöbaloldalon és félkiáltások: Nem hallunk semmit! Helyre ! Helyre! Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyüket elfoglalni! Neményi Ambrus előadó: . . . körülmények mellett, tisztán fináncziális jelentőségűnek tekintett javaslatnak a hátterét teszik, én ugy hiszem, t. ház, hogy nekem feladatom nem az, hogy ezekről az ellentétekről és az azokkal kapcsolatos politikai kérdésekről szóljak, hanem, hogy jelezzem a t. ház előtt azokat a törvényben gyökerező, valamint azokat a közgazdasági természetű okokat, melyek a pénzügyi bizottságot, legalább a bizottságnak a többségét vezették, mikor ezen javaslatot magunkévá tettük. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat bemutatásának oka, t. ház, meg van állapítva a számviteli törvényben, a mely gondoskodni akart arról, hogy oly esetben is, a mikor a költségvetés bárminő okból idejekorán törvényerőre nem emelkedik és az állam ennek következtében már mindén uj alkotásról lemondani kényszerül, legalább azok a halaszthatatlan teendők ne szüneteljenek, melyekkel az állam önmagának, polgárainak, alkalmazottainak, esetleg a külföldnek is tartozik. Ez okból teszi kötelességévé a törvény a kormánynak, hogy idejében kérjen felhatalmazást a bevételeknek beszedésére és a kiadásoknak fedezésére. A kormány tehát a törvény intézkedésének tesz eleget, midőn ezen javaslatot beterjeszti (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és vád vagy szemrehányás csak akkor érhetné, ha ezt a kötelességét elmulasztotta volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A költségvetés gazdasági vonatkozásai, melyeket az imént emiitettem, nálunk számosabbak, mint bárhol másutt. Mert Magyarországon az állam nemcsak a legnagyobb vállalkozó és a legelső iparos, hanem vasutai és gyárai, üzemei és egyedáruságai révén, egyúttal a legnagyobb fogyasztó és megrendelő is. A mikor tehát tétlenségre kényszeritjük az állami gazdaságot, akkor számos fontos magánüzem a maga körében is szünetelni kénytelen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hiszen ha csak az 1903. évi költségvetést vesszük szemügyre — a mely pedig beruházások tekintetében a szűkebben dotált költségvetések közé sorolható — ez a viszony elég tisztán domborodik ki előttünk. Még az 1903. évi költségvetésben is több mint 43 millió értéket képviselő beruházások vannak előirányozva. Könnyen elképzelhető, hogy ily nagyarányú beruházásoknak végrehajtása mégis bizonyos lendületet adna a magyar közgazdaságnak, annál inkább, mert tapasztalatból tudjuk,
