Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-246

246". országos ülés 1903 április 16-án, csütörtökön. 231 És miután az eddig lefolyt vita épen arról győzött meg bennünket, hogy Magyarország állami életében a hadsereg nem a nemzetnek organizmusa, hanem a nemzettel szemben organizált hatalmi tényező, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) ebből okszerüleg következik, hogy Magyarországon alkotmányosság nincs. Magyarországon hatalmi túltengés van; Magyarországnak hadereje azt jelenti, hogy a hatalmi életnek van egy fegyvere, a melyet a nemzet ellen minden alkalommal tetszés szerint felhasználni lehet.' (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) További konklúziókat kívánok levonni, a mennyiben ez való, és a mennyiben ez áll. Ezek a konklúziók azok, hogy egy nemzet fegyvere felett a hatalmi élet tiszta abszolutisztikus alapon is tud rendelkezni; de a nemzet hadereje felett csak az rendelkezhetik, a ki a nemzet érzelmi világát birja. (Zigy van! a szélsobaloldalon.) Odaállíthatja bármelyik hatalom a katonák bármely nagy tömegét olyan esetekben, a hol a hatalmi és nemzeti élet válságai bekövetkeztek, ha annak a nemzetnek, annak a katonának érzelmi világát meg nem szerezte a maga részére, az a katona ezekben a nagy válságokban megbizhatlanná lesz; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) az a hatalom, a mely a nemzettel magát ellentétbe helyezi, az olyan megbizhatlan haderőre nem támaszkodhatik, arra nem számithat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezeknek előrebocsájtása után a hírlapi közlemények alapján tárgyilagosan és röviden kiterjeszkedni óhajtok az úgynevezett pécsi hadapródiskola botrány-ügyére, miután ez a kérdés a nyilvánosság előtt is ilyen alakban és ilyen módon volt kezelve. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A sajtó közlése szerint az történt a pécsi hadapród-iskolában, hogy márczius 15-ére, a mely, megjegyzem, vasárnapi napra esett, az iskola parancsnoka elrendelte a növendékeknek, hogy az ünnepi istentisztelet után a Gotterhaltét fogják énekelni. Madarász József: Hóhér-himnusz! Gá! Sándor: Magának ennek a Gotterkalténak a kérdésével és annak jelentőségével a mi állami életünkben és érzelmi világunkban, azzal, hogy az ilyen helyet foglal el, most egyelőre nem foglalkozom; hiszem, hogy majd nyílik alkalom arra, hogy ezt a kérdést is olyan módon kezeljük, a mely a mi felfogásunknak, a mi méltóságunknak, a mi önérzetünknek megfelel. Azt óhajtanám azonban, hogy sohase legyen nekünk alkalmunk sem ebben a teremben, sem pedig a társadalmi életben arra, hogy ezzel a Gotterhaltéval még foglalkozhassunk.(Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ha már eszmemenetem áttévedt erre a térre is, megjegyzem itt közben, — habár felszólalásom nem erre irányul direkt, — hogy Marosvásárhelyt épen a húsvéti feltámadási ünnepség alkalmával történt meg az az eset, hogy, miután az áhitatoskodó publikum már előre ellenszenvét fejezte ki a Gotterhaltéval szemben, ennek daczára az ottani katonai körök kirendelték a katona-zenekart az istentiszteletre, ott a Gotterhaltét játszották és arra az esetre, ha netalán ez ellen valaki tiltakozni, vagy tüntetni merne, két század katona volt készenlétben éles töltényekkel. Ugron Gábor: 15 éles tölténynyel! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Barabás Béla: Még az Istent is bosszantják a Gotterhaltéval! Gál Sándor: Visszatérve beszédem voltaképeni czéljára és tárgyára, t. i. a pécsi eseményekre, miután az iskolai növendékekben van még annyi hazafias érzés, van még annyi nemzeti büszkeség, van még annyi egyéni büszkeség, hogy az ilyen parancsokat nem fogadhatják szó nélkül és az események fölött ők, mint öntudatosan gondolkodó egyének gondolkodni szoktak, a fölött bírálatot alkothatnak maguknak, a Gotterhaltét a növendékeknek egy része nem énekelte. Hentaller Lajos: Jól tette! Gál Sándor: Ezért az iskola parancsnoka az istentisztelet megtartása után, vasárnapi napon, a mikor mindenkinek szünete van, a növendékeket közönséges hétköznapi gyakorlati piszkos ruhákban szemlére rendelte ki. A kik a Gotterhaltét nem énekelték, azokat bezáratta és miután ez az esemény nyilvánosságra került, kegyetlen inkvizicziót indított annak kiderítése végett, hogy ezek az események, ez a ténye az illető iskolaparancsnoknak, hogyan került a nyilvánosság elé és mindazokat, a kik azon gyanúba estek, hogy talán ők közölhették volna ezt a lapokkal, az iskolából kizáratta, nevezetesen pedig kizáratta onnan Nagy Gyulát és Popel Kálmánt ; Wlassics Károly, a ki szintén ezen gyanú alatt állott, kilépett, tehát vele szemben ez a büntetés alkalmazható nem volt. A sajtóközlemények szerint ezt a kizárást és ebben az Ítélkezés funkczióját maga a honvédelmi miniszter ur teljesítette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: És a horvát denuncziánst nem csapták ki? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem is volt! (Nagy zaj és közbekiáltások a szélsőbaloldalon.) Kíméljék a hangjukat, jobb lesz, mert nem igaz. (Zaj a szélsobaloldalon.) Gál Sándor: A vizsgálathoz a nemzetiségi tanulókat használták fel, tehát olyan egyéneket, a kikről feltételezhető volt, hogy a nemzet és illetve a magyar ifjak érzelmi körében magukat nem jól találják, és a kik, ha esetleg tudtak valami olyasmit, a mi dehonesztáló lehetett ebben a kérdésben azokra az ifjakra, azt meg is mondták volna. A kizárás indokául azonban nem kielégítő magaviseletet tüntettek fel. Végül pedig magát a vizsgálatot lázítás és hűtlenség czimén indították meg az ifjak ellen.